Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-08 / 9. szám
^vrvrí'í Reformok a sportirányításban A lelátóról jelentjük Az őszi bajnok MTK labdarúgócsapata gyengén rajtolt. A Zalaegerszeg, a Békéscsaba és a Pécs együttese egyaránt legyőzte a kék-fehéreket és így a népszerű Fradi vette át a vezetést a bajnoki táblázaton. A zöld-fehérek, akik 23 elsőséggel változatlanul az örökranglista élén állnak, legutóbb 1979-ben nyertek bajnokságot. Jelenlegi gárdájukat két egykori kiváló játékosuk, . az aranylabdás Albert Flórián szakosztály-igazgató és a csupaszív Rákosi Gyula edző vezeti. Váradi János a nyolcszoros bajnok, Európa-bajnoki ezüstérmes ökölvívó újabb értékes sikert aratott. Ezúttal a Velencében rendezett nemzetközi versenyen bizonyult legjobbnak az 51 kilósok kategóriájában. Az olimpián is sikeresen szerepelt kajak-kenu-válogatott az elmúlt évek gyakorlatával ellentétben nem Kubában, hanem Sevillában tartott edzőtáborozással kezdte az évet, s a kapitányi marsallbotot a leköszönt Parti János helyett Vajda Vilmos vette át. A spanyolországi edzőtáborozás egyébként Füzesséry Gyulának, a kiváló edzőnek a közreműködésével jött létre, aki jelenleg a spanyol válogatott felkészülését irányítja. A magyar vízipóló-válogatott négy hosszú év után nyert ismét a szovjet csapat ellen. A 11:7-es magyar győzelem másnapján ugyan a vendégek visszavágtak a Komjádi uszodában, de az első napi siker is a fiatal gárda fejlődésének bizonyítéka. A kosárlabdázók és röplabdázók egyaránt rájátszással, az Egyesült Államokban népszerű play off rendszerrel fejezték be a bajnoki pontvadászatot. A Csepel férfi kosárlabdázói tizenhat év után nyertek ismét bajnokságot a lengyel játékosokkal megerősített Oroszlány ellen. Női röplabdában pedig nagy meglepetésre a Vasas fiatal gárdája végzett az élen. Nagy veszteség érte a magyar teniszsportot. Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Zempléni Antal. Muki bácsi, évtizedek óta különféle tisztségeket töltött be a szövetség vezetésében. Alapító szerkesztője volt a harmincas évek derekán megindult Tenisz című szaklapnak, és szakíróként is elismerten működött. A nyári olimpiai játékokon nyert 11 arany, 6 ezüst- és 6 bronzérem ismét a sportvilág legjobbjai közé emelte Magyarországot. Az eredményekre való hivatkozással azt mondhatnánk tehát, hogy minden a legnagyobb rendben van. Igen ám, csakhogy előbb a súlyemelők emlékezetes doppingügye vetett árnyékot a sikerre, majd a labdarúgók régóta lappangó bundabotrányának kirobbanása, s a változatlanul legnépszerűbb futball általános hanyatlása sajnálatosan gyorsan feledtette a szép napokat. Arról nem is beszélve, hogy a szöuli szerepléstől függetlenül, a sportban is nőtt a megújulás, a demokratizálás utáni igény. Ennek valóra váltásához az országgyűlés által már elfogadott új egyesülési törvény megfelelő kereteket biztosított. A magyar sport újabb, teljes szervezeti átformálása jelenleg már csak idő kérdése. Alapvető változásokról van szó. idestova több, mint négy évtizede, hogy felszámolták a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium úgynevezett IX. ügyosztályát, amely a háborút követő időszakban irányította, szervezte a magyar sportéletet. A magyar sport ezt követő államosításában az OSH, az Országos Sport Hivatal megalapítása jelentette az első lépést, amely már hivatalként, különféle rendeletekkel és utasításokkal próbálta irányítani a még működő sportági szakszövetségeket és egyesületeket. Ezt követte az 1950-ben történt teljes államosítás, a szovjet mintára szervezett OTSB, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság létrehozása. Ezzel egyidőben egyetlen tollvonással megszüntették a már akkor több évtizedes múltra visszatekintő, nemzetközi tekintéllyel rendelkező, az egyes sportágak fejlődéséhez jelentős újításokkal hozzájáruló hazai sportági szakszövetségeket. Az addig önálló szövetségeket a sportbizottság különféle osztályaiba tömörítették, s a korábbi társadalmi alapon dolgozó, szakemberekből álló elnökségek helyett, egy-egy elsősorban politikai megbízhatóság alapján kiválasztott előadó, teljhatalommal intézte a sportág ügyeit. Hasonló tollvonással döntötték el a sportegyesületek sorsát. A társadalmi sportegyesületeket megszüntették, átszervezték, szakszervezeti alapokra helyezték és erőszakkal hozták létre a fegyveres erők klubjait. így lett az MTK-ból a hírhedt Államvédelmi Hatóság klubja, a Vörös Lobogó, az Újpesti Torna Egyletből a rendőrség egyesülete, a Budapesti Dózsa, a Kispesti Atlétikai Clubból a katonaság reprezentatív sportköre, a Budapesti Honvéd, a Ferencváros pedig az élelmiszeripari szakszervezet egylete, a Kinizsi, amely egyben a hagyományos zöld-fehér színeit is elvesztette. A központosítás, összevonás kétségtelenül eredményekkel is járt, hiszen közben a Rákosiklikk is rájött arra, hogy a sportban tehetséges magyarok eredményei nemcsak a határokon túl jelentenek propagandát, hanem a határokon belül is sok mindenre felhasználhatók. Az államilag támogatott és nagymértékben segített sport sikerei tlyomán, az embereket megtévesztő politika a szocialista rend fölényét harsogta. Több évnek kellett eltelnie ahhoz, amíg az emberek rájöttek arra, hogy Puskásék góljainak, vagy a Helsinkiből hazahozott 16 aranyéremnek semmi közük az ország életszínvonalához, a sport legfeljebb része az élet egészének. A hivatalos politika is józanabbul kezdte megítélni a sportot, s 1956 októbere után nemcsak a szovjet mintára történt erőszakos átszervezés merev korlátáit döntötték le, hanem a szövetségek is újjáalakultak, a klubok visszakapták eredeti nevüket, színeiket. A sporthivatal névtábláját is több ízben kicserélték, de a helyzet még az 1986 nyarán létrehozott ÁISH, Állami Ifjúsági és Sport Hivatal működése idején sem változott lényegesen. Nem változhatott, mert a szövetségek, s az egyesületek nem működhettek önállóan, tisztségviselőik nem demokratikus választás, hanem a hivatal által történt kinevezés alapján dolgoztak. Munkájuk középpontjában a hivatal bürokratikus intézkedéseinek végrehajtása, a válogatottakkal való foglalkozás, a megfelelő versenyrendszer biztosítása, a sportág hazai és külföldi versenyműsorának lebonyolítása, és a működéshez szükséges anyagiak előteremtése állott. A hivatal ugyanis az utóbbi időszakban már csak a költségvetés egyharmadát, sőt egynegyedét tudta egy-egy sportág rendelkezésére bocsátani. A többit a szövetségeknek kellett összeszedniük támogatóktól, szponzoroktól, akiknek képviselői szép számmal kerültek be a vezetésbe, mind gyakrabban utaztak külföldre. Sokan közülük egykori mecénásokhoz hasonlóan viselkedtek, holott az igazi mecénásokkal ellentétben nem a saját zsebükből, hanem a vállalat, a közösség, az állam pénzéből áldoztak a sportra. A szövetségek és a sportegyesületek életében döntő fordulatot hozhat az egyesülési törvény. A sportra ugyan egyelőre még nem vonatkoznak az előírások, így a szövetségek és az egyesületek jövőjéről rövidesen törvényerejű rendelet majd az 1990 tavaszán hozandó sporttörvény rögzíti mindezt véglegesen. Ennek alapja a szövetségek és a sportegyesületek önállósága. A rendelet előkészítése folyamatban van. Az érdekeltek termékeny vitában próbálták a legjobban megfelelő javaslatot megfogalmazni. Az utóbbi időszakban már csak részletkérdésekben volt nézetkülönbség, mint például abban, hogy a szövetség adminisztrációját irányító főtitkárt is válasszák-e, vagy a megválasztott elnökség nevezze ki, egyszerűen alkalmazza? Milyen legyen a kapcsolat a szövetségek és a leendő sportvezetés, a hivatal között? Az, hogy valamilyen központi irányításra, egyeztető tevékenységre szükség van, az vitathatatlan. Ahogyan a harmincas években az OTT, Országos Testnevelési Tanács, majd a háború utáni rövid időszakban a már említett Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium IX. ügyosztálya, valamiféle irányítást gyakorolt, s ahogyan például a nyugat-európai országokban jelenleg is sportminisztériumok, vagy olimpiai bizottságok felügyelete alá tartozik a sport, úgy valamilyen összefogás Magyarországon is szükséges. A szövetségek azonban a jövőben mindenképpen önállóan, demokratikusan választott vezetéssel, nevüknek megfelelően az egyesületek szövetségeként működnek majd. Ennek az átalakulásnak 1989. december 31-ig be kell fejeződni. Izgalmas, érdekes, a fejlődést remélhetően elősegítő változások elé néz egyebek mellett a sport is Magyarországon. VAD DEZSŐ 29
