Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-22 / 10. szám
A Magyar Hírek hibája szerintem nem a lapban van, hanem a szerkesztőség, vagy a Magyarok Világszövetsége célkitűzéseinek kivitelében. Nem abban, ami a lapban van, hanem abban, ami nincs a lapban. A Magyar Hírek szép kiállítású, többször érdekes újság. A szép képek tömege, a műemlékek leírása, néhány magyar közösség életéről szóló írás, műemlékekről szóló tudósítás a maguk nemében kitűnőek lehetnek - de vajon elég-e ennyi ma a magyarság szolgálatában? A „szép” és „érdekes” kevés ahhoz, hogy igazi értékét adja a Világszövetség szócsövének. Egy halotti maszk is lehet szép vagy érdekes, sőt értékes is, de sohasem fogja pótolni az élőt. Hol székel a magyarság érzése, a magyar tudat, nemzedékek öntudata, akarata és hagyományai; kiket képvisel a Magyarok Világszövetsége; kik képviselik az utódállamok magyarságát; a nyugaton élő magyarokat; hogyan lettek e képviselők megválasztva vagy kiválasztva; kik a magyar akarat, öntudat és hagyományok letéteményesei; lehet-e minderre ötvenéves válaszokkal, meghatározásokkal, az ötven év történetét ismerve, felelni? Szükség volna egy olyan Magyarok Világszövetsége megteremtésére, amelyet felelős férfiak és nők hazulról, az utódállamokból és nyugatról, nyíltan, a jelen és jövő kiértékelése után hoznak létre a magyarság életszínvonalának emeléséért és biztosításáért. A jelen mindenkor múlttá lesz, de a múltat meg nem történtté tenni nem lehet. Egy olyan demokratikus magyar jövő kiépítése, amiben a magyarságnak eddig része nem volt, még előttünk van. Bárhol is éljünk, ebben mindannyiunknak része kell, hogy legyen. BÁCSALMÁSI ISTVÁN OCEAN RIDGE, FLA., USA magyarok lennénk, már visszaköltöztünk volna Magyarországra. A magyarok közé. A tízmillió közé, akik viszik tovább a bennünk kihalófélben tengődő nyelvet és kultúrát. Oda, az otthon maradottak közé, segíteni nekik az úttestek kockaköveit visszarakni, a falak golyóütötte sebeit eltüntetni. Beálltunk volna közéjük, az ittenitől tíz-tizenöt évvel lemaradt életszínvonalon küszködök, a betevő falatért tízszer keményebben dolgozók közé. És ehelyett mi mit csináltunk? Igyekeztünk az új „hazába” olyan gyorsan beilleszkedni, ahogy csak lehetett. Mi mindnyájan, kivéve azokat, akik valamilyen okból kifolyólag nem kaphatták meg, felvettük az új „haza” állampolgárságát. Nem tukmálták ránk, magunk kérvényeztük. Mi már a negyedik, ötödik, vagy talán a hatodik Chevy-nél, Mercedesnél vagy Volvónál tartunk, mi már villát vásároltunk, üzletet nyitottunk, dolgozunk, gyarapszunk, világot járunk, bankkönyveinket tapétázzuk. Ki dollárral, ki márkával, ki fonttal, ki koronával. Mi minden erőnkkel azon fáradozunk, hogy az új földben minél mélyebben gyökereket eresszünk, hogy ott minél jobban meghonosodjunk. Mi idejöttünk, hogy itt maradjunk. Mi ezt választottuk a Haza helyett. Nincs tehát értelme háborogni, büdös Istent emlegetni, mint Pallagi László olvasójuk teszi. Beszéljünk magyarul, olvassuk irodalmunk gyöngyszemeit. Látogassunk el Magyarországra. Örüljünk annak, aminek örülni lehet, az emlékeknek, a régi és új utcáknak, tereknek, a régi és új barátoknak. Csak azt ne képzeljük be, hogy mi még mindig magyarok vagyunk. Mert aki magyar, az nem itt van. NEUFELD RÓBERT STOCKHOLM, SVÉDORSZÁG Meglepetéssel és érdeklődéssel olvastam a február 6-iki számot. Szinte hihetetlennek tűnik fel, hogy ilyen történelmi írás valaha is megjelenjen a Magyar Hírekben. Sajnos, magam is tapasztalatból ismerve az 50-es évek szomorú tragikus éveit a magyar történelemben, amikor Rákosi bohócot csinált magából, az országból pedig cirkuszt. Persze, ezért nagyon sokaknak kellett keserű árat fizetni, s vándorbotot fogni. Én magam is megjártam, s ismerője lettem a szegedi, majd a budai Fő utcai börtönnek majd az oroszlányi munkatábornak; nem azért mert loptam vagy ellenes tevékenységben részt vettem, hanem csupán azért, mert hívő ember voltam, s volt bátorságom ezt megvallani. 1956-ban az én kezembe is vándorbotot kényszerített a sors. Nehéz szívvel hagytam el azt az országot, amelyet szülőföldünknek hívnak. Jó látni a Magyar Hireken keresztül, hogy hazánk jelenlegi kormánya nem feledkezett el hazánk szétszóródott fiairól s nem tartja ellenségnek őket. Nem azért hagytuk el hazánkat, mert ellenségek voltunk, hanem azért, mert nem hagytak boldogulni. Most öröm és jó látni, hogy a szabadság zászlója ismét kibontakozóban van, s a szabadság szelei ismét fújdogálnak hazánk oly sokat elnyomott népe felett. LEONARD W. VARGA WARM SPRINGS, CA., USA A „Milyen a magyar” c. cikksorozatot érintő hozzászólásokhoz szeretnék kommentárt fűzni. Véleményem szerint mi, akik egy vagy más módon, időpontban vagy okból, de mindenkor saját elhatározásunk alapján hagytuk el Magyarországot, hogy életünk hátralévő részét nyugaton éljük le, mi már nem vagyunk magyarok. Ennek hallatán gondolom többen felzúdulnak. Nos, kérném, ne tegyék. Egyszerű a dolog. Ha LEVELEZŐTÁRSAT KERES Levelezni szeretnék magyarul, románul lányokkal meg fiúkkal. Cím: Magyari Méda Imola, Str. Rozelor 27, Ludus, Jud: Mures, Románia. Magyar vagy angol nyelven keresek levelezőpartnert. 41 éves vagyok, érdekel az utazás, zene, képzőművészet. Németi Sándorné 8000 Székesfehérvár, Horváth I. lakótelep 18. IV. e. 24. 22 éves, csinos, szőke bőrdíszműves lány vagyok. Kedvelem a könnyűzenét, a vízi sportokat, s szeretek autót vezetni. Külföldön élő férfiakkal leveleznék magyar nyelven. Körmendi Krisztina 1132 Budapest, Visegrádi u. 52/B III. 3. 40 éves, egészségügyi vonalon dolgozó nő vagyok, férjem 45 éves gépkocsivezető. Gyermekeink: a fiú 14 éves, a kislány 7. Szívesen leveleznénk hasonló helyzetű családdal a világ bármely tájáról magyar nyelven; későbbi kapcsolatteremtés céljából. Szarvas Pálné 1147 Budapest, Jávorka Ádám utca 65. 35 éves budapesti tanárnő levelezne külföldön élő magyarokkal. Főleg grafológiáról, művészetekről, utazásról is. Olaszul, angolul is beszélek. Vizer Ágnes 1042 Budapest, Bán Tibor u. 41. Középkorú, nőtlen, színművész-fotóművész Kanadában élő férfi művészetek iránt érdeklődő hölgyek leveleit várja a világ bármely részéről. Minden levélre válaszolok. Elkán Imre, P. O. Box 612 Hamilton, Ont. L8N 3K7. Középkorúak vagyunk és két gyermekünk van. Szivesen leveleznénk idősebb, idegenbe szakadt házaspárral, vagy levelezésre és társalkodásra vágyó egyedülálló hazánkfiával, mély baráti kapcsolat szellemében. Horváth Csaba 1073 Budapest, Dohány u. 69. II/l. 2 Tartalom: Címlapunkon: Gyimesi táj FOTÓ: Z1KA KLÁRA Közgyűlés előtt a Magyarok Világszövetsége 3-4 Krónika 4-5 Beszélgetés Sütő Andrással 7 (Balázs Ádám) Pályázatunk: „Kossuth" falu Ohióban 6 Narancs a fán 8-9 (Zika Klára) A színházat nem igazgatni, rendezni kell 11 (Róna Katalin) Ismét az új Nemzetiről 12-13 Kolozsvártól Tel Avivig 14 Akit a masztix illata megcsapott 15 Tegnap Gyimesben jártam... 16-17 A per 18-19 (Gergely Jenő) Magamra vettem a nagy keresztet 19-20 (Pusztaszeri László) Farkasszemet nézve a múlttal és jelennel 22-23 (Zay László) Sajtótükör 27 (Összeállította: Balázs Ádám) Sport 29 (Szerkesztő: Vad Dezső) Szülőföldünk (rádióműsor) 31 Mellékletünkben: Kosztolányi Dezső: Április bolondja 1-2 Lőrincze Lajos: Böjtös szólások 4 Lemezbemutató 4 Benedek Elek Keresztrejtvény 4 A SZERKESZTŐSÉG BELSŐ MUNKATÁRSAI: HALÁSZ GYÖRGY főszerkesztő BALÁZS ISTVÁN főszerkesztő-helyettes PUSZTASZERI LÁSZLÓ olvasószerkesztő BODNÁR JÁNOS művészeti vezető GERGELY ISTVÁN tervezőszerkesztő Főmunkatársak: ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA GARAMI LÁSZLÓ Munkatársak: BALÁZS ÁDÁM GÁBOR VIKTOR REZES MOLNÁR ESZTER ZIKA KLÁRA
