Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-19 / 12. szám
1. Bárczay Gyula, a szabadegyetem elnöke 2. Balról jobbra: Bárczay Gyula, Skultéty Csaba és Bállá Bálint 3. A templomajtó bal oldalán Czigány Lóránt és Czigány Imre 4. Kovács Andor titkár, a „mindenes" 5. Balról jobbra: Csoóri Sándor, Kende Péter és Bállá Bálint A SZERZŐ FELVÉTELEI it. Véleménye szerint az angolokat sokkal kevésbé izgatja az angolságuk, mint minket a magyarságunk - ez mindig a kis népek problémája. Ő a magyar jelenkort 1956-tól számítja, ekkor ébredt fel a magyarság iránti érdeklődés; azóta ébredező, talpra állni készülő nemzetnek Ítélik. Tapasztalata szerint a Nyugat számára Magyarország ismét példa. Borbándi Gyula az Új Látóhatár szerkesztője a fiatal laptárs, a Hitel főszerkesztő-helyettesével, Alexa Károllyal cserélt gondolatokat régi és új bestseller témákról, szerzőkről, olvasói igényekről. Mivel az EPMSZ egyik fő tevékenysége a könyvkiadás, erről hosszabban esett szó - szintén a változások tükrében. Először a konferenciák anyagát adták ki füzetek formájában, 1977-től foglalkoznak rendszeres könyvkiadással. Az akkori elnök, a Marosvásárhelyről származó Szöllősy Árpád, az Erdélyi Szépmíves Céh példájára kezdte el a Könyvbarátok Körének szervezését. Óriási optimizmus kellett hozzá - mint mondják -, Istenben bízva láttak munkához. Kiszámolták, hogy 500 könyvbarát kell a fennmaradásukhoz, ám csak 1986-ban érték el ezt a számot. El lehet képzelni, mennyit áldoztak a sajátjukból. Ha például Kovács Andor és Szöllősy Árpád elmegy Amerikába szervező körútra, mindent saját zsebből fizetnek. Városról városra járnak, s ha hazahoznak 30 könyvbarátot, akkor boldogok. Eddig 12 füzetet és 39 könyvet jelentettek meg. Most már Magyarországon is sok mindent ki lehet adni, ám azért ők is szeretnék folytatni a könyvkiadást, esetleg magyarországi együttműködőkkel. A mai magyar irodalomról Görömbei András debreceni egyetemi tanár, a nyugati magyar irodalomról Czigány Lóránt irodalomtörténész tartott igen érdekes előadást. Czigány Lóránt az angliai Szepsi Csombor Márton Kör nevében köszöntötte a „katalizátorszerepet betöltő”, jubiláló szabadegyetemet. Véleménye szerint, a nyugati magyar irodalom elidegeníthetetlen és szerves része a magyar irodalomnak. Az 1960-as évekre alakult ki a nyugati magyar irodalmi tudat és kritikai élet, amióta a konferenciázások elkezdődtek. Szabó Zoltán és Cs. Szabó László sokat tett ezért. Czigány Lóránt szerint ma már nincs emigráns író, csak nyugaton élő magyar író. Beszámolt a világszövetség rendkívüli elnökségi üléséről, Pozsgay Imre államminiszter ott elhangzott beszédéről és a készülő változásokról. Magyarországi tapasztalatairól szólva arra biztatott, hogy nyilvánosan támogassák a reformokat, segítsenek a nyugodt légkör megteremtésében, hiszen „őrségben vagyunk, az elbizonytalanodott őrzőket a magunk módján próbáljuk biztatni”. A téma jelentősége és időszerűsége miatt egy teljes napot szántak a szervezők a magyar kisebbségek helyzetének felmérésére. A Felvidékről András Károly müncheni történész, Kárpátaljáról Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió munkatársa, Jugoszláviáról Sajti Enikő szegedi egyetemi tanár, Erdélyről Balogh Júlia, a budapesti Magyarságkutató Intézet munkatársa adott áttekintést. Bár sehol sem rózsás a magyarság helyzete, a figyelem érthetően Erdélyre összpontosult. Nagy elismerést aratott Hámos Lászlónak, a New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítvány elnökének beszámolója, amelyből megtudtuk, mi mindennel próbálkoztak a nemzetközi közvélemény és a vezető politikusok figyelmének felhívása - és a közvetlen segítségnyújtás érdekében - sikerrel. Többen javasolták, hogy vizsgálják fölül azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyek nem garantálják a kisebbségek jogait. Területi revíziót nem, de erkölcsi revíziót lehet követelni. Balogh Júlia emlékeztetett arra, hogy többek közt Szőcs Géza és Király Károly már 1982-ben javasolta, hogy az ENSZ égisze alatt hozzanak létre nemzetikisebbség-védő szervezetet. A vitában az is elhangzott, hogy ki kellene harcolni egy földrajzi területhez kötött kulturális, közigazgatási, vallási autonómiát - ezzel nem sértenék meg a politikai határokat. Csak így lehetne remélni, hogy a teljes jogfosztottság állapotába juttatott, szenvedő emberek ismét élni tudjanak szülőföldjükön, abban az Erdélyben, amely toleranciájáról és demokratikus szelleméről volt korábbi századaiban ismert - elég csak az elsőként törvénybe iktatott szabad vallásgyakorlásra, vagy Bethlen Gábor politikájára gondolni. Természetesen szó esett az erdélyi menekültek magyarországi és ausztriai helyzetéről is. Tenke Sándor, a Confessio’főszerkesztője a magyarországi egyhazak mentő munkájáról és nehézségeiről számolt be. Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkész, aki hosszú évek óta segíti a menekülteket, a mostani gondokról, s a segítség lehetséges módjairól szólt. * Burgenland tájai, a konferenciaközpontot körülvevő pompás erdők levegője a szellemi torna mellett igazi kikapcsolódást is jelentettek. Jó volt a templomi csendben kezdeni a napot, együtt énekelve, imádkozva, a laikusok igemagyarázatát hallgatva. És hányszor hangzott el, hogy „találkozunk a Zámbónál!” - mert ez a hotel volt a törzshelye randevúknak, beszélgetéseknek egyaránt. A komoly munka, a magas színvonalú előadások, költői estek (mint például Csokits Jánosé vagy Szőcs Gézáé), a sokszor szenvedélyes viták szellemi élménye mellett a kávészünetek kötetlen beszélgetései, a fáradhatatlan házigazdák, Kovács Andor és Gödri Zsolt gondoskodó, jókedvre derítő „rendezői” munkája felejthetetlen napokkal ajándékozta meg a résztvevőket. Útravalóul Gödri Zsolt szavait hoztam magammal: „Magyarországnak támogatókra van szüksége belső és külső harcaihoz és ehhez ki kell vívnia a nyugati országok szimpátiáját. A külföldön élő magyarság segíthet ebben, ha támogatja az ottaniak ügyét és hidat épít a nyugathoz.” ZIKA KLÁRA 7 T
