Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-22 / 10. szám
Kihalóban a magyarság? - Beszélgetés Márton Jánossal -Márton Áron emlékezete €L€TöTUDOMÁHY Mi az oka annak, hogy míg a két világháború között a húszas éveikben járó nőknek több mint egynegyede négy vagy ennél is több gyereket szült, ez az arány mára teljesen összezsugorodott, s már három gyermekre is egyre kevesebben vállalkoznak? - teszi fel a kérdést Andorka Rudolf „Kihalóban a magyarság?” című tanulmányában, amely a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat hetilapjában jelent meg.- Minél több gyermek van a családban, annál alacsonyabb a család átlagos életszínvonala - mutat rá a cikk szerzője. Ennek egyszerű magyarázata, hogy az adott pénzbeli, társadalmi támogatás meg sem közelíti a gyermeknevelés kiadásait. A gyermekszám csökkenésében annak is szerepe van, hogy egyre hatásosabb születésszabályozási módokat találnak fel és terjesztenek. Andorka Rudolf elemzése ezután a kérdés történelmi gyökereit világítja meg:- Az 1945. évi földreform, majd az iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása gyökeresen megváltoztatta a hajdani mezőgazdasági munkások társadalmi helyzetét. A gyermekszámra vonatkozó kívánságaikat is a munkásokéhoz igazították. Ezzel azonban megszűnt az a társadalmi réteg, amely 1945 előtt „kipótolta” a többi rétegben, elsősorban az értelmiségi családokban már akkor is mutatkozó „hiányt”. Az átlagos gyermekszám mai csökkenésének közvetlen oka - állapítja meg a szerző -, hogy a hagyományos sokgyermekes család helyett a kétgyermekes családminta vált uralkodóvá. A tanulmány a halandóság növekedésének magyarországi okait is elemzi: Az egészségtelen táplálkozásnak, a mozgásszegény életmódnak, az igen hosszú munkával töltött időnek, amely annak következménye, hogy a magyar társadalom tagjainak nagy része jövedelemkiegészítő munkákkal próbálja életszínvonalát javítani - mind-mind része lehet abban, hogy a halandóság növekszik Magyarországon. Az egészségügyi ellátás tárgyi színvonalának hiányosságai szintén hozzájárulhatnak a népesség egészségi állapotának és ezáltal a halandósági mutatónak a romlásához. Az okok vizsgálatakor arra is föl kell figyelnünk - hangsúlyozza végezetül Andorka Rudolf -, hogy a halandóság társadalmi különbségei igen nagyok. Például a Budapesten lakó férfiaknak a születésükkor várható átlagos élettartama két és fél évvel hoszszabb, mint az ezernél kisebb lakosságú aprófalvakban lakó férfiaké. Hasonló különbségek vannak a főváros „jobb” és „roszszabb” kerületei között is. A legkedvezőbb helyzetű társadalmi és foglalkozási csoportoknak a halandósága a világ legfejlettebb országainak halandóságához hasonlít, a legkedvezőtlenebb helyzetűeké pedig csak Szíriával vethető össze. Magyar Ifjúság Időszerű politikai és erkölcsietikai kérdésekről közöl beszélgetést Márton Jánossal az ifjúsági hetilap. A sokoldalú tudós, az Agrárgazdasági Kutató Központ nyugalmazott igazgatója, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, országgyűlési képviselő, a Magyar Néppárt alelnöke, a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja és az Erdélyi Szövetség elnöke.- Az ember mérésére igazából kétféle mérték használható - véli Márton János. - Csak hitvány vagy derék ember létezik. Az hogy munkás, paraszt, úr, értelmiségi, vidéki, pesti: mellékes. Az első kettő az igen, az jól eligazítja az embert. A közélet kiváló tanítómester az értékek felismerésében.- Amikor Erdei Ferenc utóda lettem az intézetben, akkor elvállaltam az ő népfrontos örökségét is. Élete utolsó éveiben azt a meggyőződést vallotta, hogy az egypárti hatalomra épült országokban a hiányzó társadalmi kontrollt valamilyen más szervezetnek kell pótolnia. Úgy hitte, hogy a népfrontot ki lehet ilyenné alakítani.- Én, mint pártonkívüli, azt tartom az MSZMP egyik nagy hibájának, hogy infantilissá tett többgyerekes családapákat is azzal, hogy „beutalta” őket a KISZ-be, az ifjúság egyetlen politizáló szervezetébe. Inkább be kellett volna vonni őket a politizálás valódi folyamatába. Énnek elmulasztását sajnos ma már nem lehet pótolni - mutat rá Márton János. - Nagyon sok helyre eljárok mostanában, amióta lehetőség van a szerveződésre és látom, mennyire hiányos az ifjabb nemzedékek politikai neveltsége. A most alakuló alternatív szervezetek „káderhiányban” szenvednek, mert nincs mintája az ifjabb nemzedéknek a politikai szereplésre, a vonzó magatartásra. Mert ami van, azt nem fogadja el. Aki 1948-at nem érte meg érett fejjel, az 1988-ig olyan mintákat láthatott, amiről maga is tudja, hogy az isten mentsen meg az olyanoktól.- Szándékaink szerint a népfront kapuját egyre szélesebbre tárjuk - hangsúlyozza végezetül Márton János -, esetleg jobb nevet is adunk neki, például lehetne belőle Nemzeti Szövetség. Azt akarjuk, hogy aki a jövőt alakítani akarja, az jöhessen, vitázhasson, találjon valódi vitapartnert. Nem címeket akarunk osztogatni, hanem a tisztességhez közelítő politikai szervezetet szeretnénk kialakítani. Fél évszázada szentelték Gyulafehérvárott püspökké a legendás hírű Márton Áront. Szervátiusz Tibor szobrászművész, a Bethlen Gábor-alapítvány Márton Áron emlékérmének alkotója és Keresztury Dezső író idézik fel a főpap alakját a kulturális hetilapban, „A nép püspöke” címmel.- Sokszor láttam és hallhattam a szószékről beszélni - emlékezik Szervátiusz Tibor. - Annyira sugárzó és nagy egyéniség volt, az arca olyan tiszta metszésű és kemény, s ugyanakkor olyan emberséget sugárzó, amitől nem lehet könnyen szabadulni. Sokszor magam előtt látom alacsony termetét, vékony, de keménykötésű, csontos, szikár alakját. A bérmálás szentségét is tőle kaptam. Amikor a Szent Mihály-templom restaurálásán dolgoztam Kolozsvárott, felmerült, hogy portrét készítek róla. Sajnos azonban ez elmaradt, mert őt elhurcolták és bebörtönözték. A királyi fasiszta román diktatúrában az első 22 év alatt, amikor sok ártatlan embernek kijárt a botbüntetés, Márton Áront nem bántották. A tragédia a szocialista Romániában következett be: emberségéért, tisztaságáért börtönnel kelett bűnhődnie, de előbb kezét lábához bilincselve hurcolták végig Erdélyen. Fizikailag is bántalmazták, de egy szent álhatatosságával viselte a megaláztatásokat.- Mint pap, a nehéz kisebbségi sorsban a végsőkig elkeseredett embereken is segíteni tudott - hangsúlyozta Szervátiusz Tibor. - A megmaradásban, a fennmaradásban való hitet erősítette a reménytelenségben. Közéleti jelentősége is nagy: „Erdélyi iskola” címmel művelődési és nevelésügyi folyóiratot indított. Jelentős szerepe volt az ifjúság nevelésében, a családok erősítésében. Egy időben ő volt Erdély legnépszerűbb embere.- Akkor is a helyén maradt és a romániai magyar kisebbség vezéralakjaként működött, amikor Észak-Érdélyt visszacsatolták Magyarországhoz és a Romániában maradt Dél-Erdélyből sokan északra települtek - mutat rá Keresztury Dezső író, a Magyarok Világszövetségének alelnöke. - Először a harmincas években találkoztam vele: erős, nyugodt és higgadt volt. Rendkívüli személyes hitellel, tárgyilagos nyugalommal beszélt az egyetemes magyarság helyzetéről. 1945-ben a békekötés előkészítése idején ismét felkerestem Gyulafehérvárott. A gyulafehérvári püspökség fennállása óta talán ez volt az első alkalom, amikor Magyarországról hivatalos látogatók érkeztek. Szalonja az erdélyi magyar iskolák fényképeivel volt beborítva. Ezzel azt is hangsúlyozta, hogy mi az igazán fontos számára. Ákkor még az erdélyi magyarság életében is nagyobb szerepet játszott a vallás, az egyházak kezében jelentős iskolák voltak. Ezért is volt nagyon fontos Erdély püspökének szerepe és személye. 23
