Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-22 / 10. szám
MAGAMRA VETTEM A SÚLYOS KERESZTET ma is élénken jelen van. Minek tulajdonítja ezt püspök úr?- Szerintem ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a prímás mindenre elszánt ellenálló volt. A nyugati kereszténység Mindszentyben a vértanút látja ma is abban a harcban, amelyet az egyháznak és a polgári társadalomnak vállalnia kellett a marxizmussal és a materializmussal szemben. Rokonszenvessé tette őt nyugaton az ellenállás bátor vállalása. A bíboros korunk egyik tipikus szimbólumává vált: annak a kereszténységnek a jelképévé, amely szembekerült a huszadik század vallástalanságának áradatával. Mindig öszszehasonlítottuk az esztergomi érseket Wyszynskivel, a lengyel prímással, aki hasonló helyzetben volt, de kettőjük magatartásában mégis az az alapvető különbség állapítható meg, hogy a varsói érseknek Gomulkával kellett közös nevezőre jutnia. A közös ellenséget mindketten elsősorban a németekben látták, egyébként a lengyel főpap az egyházat érintő kérdésekben képes volt „okos” kompromisszumokra. Mindszenty erre képtelen, hajthatatlan ember volt, nem volt hajlandó vagy inkább nem tudott engedményekre, vagy megalkuvásokra gondolni. Mind ez ideig talán az a körülmény nehezítette meg legjobban Mindszenty bíboros szerepének, személyiségének mélyebb feltárását, hogy tevékenysége olyan politikai kérdésekkel kapcsolódott össze, amelyek hatalmi érdekekbe ütköztek, még az a pillanat is, amikor szembekerült VI. Pál pápával. Mindig kérdés volt, különbség tehető-e a magyar prímás emberi, papi mivolta és a közéleti szereplése és végül is a pere között. E szempontok egymástól függetlenül vagy elválasztva nem vizsgálhatók. Itt érintjük a Mindszenty-kérdés legnehezebb oldalát. A bíboros szándéka mindig tiszta volt: belső meggyőződésből, a történelmi folytonosság, a zászlós úr alkotmányos tiszte és felelőssége alapján úgy érezte, hogy a király hiányában ő hivatott a szent korona tanát és alkotmányát, a királyság folytonosságát megőrizni és ennek tudatában cselekedni. E felfogás akkoriban különösképpen, de még ma is sokak előtt apolitikusnak látszott. Úgy érezték sokan, hogy a prímásnak alkalmazkodnia kellett volna az akkori politikai, hatalmi helyzethez: semmit el nem sietni, semmit össze nem törni, de ebben erős, kolerikus akaratú magatartása megakadályozta. Ellenezte mindvégig az iskolák államosítását; féltette a magyar népet, hogy fel kell adnia a hitét, keresztény világnézetét. Ma már világosan látják kommunisták és szocialisták egyaránt, hogy kár volt annak idején kitépni a magyarság szívéből a hitet és semmit sem adni a helyébe. A prímás alapbeállítottsága tehát a féltés volt. Merjük-e ma azt mondani, ha politikailag rutinosabb lett volna, bizonyára megtalálta volna a módot, hogy a hatalmi körökkel valamilyen emberséges kapcsolatot találjon. Csakhogy ő nem hitt ebben, mert a kereszténység és a marxizmus az ő szemében mint víz és tűz állt egymással szemben. Ma úgy látjuk, ha átmenetileg enyhülést vagy legalábbis időnyerést ért volna is el valamilyen kompromiszszummal, a kormányzat egyházellenes beállítottságában az egyház lassú elfojtása mellett foglalt volna állást továbbra is. Tudta, hogy a vezetőség eltökélt szándéka nemcsa ‘ az egyház visszaszorítása, hanem egyúttal megsemmisítése is. Sokan mondják, hogy a rátarti, kissé komor magatartását a nagyon szeretett édesanyjától örökölte. A szikár és éles szemű asszony természete determinálta őt és nem csoda, ha azzal is vádolták, hogy anyakomplexus dolgozik benne. Édesanyja szent és sérthetetlen volt előtte: kemény aszszony volt, sokat imádkozott és böjtölt. A prímás szándéka, a magyarságszemlélet attitűdjét véve, tiszta és objektíve helyes volt. Kritizálni lehetett azonban mindennapi politikai módszerét vagy magatartását; még jó katolikusok is túl keménynek, külső szemléletben indokolhatatlanul makacsnak vélték egyes intézkedéseit és például az iskolák államosításával kapcsolatban a kiközösítést.- Vajon milyen megfontolások alapján döntött a Szentszék úgy. hogy Serédi hercegprímás halála után Mindszenty Józsefet jelölje az esztergomi székbe?- A Szentszék, Serédi hercegprímás halála után, az aktuális új magyar politikai helyzetet figyelembe véve olyan embert keresett, akivel a magyar kormány, illetve a megszálló orosz hatalom is meg lehet elégedve. Ez csak Mindszenty József, veszprémi püspök lehetett, aki ellenállt a németeknek és a nyilasoknak, a sopronkőhidai börtönbe került és hajszál híján a németek kicipelték az országból, ami halálával végződhetett volna. Néhai Lékai bíborostól tudom az alábbiakat: amikor Mindszenty megkapta a kalocsai érsek útján a Szentszék közlését, hogy a pápa őt kívánja az esztergomi székbe helyezni, még este kíséret nélkül elment Kalocsára, hogy püspöktársa véleményét is kikérje e súlyos vállalkozása előtt. Felelőssége tudatában kijelentette, hogy tisztában van makacs, az elvek következetességéhez ragaszkodó természetével és ebből ütközései lehetnek. E kérdést kívánta megvitatni Grősz József kalocsai érsekkel, aki rábeszélte, hogy ne álljon ellen a pápa szándékának, hanem vállalja a megbízatást. Éjfélkor azzal búcsúzott Kalocsáról: a súlyos keresztet a vállaltira kellett vennem és viselnem. Mindszenty nem akart esztergomi érsek vagy prímás lenni. Biztosak lehetünk abban, hogy nem kereste a kitüntetést az az ember, akit nemegyszer azzal is vádolnak, hogy a hatalom embere bújt ki belőle intézkedéseiben. Szolgálni akart népének, hazájának és az egyháznak. Ismerte önmagát, tudta, hogy az elvek szintjén állva nem tud meghajolni senki és semmi előtt. Tudta, hogy készen kell lennie, elmenni a halálba is. A nevezetes, ellene megtervezett és levezetett koncepciós perben hajszálon múlott, hogy nem ítélték halálra. Érezte, hogy szuggesztív erő van benne; szúrós, átható tekintete rendkívüli hatást tett az emberekre, s ez mindvégig belső meggyőződésének külső kifejezése maradt. Ha jellemének, magatartásának palettáját tartjuk magunk elé, akkor meg kell állapítanunk, hogy szinte az ellentétes vonások sorozata volt jelen benne: aszkéta volt, lemondó, órákon át tudott imádkozni az oltáriszentség előtt, ugyanakkor kolerikus, belső kohóból jött elő sokszor a szent harag és az elégedetlenség hangja. Ne csodálkozzunk azon, hogy a Máriaév alkalmával százezrek részvételével örökre emlékezetessé tudta tenni személyét. E találkozások nemegyszer nacionalista, fanatikus, a nép belső ellenállását demonstráló megnyilatkozásokká is lettek, amelyeknél a vallásos jelleg olykor másodrangúvá vált.-Hallottam olyan vélekedést, miszerint teológiai tudás, egyházi ismeretek vagy általános műveltség tekintetében a prímás középszerű nívón állott?- Mindszenty mindenütt jó hitoktató, hatásos igehirdető hírében állott. A teológiai ismereteket mélyen lefektette magában. Hogy ismerte-e a korszerű teológiát, annak igen változatossá lett képét, erre már nehéz lenne biztos választ adni. Több könyvet írt, általában történelmi tárgyú művek ezek; a leghíresebb közülük Padányi Bíró Máté veszprémi püspök életrajza. Ebben a keménykötésű, alkotó barokk főpapban a prímás mindig valamiképpen saját magát kereste. A magyar történelmet a koronként váltakozó Mária-tisztelet szemüvegén át nézte, mérlegelte és értékelte, ami leegyszerűsítve annyit jelentett Döpfner német bíboros szerint, mert neki egyszer ezt mondotta: ha a magyarok tisztelik Máriát, akkor az ország sorsa mindig jobbra fordul. A II. vatikáni zsinat célkitűzéseit és akarásait mintha Mindszenty bíboros nem értette volna igazán a maga reformgondolatában és újító mélységében. A zsinat azt állította, hogy az egyháznak belülről kell megtisztulnia, de azt is követelte, hogy az egyháznak az életben, különösen a társadalmi életben fel kell adnia a vezető szerepét, ami előtt a prímás idegenül állt és kicsit attól tartott, hogy a zsinat a modernizmus kísértéseit és veszedelmeit nem fogja tudni kikerülni.- Püspök úr hogyan ítéli meg Mindszenty bíboros 1956-os tevékenységét?- Életem szerencsés pillanatának tartom, amikor Mintszenty prímást 1956. november 2-ikán jó barátommal, Lányi János győri plébánossal, aki a prímást korábbról ismerte és együtt volt vele a sopronkőhidai fogságban, együtt meglátogattuk a budai Úri utcai prímási palotában. Sok volt ott az ember, külföldiek, magyarok egyaránt. Jelen volt az amerikai televízió és felvételeket készített. Amikor a prímás meghallotta Lányi nevét, azonnal fogadott bennünket. Döbbenetes hatást gyakorolt rám az elszánt arckifejezése, amely méltóságteljesen mintegy azt akarta mondani: eljött a felszabadulás órája és most már felelősségteljesen cselekedni kell. A rádióbeszéde azonban aznap este szerintem nem volt szerencsés, túl sokat követelt, amikor a Püspöki kar helyett és nevében ítélkezett a pillanat lehetőségei felett, és „bukott rendszerről” beszélt. November 4-ike után a prímás az amerikai követségre volt kénytelen elmenekülni, ahol az amerikaiak valósággal hermetikusan elzárták a külvilágtól. A magyar egyház dilemmája most élénken a felelősek elé került: az esztergomi primási széket kivel és hogyan fogja betölteni a Szentszék? VI. Pál pápa a prímást Rómába hívta. Ez már a Szentszék és a magyar állam tárgyalásaiból eredő megegyezés következménye volt. A prímás nem akart Rómában maradni, száműzetésnek vette a János-toronyban való bezártságát, és hamarosan el is menekült Bécsbe, ahol saját szavai szerint: „Miért maradjak itt a rómaiakkal, amikor Bécsben házam van, a bécsi magyar szeminárium, a Pazmaneum?” Politikai szereplése ezzel voltaképpen megszűnt. Emigrációbeii híveinek támogatására azonban számíthatott és amerre ment, lelkesedéssel fogadták a magyarok. Ezzel missziót teljesített, mert erősítette hazánk fiait hitükben és reménységükben. Mindenütt a vértanút tisztelték benne és kicsit azt a főpapot, akit a Szentszék talán elhagyott. Ausztráliai útja alkalmával valószínűleg a fáradtság és legyengülés következtében végzetes betegség lett úrrá rajta és meghalt a bécsi irgalmas kórházban.- Elképzelhető-e Ön szerint Mindszenty bíboros rehabilitálása?- Ezt már nem is elképzelésnek, hanem valóságnak veszem, hiszen megindult ügyének, a nevezetes koncepciós pernek felülvizsgálata. Bármit is fogtak rá, hogy nem volt reálpolitikus, hogy a hatalmat kereste, ma úgy áll előttünk, hogy az örök emberi értékeket tisztelő ember és a magyarság megmentéséért a végsőkig elmenő hazafi volt. Magyar akart lenni, a magyarságért sokat tett és szenvedett. Úgy áll előttünk és a világ előtt, hogy mint ember tiszta és fenséges magasságban tündöklik. Követ nem lehet rá vetni. Sajátságos belső karakterrel megáldott ember volt, egyenes vonalú kiállás volt az élete az egyház és a haza mellett. Mint ember kikezdhetetlen maradt, és ezért kell őt előbb-utóbb úgy rehabilitálni, hogy a koncepciós per tévedéseit és tudatos ferdítéseit felülvizsgáljuk, az akkori idők szülte szenvedélyes rágalmakat lefejtsük róla, az igazságnak megfelelően korrigáljuk személyiségének vonásait és tetemét hazahozzuk Esztergomba. PUSZTASZERI LÁSZLÓ 20
