Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-19 / 12. szám
1. A rokonság a menyasszony öltöztetése előtt, a jellegzetes körösfői pánkóval 2. Lakodalmi vőfélyek Körösfön 3. Búcsúcsók az édesanyának 4. A menyasszonykikérés verses szertartással folyik az eszem-iszom után 5. A tiszteletes úr intelmei (egyedül itt magyarul) jük át a legszebb hagyományokat őrző kalotaszegi lakodalmi szokásokat. Kövessük most ezeket sorjában. A vőfélyek hívogatása a lakodalmat megelőző hét végén rendben megtörtént. A biztonság kedvéért azonban a lakodalom napjának délelőttjén Péntek Feri és Márton Miki vőfélyi tisztének eleget téve, újra végigjárta a rokonok és vendégek házait az alábbi hívogatóval: Nagy tisztességgel léptünk be e házba. Áldás szálljon benne lakójára. Jövetelünk okát röviden elmondjuk, Egy tisztes család küldöttei vagyunk. Küldöttei vagyunk bé Gyula sógornak, Aki mindig embere volt a barátságnak. Meghívja Önöket miáltalunk e szép vendégségbe, Az ő Bözsike leánya menyegzőjére. Legyenek szívesek őhozzá eljönni, És a menyegzőjén buzgón résztvenni. Lesz ott étel, ital bőven, Kinek kedve lészen, táncra is perdülhet. Tojást is adjanak ha vagyon. Mert ha nem, a tyúkot rögtön ütjük agyon. Antal Gyurika bolygó (ragadványnév, ami Kalotaszegen általános és használt) vendéglátónk kedves családjával kora délután indulunk a lányos házhoz, nehogy valami fontos eseményről lemaradjunk. A helyi szokások szerint visszük a nászajándékot, hadd lássa a falu, nem jöttünk üres kézzel. 6. Pártás lányok a körösföi templomban Érdemes volt sietni, mert sorjában érkeznek a rokonok, a jó barátok kalácsokkal, süteményekkel feldíszített kosarakkal; kalotaszegi párnákkal, no meg az elmaradhatatlan pálinkásüveggel. Most érkezik Piroska ángyi, aki fején hozza súlyos terhét; a körösfői pánkóval, pereccel, kürtőskaláccsal gazdagon megrakott kosarát. Lassan mindenki megérkezik és elkezdődhet a terefere, az előzetes eszem-iszom, dínom-dánom a középen álló, világos kendős örömanya szíves kínálásával. Kis idő elteltével megkezdődik a menyaszszony öltöztetése, a szemben lakó Kovács Erzsi bulej ügyes, hozzáértő kezei által. Soksok darabból áll össze a legpompásabb menyasszonyi öltözet. Egyórányi idő elteltével örömmel várja a vőlegény és a vendégsereg a szép menyasszonyt. Néhány perc még és megkezdődik Albert Ferenc násznagy irányításával a menyasszony kikérésének verses szertartása, illetve a templomba vonulás előtt Kovács Böske mintegy tízperces búcsúzása. A szülőkhöz, testvérekhez, nagyszülőkhöz, rokonokhoz, szomszédokhoz, barátnőkhöz és az egész faluhoz szóló, könnyekkel teli, nehéz szívvel elmondott menyasszonyi búcsúzénak csak néhány sorát idézhetjük: Örömmel virradt rám e szép reggel, Örömmel köszöntőm ártatlan szívemmel. De most a keblemet nagy bánat fogta el, Mert a házasság útjára léptem fel... Hosszú útra fogok mindjárt elindulni, Ezért figyeljetek, szeretnék búcsúzni. Mert e házban születtem, itt jöttem világra. És itt is nőttem fel virágszál módjára. Jó szüleim karja mindentől megóvott, Még a fúvó széltől is mindig távol tartott. Kitől is búcsúzhatnám hamarább tán. Mint tetőled, drága édesanyám. De hogy is kezdjem tőled búcsúzásom, Hogy érhetne oda gyenge tudományom, Hogy megköszönhessem velem tett jóságod. Irántam mutatott kegyes gondosságod. Tudom édesanyám, míg kicsik voltunk. Édes álmaidat oly sokszor megzavartuk. De most itt az elválásunk napján, Arra kérlek, bocsássál meg drága édesanyám. Bocsássál meg, ha míg leány voltam, Aggódó szívedet megszomorítottam... Kedves édesapám, most hozzád fordulok, Bánatos szívemmel magától búcsúzom... De most üt az óra, el kell, hogv búcsúzzak, E családi hajlékból el kell hogv távozzak... Ti lány, legény barátim, kikkel társalogtam. Táncban, fonóházban együtt mulatoztam. Ha megsértettelek, mind megbocsássatok. Nekem el kell menni, ti azt jól tudjátok... Jó rokonaim, szomszédok, falubeli népek, Kikkel élt öltöttem sok szép boldog évet. Kiket megsértettem, bocsásson meg máma. Szép emlékem maradjon a faluba... Most búcsút veszek a szülőfalumtól, A benne eltöltött gyönyörű napoktól. Kedves szülőfalum, benne élő népek, Az isten áldása maradjon veletek... A templomba vonulásra beborult, az eső is eleredt. Mégis melegséget árasztott a menyasszonyt kísérő menet, amelynek sorrendjét szigorú szabályok rendezik a „tisztségviselők” és a rokonsági fok szerint. A falun végigvonuló hosszú sor megragadó és ősi lakodalmas népdalok egész sorát énekli, zenekari kísérettel. Mikor megyek én a templomba esködni Egyik könnyem a másikat öntözi. Jaj istenem, hogy kell annak meglenni, Rózsaszín szalagom egy legényért letenni... A templomból jövet már együtt indul az ifjú pár, és a két család vendégei is keverednek a templom alatti térségen rögtönzött - eső áztatta - táncban. A házba visszaérve tanúi vagyunk a nászajándékok átadásának, majd násznagyi irányítással sok-sok köszöntővel és mondókával önfeledten mulat a lakodalom több, mint száz vendége. Külön színfolt a lakodalmas népszokások sokaságában a sűrűn felhangzó, a menyasszonyos és vőlegényes ház „rivalizálását” is kifejező csujogatás. E nyomdafestéket nehezen tűrő rigmusok közül csak a legszolidabbak közül idézünk: Ne búsuljon komámasszony. Lesz majd aki mosogasson. Ki a házát kisöpörje, Ki a hátát megdöngesse. csujujujujujú! Ha úgy tudnál szitálni. Mint a farod riszálni csujujujujujú Négy-öt éve kényszerűségből felhagytunk kalotaszegi bolyongásainkkal, pedig előtte évente 2-3 alkalommal is útra keltünk ide feltöltődni. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy az élmény- és anyaggyűjtő házaspárt - no meg akkor még tizenéves lányukat - milyen cél vezérelhette ilyen sokszor Kalotaszegre. Erre magunk is nehezen tudnánk egyértelmű választ adni, hisz tanult szakmánk, hivatásunk szerint mindketten természettudománnyal foglalkozó emberek vagyunk, s még csak távoli rokonság sem fűz bennünket Kalotaszeghez. Ha mégis válaszolni akarunk a kérdésre, arra talán Csoóri Sándor ad elfogadható választ Korniss Péter Elindultam világ útján című fotóalbumának előszavában: „A mai ember nem csupán új stílust, hanem újra élhető, s igazi emberi kapcsolatokat keres. Megtartó erőt, kapaszkodókat, igazi hátországot. ” Csoóri Sándor gondolataival azonosulva - ma már sajnos kielégületlen - vágyódásunkat nem csupán a művészettörténeti emlékeken, a sok vonatkozásban máig is élő, újrateremtődő népművészeti értékeink megörökítése táplálta, hanem sokkal inkább az, hogy velük együtt átélhessük azt az élményt, ami mindjobban hiányzik nekünk ebben az uniformizálódó, elgépiesedö, nagyvárosi világban. Kép és szöveg: RÉTVÁRI LÁSZLÓ 9
