Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-05 / 11. szám
A Magyar Hírek Postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Mint régi olvasójuk veszem a bátorságot, hogy néhány hazai „élményemet” megosszam Önökkel. Tavaly nyáron Pesten szerettem volna likőraromát vásárolni a feleségemnek. Bementem a Nagy Lajos király úti egyik ABC-be, de körül sem tudtam nézni, nekem esett egy zsíros ktjtényű, ápolatlan hajú idősebb hölgy, hogy mit keresek az üzletben kosár nélkül? Én udvariasan próbáltam magyarázkodni, de ettől még dühösebb lett, szinte kimenekültem az üzletből. Nem meszsze ettől az üzlettől bementünk egy kis étterembe ebédelni. Az ebéd nagyon ízlett, olcsó is volt, de itt meg az történt, hogy a vécét keresve véletlenül benyitottam a konyhába, ahol úgy kiabáltak velem („nem látja, mi van kiírva?”), mintha titkos katonai területre léptem volna. Azt hiszem, a nagy hibát azzal követtem el, hogy mindenütt magyarul beszéltem. De nem csak nekem akadtak elszomorító kalandjaim. A belgiumi kisvárosnak, ahol élek, többekkel együtt a polgármestere is járt Magyarországon, a Balatonnál. Nyaralás közben ellátogattak két napra a túrkevei ismerősükhöz. Tudván, hogy be kell jelentkezniük a rendőrségen, másnap el is mentek, ahol is nagy meglepetésükre a rendőrök személyenként 150 forintot követeltek „költség” címén. Magyarázatot kértek, s állítólag gorombaságot kaptak. Fizettek és eljöttek, mert, mint mondják, féltek. Mi itt Belgiumban megszoktuk a csendes, békés, nyugodt életet, furcsa, hogy ha hazamegyünk, sorba kell állni a rendőrségen, ahol úgy néznek ránk, mint valami bűnözőkre. NÉMETH LÁSZLÓ BELGIUM, COMBLAIN-AU-PONT Olvasván a vízlépcsőről és a romániai településrendezésről szóló írásokat, a kedélyek akaratlanul is felborzolódnak. Fellépünk nemzetközi fórumokon is a román nemzetiségi politika ellen, az erdélyi magyarság megmentése érdekében; a templomok, keresztény emlékek elpusztítása ellen. Ugyanezt nem lehetne megtenni saját házunk táján a vízlépcsőrendszer meg nem építését illetően? Ha olyan nagyon biztosak az érintett hatalmi pozícióval rendelkezők ezen vízlépcsőrendszer egyedüli és kizárólagos előnyében, akkor miért a huzavona, miért ódzkodnak a népszavazás kiírásától? Azért talán, mert titkon tudják, hogy megdőlne a terv kivitelezése? Miért kell mindig elhamarkodottan káros döntéseket hozni az országnak? Valóban annyira „jól állunk”, hogy továbbra is megengedhető a felelőtlenségek sorozata? Később majd jön a kapkodás, a késői megbánás, magyarázkodás és kimagyarázkodás, „kéz kezet mos” jelenetek sorozata, amelynek „eredménye” sajnos mindig ugyanaz: a kirekesztett közvélemény. Jó lenne már végre, ha a magyar nép előnyére kötnének valóban „gyümölcsöző üzleteket”, s nem pedig a kárára, hátrányára! DR. BONANI GIANNÉ TAMÁS - TARR MELINDA FERRARA. OLASZORSZÁG Először is elismerésem a kitűnően szerkesztett „Magyar Híreknek”. Szerkesztése, formája, kivitele és a tárgyalt témák valóban kiválóak. Megmutatják a szép magyar múltat, el nem hallgatnak semmit. A jó dolgokat érdemszerűen tárgyalják, de nem riadnak vissza a kritikától sem és ezáltal megnyerik a külföldi magyarok szimpátiáját. Majdnem minden évben külföldi barátaimmal járok Magyarországon. Magyarországnak napról napra nagyobb a reputációja és mindig örülök, ha külföldi barátaim elismeréssel nyilatkoznak Magyarországról. De kis dolgokon nem szabad elbukni. Ilyen „kis dolog” alatt értem a magyarországi WC-k helyzetét. Ha már egy országot ilyen szépen helyreállítanak, akkor azt „alulról” kellene kezdeni. A WC egy olyan hely, ahol mindenki megfordul, nem lehet tehát elavultan, leromlottan, és piszkos állapotban hagyni. Pedig sajnos ez a helyzet és sajnos nem csak a nyilvános WC-knél, hanem a vendéglőknél, szállodáknál és egyéb közhelyeken. Kérem szívleljék ezt meg! Senki nem kívánja, hogy márványozott, tágas, luxus világosságú, parfümözött, halk zenéjű WC-k-kel várják a turistákat, de egy abszolút tiszta WC-t papírral, szappannal, törülközővel és tükörrel mindenki elvár egy olyan kultúrállamtól, mint Magyarország. ANDREAS TÖMÖSY-MOUSSONG HANAU, NSZK Leközölték Gabriella Varga Los Angeles USA. „Angyalok Városá”-ról szóló levelét. Varga honfitársnőnek „két bezárt állatkerti női WC” nehezedik lelkére. Rám a következő benyomást tette szarkasztikus amerikai szellemeskedése: A M. H. ily bagatell „probléma-témájú” irományok leközlésére van rászorulva?? Semmi szándékomban nincs a floridai Gabriellát megsérteni, hisz elsősorban nem az Ő irodalmi próbálkozása, hanem a T. Szerkesztőség provokálta a bosszankodást belőlem. Ne rontsuk le az érdekes, őszinte és igen hasznos Postarovat színvonalát, az „olvasók Fórumát”. ÁGOSTON TÖMÖSVÁRY HAMBURG, NSZK A Soproni Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója, Palotai István ünnepséget rendezett a 70 évvel ezelőtt - az akkori Soproni M. Kir. Állami Felsőkereskedelmi Iskolában - érettségizett diákoknak. Az 1918-ban végzett 28 diák közül az iskola tudomása szerint ketten maradtak, és ők jöttek is! Az egyik édesapám Karner Mátyás, volt soproni üveg és porcelánkereskedő, ki jelenleg Ausztriában Eisenstadtban él, a másik Hars-Hacker Nándor ny. MÁV főfelügyelő Szombathelyről. Mindketten 88 évük ellenére frissen! Örültek a szép napnak, pedig Hárs Nándor Mauthausen borzalmait is hordozza lelkében. Kérem, közöljék a mellékelt képet a Magyar Hírekben. Hátha élnek még a világ más táján 1918-ban érettségizett egykori soproni növendékek, akik az 1938-as év után a szélrózsa minden irányába szétszéledtek. Az esetleges válaszokat a következő címre kérjük: Karner Matthias, Wormserstr, 7. 7000. Eisenstadt, Ausztria. (A mellékelt képen Karner Mátyás, középen Hárs Nándor és jobbra Palotai István igazgató). PERLAKI ÉVA EISENSTADT, AUSZTRIA Nagy érdeklődéssel olvastam cikküket a mayerlingi tragédiáról. Apám 30 éve halt meg, és mikor 70 éve felé közeledett, a következőket mesélte el. Mint tartalékos tiszt a századforduló után a regimentje szolgálatot teljesített a Burgban. (József főherceg volt a főnöke.) Ekkor hallotta ezt a történetet valakitől, aki azt állította, hogy ott volt Mayerlingben azon a végzetes éjszakán. Egy alkalmazott (kocsis, vadász vagy inas) beleszeretett a szép Mary Vetcserába, persze csak úgy távolból. Az utolsó éjszakán Rudolf lelőtte Mary Vetcserát s órák hosszat próbált erőt szerezni az öngyilkossághoz. Végül belelőtt a tökörképmásába. Ä lövés zajára elsőnek a (kocsis, vadász vagy inas) rohant be egy kisbabával a kezében és látván a meggyilkolt leányt, rávágott a trónörökös koponyájára. A berohanó tisztek darabokra vagdalták kardjaikkal. Az egész szoba vérben úszott, tele tükörcserepekkel, és e borzalom közepette ott feküdt Mary Vetcsera meztelenül, teste teljesen megmerevedve. A válasz erre a különös állításra a bécsi kapucinusok kriptájában van, Rudolf koporsójában. SAROLTA STORM ÁRHUS, DÁNIA Mélyen megilletődve vettem kézhez a Magyar Hírek 5. számát. A régi magyar államcímer, mely visszahozta fiatalságom sok régi, szép emlékét - díszíti az első oldalt. Remélni merem, hogy amikor végleges döntésre kerül a sor, nem elavult és elfogódott politikai viták keretében fogják ezt a kérdést tárgyalni. A címer tetején lévő korona nem képezhet vitát, mert az minden vérözönt és különböző uralkodókat és rendszereket túlélve volt a magyar nép létezésének szimbóluma. A lap új szelleme, a jövő őszinte keresése mély nyomokat hagyott bennem. Azt hiszem, ez a helyes út, melyen hazánk eljut egy szebb jövőbe. RÉVFFY LÁSZLÓ LEICESTER, NAGY-BRITAN NI A A címertervekhez lenne hozzászólásom. Ha köztársasággá alakulnak, minden bizonnyal a Kossuth-címer az esedékes. Ha fejedelemség alakulna, II. Rákóczi Ferenc címere a minta. Áz ismert Szent Korona szerintem nem alkalmas a címer tetején - mivelhogy az csukott, császári korona, amire semminemű jogunk nincsen. Csukott korona a pápának (tiara), a német-római királynak, illetve nyugat császárának járt Európában. SZÉCHÉNYI ÁGOST BÉCS, AUSZTRIA A március 6-iki számunkban közölt két levélre szeretnék néhány megjegyzést tenni. Váralljai Csocsánról nem említik, hogy az oxfordi egyetem tanára, míg a győri Kató Pál neve alá odaírják, hogy aranydiplomás erdőmérnök. így a két véleményt az olvasó, mint egyaránt hitelt érdemlőket olvashatja. Elvégre miért is tudná az olvasó, hogy Magyarországon az aranydiploma nem egy minőségi fokozat, hanem csak annyit jelent, hogy régi, sok év előtti diplomáról van szó. De nézzük, mit is ír Kató Pál: A Duna öntisztító képességéről azt írja (sajnos hibásan használt idegen szavakkal, amiért nyugaton nevelkedő gyermekeinket bizony megszidnánk), hogy az az építkezések eredményeként nem csökken. Nos nézzük, mik a tények? Ahogy a Duna-vizet átemelik a talajvíztől elszigetelt üzemcsatornába, ezzel megszűnik a víz keveredése az oxigént termelő, sziget- és csallóközi erekkel és oldalágakkal, s a víz így elveszíti az azt addig tápláló oxigénforrásokat. Dr. Tóth János, a Magyar Tudományos Akadémia gödi Duna-kutató Állomásának vezetője ezt a laikusok számára így magyarázta: „Olyan ez, mintha a Dunának kivágnák a tüdejét.” Erre a tragikus következményre a csehszlovák tudósok már 1981-ben figyelmeztettek a „Hydrobiology 2
