Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-22 / 2. szám
Sokáig vitatták a történészek, hogy a huszár névvel illetett könnyűlovasság közvetlen összefüggésbe hozható-e az ősmagyarság és a honfoglaláskor magyar lovas harcosaival. A vita jórészt eldőlt azon vélemények javára, amelyek tagadják ezt a közvetlen leszármazást, az azonban kétségtelen, hogy a huszár harcmodor, fegyverzet, sőt még az egyenruházat is magyar minták alapján terjedt el világszerte. Függetlenül a szó eredetétől, a huszár fogalma máig szorosan összekapcsolódik a magyarsággal. Annál sajnálatosabb, hogy amíg a huszárhagyományok ápolása számos országban változatlanul nagy megbecsülésnek örvend, addig nálunk idestova négy évtized telt el úgy, hogy néhány kutató dicséretes érdeklődésén kívül, vajmi kevés jutott rá a közfigyelemből. E jeles hagyomány ápolása jórészt magánszemélyek kezdeményezésére kelt új életre néhány évvel ezelőtt. Nagyrészt külföldön élő egykori huszártisztek hazajuttatták és köztulajdonba adták a Nádasdy-huszárezred eddig őrizetükben lévő történeti értékű tárgyait és dokumentumait. Elképzelésük találkozott a névadó Nádasdy család tagjainak egyetértésével is, akik a következő nyilatkozatot tették: „Alulírottak, mint a Nádasdy-huszárok névadó családjának tagjai értesültünk arról, hogy az ezred tisztikarának megmaradt értéktárgyai magánmegőrzésben vannak. Mivel véleményünk szerint: egyrészt közösségi tulajdonok, közösségek és nem magánszemélyek őrizetébe tartoznak; másrészt az ezred és névadóinak történelme mélyen a magyarságban és a magyar hazában gyökereznek; kérjük és javasoljuk, hogy ezek az értéktárgyak ... a sárvári Nádasdy Múzeumnak, mint a névadó család múzeumának adassanak át és így minden érdeklődő rendelkezésére álljanak.” Az elhatározást követően, elsőként a Nádasdy-ezred tárgyai kerültek haza; 1983-ban időszaki kiállításon mutatta be őket a sárvári múzeum. A további gyűjtőmunka és adományozások révén újabb fegyverek, egyenruhák, festmények, fényképek, iratok gyarapították a gyűjteményt, megvetve ezzel egy állandó huszártörténeti kiállítás alapjait. A szépen rendezett, gazdag tárgyi anyagot felvonultató és várhatóan tovább gyarapodó kiállítást 1988. szeptember 23-án nyitották meg a híres törökverő „fekete bég”, Nádasdy Tamás sárvári várkastélyában. A megnyitóünnepségen és a huszárság történetéről rendezett tudományos konferencián - mint egy résztvevő megállapította - egy ezred tisztikarának elegendő idős huszártiszt jelent meg. A legidősebb egy kilencvennégy esztendős alezredes volt. Megható, a hazaszeretetről tanúságot tevő percek voltak, amikor a várudvar hársfái alatt recsegő, öreges karcossággal olykor, de az évtizedek múlását meghazudtoló férfias erővel szállott fel az emlékező hadastyánok ajkáról a Himnusz. Az eseménysorozat néhány héttel később folytatódott Budapesten. Az első reguláris magyar huszárezred, az eredetileg Czobor, később a 9. hadrendi számot viselő Nádasdy-ezred megalakulásának 300. évfordulója alkalmából nemzetközi huszártalálkozóra került sor. Huszártalálkozóra ugyan volt már példa - éppen ötven esztendővel ezelőtt -, ám ez az esemény nemzetközi jellege miatt példa nélkül álló vállalkozás volt, amely azonban remélhetőleg csak kezdete a huszárhagyományok immáron rendszeres és folyamatos ápolásának. A találkozó megnyitó eseménye a Hősök terén zajlott, ahol a honvédelmi miniszter jelenlétében megemlékeztek a valaha oly dicsőséges fegyvernem elesett hőseiről. Sor került még a következő napokban Hadik András és az ismeretlen huszár szobrának megkoszorúzására és emléktábla avatására a Budai Várban. A találkozó hetének legnagyobb szabású rendezvénye a Budapest Sportcsarnokban rendezett Huszárkavalkád című nagyszabású, látványos műsor volt. A török elleni háborúkat idéző kaszkadőrbemutató mellett láthattunk itt csikósbravúrt, huszártoborzást és -kiképzést, és szemet-szívet gyönyörködtető látvány volt a pompás paripákon felvonuló 1848— 49-es magyar, valamint a vendég osztrák, portugál, angol és a magyar alapítású francia Esterházy-, valamint Bercsényi-huszárezredek díszegységeinek felvonulása. Nem tudom, mit érez ilyen pillanatokban a francia, de a magyar ember lelkét bizony átjárta a melegség, amikor a Bercsényi-ezred francia legényei magyarul énekelték, hogy „Süvölt a szél Késmárk felett, édes hazám, Isten veled”. Szép események voltak és reméljük, hogy valóban tovább éltetik a hagyományt. A tervek szerint az idén a napóleoni háborúk, 1990-ben a Mátyás király-évforduló, majd évről évre más történelmi aktualitások jegyében rendezhetnek Budapesten nemzetközi huszártalálkozót. P. L. 9
