Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-05 / 11. szám
/Magyar sorsok genfi halvacsorá/al A családfő hosszú táncos karrierje utáni kenyérkereső foglalkozása egy hobbiból nőtt ki:- Kamatoztatva apámtól örökölt kézügyességemet, még az ötvenes években kezdtem el rusztikus bútorokat készíteni. Aztán - ennek is már vagy egy negyedszázada - Zsigmond Vilmos, az Oscar-díjas hollywoodi operatőr egy alkalommal nálunk vacsorázott, s felfigyelt az ebédlőasztalra, majd sorra alaposan szemügyre vette a teljes garnitúrát. „Meg akarod venni?” - tréfálkoztam. Ám ő komolyan vette a kérdést, s míg feleségem a konyhában volt, én eladtam neki hat bútort. Hát így kezdődött... Volt idő, amikor nagyon jól kerestem a bútorasztalos-mesterséggel. Nehéz, pántos, keményfa étkezőket készítettem. Kilenc hónapon át a kertben, a kaliforniai nyárban dolgozhattam - csodálatos volt. Később házakat kezdtem építeni, kitanultam vagy hat-hét szakmát. Most van három kifizetett, kiadott házunk, ebből élünk. Tatár György megajándékoz még 1957-ben írt, Mr. Balett-táncos című könyvével, s néhány fényképpel. Az egyiken legendás szökellése, amellyel a fotóművész, Tóth István - hajdan ugyancsak balett-táncos - is sikert aratott, számos nemzetközi versenyen nyert díjat a felvétellel. Néhány további fotó pedig Patócs Kató és Tatár György - ahogyan mondani szokás - legszebb éveikben. És most, jó harminc évvel később: se fátyolos hang, se könnybe lábadó tekintet a képek láttán. Mert egymás szeretete, a család, a templom, az élni és örülni tudás művészete mindig az éppen pergő évet teszi számukra a legszebbé. BALÁZS ISTVÁN A Darányi házaspárral Genf egyik népszerű halvendéglőjében találkoztam. Ezt megelőzően Darányi Pállal, egy hirdetés közzététele kapcsán váltottunk levelet. A névre figyeltem fel először. Jól sejtettem: a Svájcban élő üzletember az újkori történelmünkből ismert magyar középnemesi család sarja. Ä sudár termetű, vidám kedélyű Hanna asszony pedig Pálffy grófnő, és a haléletek biztos ízlésű ismerője. A javaslatára rendelt, avocadóba töltött ráksaláta és a roston sült friss lazac valóban kitűnő volt, így a magvasabb beszélgetést a gasztronómiai élvezetek utánra halasztottuk, mondván, hogy komolyabb dolgokról amúgy is csak a feketekávé, konyak és jobbféle szivar vagy cigaretta mellett szól szívesen a magyar ember. Nos, Hanna asszony is így tett, a kávé utánra halasztva a családja történetét.- Pálffy József lánya vagyok, apámnak Győr megyében volt harminckét faluja. Sulyok Dezső keresztény pártjának volt az alelnöke, 1947-ben menekült ki Magyarországról. Apám egész családja politizált, egyik bátyja legitimista volt, és elkísérte egy időre a királyi családot a madeirái száműzetésbe. A legidősebb fivér, Fidél a nyilas pártban működött, miniszter lett. A háború után felakasztották. Öten voltak testvérek és ötfelé politizáltak. Apám fellépett a nácizmus és a zsidóüldözések ellen, ezért Horthy sikertelen kiugrási kísérlete után a Gestapo letartóztatta. Mindig angolbarát volt. A kiugrás napján néhány más arisztokratával éppen Horthyhoz igyekezett a Várba. A németek azonban felfedezték azt az alagutat, amelyen ők a Fő utcából a Várba tartottak, és elfogták apámat is. Mivel pedig ő képviselő volt és Szálasi elfogadtatásához parlamenti jóváhagyást akartak, a fogoly parlamenti tagokkal az Országházba vitték, hogy szavazzanak Szálasira. Apám, aki nagyon fürge és ügyes ember volt, úgy tett, mintha a mellékhelyiségbe kellene kimennie, és az őt felismerő parlamenti személyzet segítségével elmenekült. Az ostrom után azonnal bekapcsolódott a politikai életbe, és tagja volt már a debreceni ideiglenes parlamentnek is. Itt alapította meg Teleki Gézával, Teleki Pál miniszterelnök fiával a kereszténydemokrata pártot, és egy darabig az oroszok alatt is szerepelhetett még mint ellenzéki képviselő. Tiltakozott az ország megszállása ellen, ezért előbb a németek, majd az oroszok üldözték. Az amerikai misszió a háború után kezdetben védte a magyar politikusokat, ezért apámat nem lehetett lecsukni, de hogy lehetetlenné tegyék az életét, előbb a pártigazgatóját, majd a titkárnőjét is lefogták. így azt mondta, hogy nem áldozhatja fel a munkatársai életét, feloszlatta a pártot és még aznap, papi ruhában elmenekült Ausztriába. Később egy másik határon át a fivérem menekült el, majd én - ugyan nagyon fiatal voltam - hozzámentem egy svájcihoz és úgy jöttem ki legálisan 1948-ban. Előbb három évig Zürichben éltem, azután négy évig Japánban, majd visszajöttem Zürichbe, ahol elváltam és 1962-ben újra férjhez mentem egy magyarhoz... Darányi Pálhoz. Miután összeházasodtunk, 1963-ban elmentünk Spanyolországba, később Angliába, Németország, Franciaország és újra Svájc következett. Közben három gyereket szültem és egy ideig nem dolgoztam, de amikor nagyobbacskák lettek, ismét munkába álltam.- Két lányom és egy fiam van. Az egyik lány és a fiú jogász lett. Mindhárman érdeklődnek a történelem iránt, de különösen a második lányom. A franciaországi érettségin a magyar nyelvet választotta egyik idegen nyelvként. Petőfi-verset mondott és modern magyar szövegeket elemzett. A gyerekek magyarságtudatát az apai családi hagyomány is táplálja, alakítja, hiszen a Darányiak hosszú időn keresztül jelen voltak a hazai közéletben.- Nagyapám testvére, Darányi Ignác, földművelésügyi miniszter volt, a nagybátyám miniszterelnök és apám a Futurának, a magyar állami gabonaexportőr vállalatnak volt a feje a háború végéig, illetve 1944. október 15-ig.- Akkor ő is lemondott az állásáról és Szlovákiába menekültünk, hogy a Gestapo el ne fogja - kapcsolódik az emlékidézésbe Darányi Pál. - Hagyományosan „kuruc” beállítottságú volt ez a család. A Csallóközben feküdtek a birtokaik. Anyai részről Erdélyből származom, anyám Haller lány, Kerelőszentpálról. A Haller grófok a 17. században Bajorországból jöttek, előbb Brassóba, utána Szentpálon telepedtek le és jelentős szerepet játszottak Erdély történetében. Anyai nagyanyám pedig Bethlen lány volt, gróf Bethlen István miniszterelnök nővére. Tehát tősgyökeres magyar-erdélyi család vagyunk, és annak is érzem magam, még akkor is, ha angol útlevelem van. Tanulmányaimat a híres fasori evangélikus gimnáziumban Budapesten kezdtem és a hatodik év félidejében hagytam el az országot, 1948. január 6-án. Egy évet vesztettem, majd itt Svájcban folytattam a tanulást, de apám egy évre rá hogy kijöttünk, meghalt és állást kellett keresnem. Angliában kaptam állást, így abba kellett hagynom a tanulmányaimat, viszont hat év múltán megkaptam a brit állampolgárságot. Akkor kezdtem a világot járni és igyekeztem sokat keresni, mert volt egy öcsém és az anyám, akiket el kellett tartanom. Egy áru-ellenőrzési cégnél dolgoztam, tranzit, behajózási és szállítmányozási területen. Hat év múltán arról volt szó, hogy elküldenek Pakisztánba, de az utolsó percben kútba esett a dolog, és akkor elfogadtam egy másik beosztást, amely egy úgynevezett „koloniális butik” volt, import-export, szállítmányozás Addisz Abebában. Majd ugyanaz a cég átküldött másfél évre Adenba. Később, egy ideig a feleségemmel is jártuk a világot, aztán megállapodtunk Svájcban. Darányi Pál ma egy orvosi műszereket és gyógyászati berendezéseket exportáló nagyvállalat marketing szakembere. Mint johannita lovag, évek óta részt vesz a hazai egészségügyi intézmények támogatásában és az erdélyi segélyakciókban. PUSZTASZERI LÁSZLÓ
