Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-19 / 12. szám
Őrvidéki gondolatok TUDÓSÍTÁS AZ EURÓPAI PROTESTÁNS MAGYAR SZABADEGYETEM KONFERENCIÁJÁRÓL A 20., jubileumi konferencia ünnepélyes megnyitójának aligha lehetett volna méltóbb házigazdája, mint a bécsi magyar református központ. A régi ausztriai magyarokból és erdélyi menekültekből álló gyülekezet lelkipásztora, Soós Mihály az ő életükre is kisugárzó magyarországi változásokat köszöntötte és hálaadással tekintett vissza az akadémia húszesztendős történetére, azokra a külföldön és Magyarországon élő magyarokra, akik következetesen képviselték a nemzeti érdekeket. A nyitó előadást Csoóri Sándor tartotta „Mi a magyar ma?” címmel. „Fáradt forradalom” zajlik Magyarországon, állapította meg, s most az a döntő, hogy tudunk-e történelmet csinálni? Mert nemcsak a rendszer vérzett el mellettünk, mondta, hanem a magyarság iránti felelősség is. Nincs más alternatívánk, mint hátat fordítani a veszteségeknek, és a magyarságot szellemileg és lelkileg egyaránt talpra állítani. Csoóri Sándor gondolatébresztő, lírai jegyzetei már jelezték, hogy a legkülönbözőbb országokból és társadalmi rétegekből összejött szabadegyetemi társaság izgalmas hét előtt áll. Meg kellene építenünk a templomot A szervezők az akadémiai napok színteréül az idén azzal a céllal választották Burgenlandot, hogy megkönnyítsék a magyarországi érdeklődők számára a részvételt. Többször is elhangzott a jelképes párhuzam: az új kihívásokra az Őrvidéken keresik új feladataikat a mostani „őrállók”. A korábbi években szokásos 80-100 fő helyett 200 körül volt ezúttal a hallgatók száma (közöttük sok volt az erdélyi menekült is). Felsőőrön kívül benépesültek a közeli falvak is, a különös szépségű Bad-Tatzmannsdorffal együtt, amit most csak a régi nevén, Tarcsafürdőként emlegettek. Felsőőrön a református templom és parókia egy hétre mozgalmas konferenciaközponttá alakult. A megnyitó istentiszteleten Gyenge Imre nagytiszteletű úr hirdette az Igét. Az ősi zsoltárok éneklése a legedzettebb férfiak szemét is bepárásította. A zsúfolásig megtelt templomban magyarul szólt az Ige, az ének, az imádság; ám a keresztelő már német nyelven hangzott. Ez a kettősség, a sokszor szélmalomharcnak tűnő magyarságmegtartó munka rajzolódott ki Gyenge Imre Burgenlandról szóló előadásában is. Pedig a múlt kötelez, hiszen magyar határőrök alapították Felsőőrt a 10. században. Itt éppen a szabadság és a jólét vezet az asszimilációhoz. Gyenge Imre szomorúan állapította meg: az anyanyelvi kultúrát és a magyarságtudatot cserepekre törve látja, így látja a saját munkáját is. A magyar kultúrát európaiságában és egyetemességében ápoló és terjesztő magyar értelmiségiek elhivatottsággal és csakazértis-makacssággal vállalták a nemzeti értékek őrzését - a beolvadás elleni küzdelmet is -, amikor húsz esztendővel ezelőtt létrehozták az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemet, amely 1972 óta a svájci polgári jog előírásai szerint egyesületként működik, Bern székhellyel. Céljuk most is ugyanaz, mint a megalakuláskor: a különböző országokban élő magyar értelmiségiek és a magyar kultúra támogatói közt baráti és szellemi kapcsolatok létesítése és ápolása. Az egyesülethez tartozó lelkészek, írók, szociológusok, kritikusok, újságírók, közgazdászok és üzletemberek pénzt, időt, energiát áldoznak az évente megrendezett akadémiai napokra, a könyvkiadásra, az évközi munkára. Különösen vonatkozik ez a vezetőségre, akiknek lassan ez a főállása, csak éppen ők fizetnek érte. Az elnök, Bárczay Gyula, egy svájci gyülekezet lelkésze. Kovács Andor titkár most már „könnyebb” helyzetben van, mert nyugdíjasként minden idejét az egyesületnek adhatja. Beszélgetésünk nem könnyen jött létre...- Abban a pillanatban - indokolta a tartózkodást Bárczay Gyula -, amikor a Magyarok Világszövetsége vezetősége megújul, egészen más formában merül fel a kapcsolat kérdése. Nem tudtunk azonosulni az általuk képviselt ideológiával és politikával. Létkérdés volt, hogy megmaradjon a teljes függetlenségünk, mert csak az önálló, független magyar szervezetekben bíztak meg az emberek. Büszkék vagyunk arra, hogy a svájci egyházak segélyszervezetétől kapott indulási segítség óta nem részesültünk semmiféle támogatásban.- Nyíltan megmondtuk - így Kovács Andor -, hogy addig nem tartjuk a világszövetséget igazán a magyarok világszövetségének, amíg jobbára csak a nyugati országokban élő gyerekek anyanyelvével foglalkozik, de egyetlen szó sem esik arról, hogy mi van például a kolozsvári magyar gyerekek nyelvtanításával. Az MVSZ-nek az egész világon élő magyarság kulturális problémáit kell felölelnie. A szétszóródás után meg kellene építenünk a templomot, ahol a napi politikai harcok helyett egy nemzeti koncepció érvényesülne.- A nemzettel való kapcsolatunk már a kezdettől élénk volt - folytatja Bárczay Gyula egy bizonyos körrel tudatosan intenzív. Nyitottak voltunk minden jó ügy iránt. Attól kezdve, hogy a magyar szellemi élet vezető egyéniségei kiutazási engedélyt kaptak, nagyon sok kapcsolatunk teremtődött. Szívesen támogatunk minden olyan törekvést, amely a szellemi, gazdasági, társadalmi életet fölpezsdíti Magyarországon, de az az alapállásunk, hogy nem szólunk bele olyan dolgokba, ami nem a munkánk. Viszont teljes szolidaritással, s ha tudjuk, segítséggel kísérjük az eseményeket. Együtt, toleranciával Az Evangéliumi Ifjúsági Konferenciából 1969-ben kivált és az EPMSZ-t megalakító társaság egy nagyon sajátos szellemi mozgalmat is elindított, amiről itthon kevesen és keveset tudnak. Beszélgetőtársaimtól erről szeretnék részletesebben hallani. Bárczay Gyula néhány nevet sorol az alapítók közül:- Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Tóth János, Bállá Bálint, Szépfalusi István. Mint keresztény emberek egy protestáns, nyitott szellemi mozgalmat akartak, a Bethlen Gábor-i értelemben. Valamilyen formában összegyűjteni a nyugaton élő és Magyarországtól akkor még teljesen izolált magyar szellemi életet és megteremteni a szabad, demokratikus eszmecsere lehetőségét. Mi ebből a szellemből nőttünk ki. Keresztény alapállásból folytatunk párbeszédet a másként gondolkodókkal. Egyik alapítónk, a fiatalon elhunyt Tóth János írt egy könyvet „Az emberi méltóság forradalma” címmel és ebben benne van az egész szabadegyetem ma is érvényes szellemisége: a tolerancia, az emberi méltóság 1 tisztelete. Az Itt-Ott-tal, az amerikai magyar értelmiség szellemi műhelyével együtt, mi voltunk azok, akik megpróbálták áttörni az elszigeteltséget a nyugati magyarság különböző csoportjai között. Radikálisan megváltozott a hazához való viszonyunk - folytatja Bárczay tiszteletes úr -, ami az új helyzetből adódik. A sündisznóállás, gyanakvás lassan leépül. Szoros kapcsolatot építettünk ki a magyar szellemi élet kiemelkedő személyiségeivel, akik a jelenlegi változások élén állnak. Hálásak vagyunk nekik - Illyés Gyulától Csoóri Sándoron át Sütő Andrásig -, amiért a kezdetektől mellénk álltak.- Három hónapja reggel és este a Kossuth rádiót hallgatom, ami korábban nem fordult elő - így Kovács Andor. - A szólásszabadság növekedése a rádióból követhető. Mi valamennyien azért vagyunk kint, mert azt az állapotot, ami otthon volt, nem tartottuk jónak. Nagyon örülünk, hogy egy újabb generáció áll a változások élén és nem csupán az öregek nosztalgiáznak. Még a legbetokosodottabb emigráns hangja is megváltozott. A nyugaton élő magyarság nagy figyelemmel, örömmel és segíteni akarással nézi a hazai fejleményeket. Új kihívások A magas színvonalú előadásokat követő vitákban az volt a központi kérdés, hogy milyen új feladatok várnak a nyugaton élő magyarságra a megváltozott körülmények között és mivel járulhatnának hozzá az új törekvések sikeres megvalósulásához. Emeljünk ki az izgalmasabb témák közül néhányat. Csoóri Sándor bevezető előadására Kende Péter párizsi szociológus „Mi a magyar nyugatról nézve?” címmel fejtette ki nézete-6 T