Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-04-17 / 8. szám
Atlétikai világbajnokság Budapesten A lelátóról jelentjük Megalakulásának 75 éves jubileumát ünnepelte a Magyar Vívó Szövetség. A Hilton Szállóban rendezett közgyűlésen büszkén jelentették be, hogy a magyar vívók e háromnegyed század alatt kereken száz aranyérmet szereztek a hivatalos világversenyeken. * Gelencsér Emese világrekorddal nyerte Koppenhágában a junior légpuskás Európa-bajnokságot. A győzelemnek Hammeri László, a sportlövők olimpiai bajnok kapitánya is nagyon örült, hiszen amióta 1972-ben átvette a válogatott vezetését, ez volt a magyar lövők ötvenedik aranyérme. * Kovács Péter, a legjobb magyar kézilabdás, aki jelenleg a nyugatnémet Bundesligában szereplő Grosswallstadt csapatában lövi a gólokat, a jövőben nem kíván szerepelni a válogatottban. Mocsai Lajos, a válogatott kapitánya pedig számított kiváló játékosára a jövő évi csehszlovákiai világbajnokságon. * Az a javaslat is napirendre kerül az Újpesti Dózsa sportegyesület áprilisi közgyűlésén, hogy a sportkör vegye fel újra régi nevét, s legyen Újpesti Torna Egylet. Az UTE a magyar sport átszervezése idején, 1950-ben lett Budapesti, majd 1956 tavaszán Újpesti Dózsa, s egyben a Belügyminisztérium reprezentatív sportegyesülete. * A Ferencváros csapata nyerte a magyar jégkorongbajnokságot. A zöld-fehérek vízilabdázói pedig a kupaküzdelemben bizonyultak legjobbnak, népes szurkolótáboruk nagy örömére. Grundra, magyar! Augusztus 11. és 13. között Grundra, magyar! elnevezéssel kispályás futballfesztivált rendeznek Budapesten. A sportesemény célja, hogy a világban szétszórtan élő magyar, vagy magyar származású családok, baráti körök, csoportok amatőr csapatai a sport révén is kapcsolódjanak az anyaországhoz. A nevezési határidő: 1989. május 15. Cím: 1361 Budapest 501, Postafíók 22. A fesztivált Gáli Endre, a minifutball Belgiumban élő feltalálója, már megalakult nemzetközi szövetségének főtitkára kezdeményezte és szervezi. A labdarúgás mellett közös programok, városnézés, Dunakanyarba tett kirándulás, záróbankett is szerepel a forgatókönyvben. A résztvevők kérésére szállást és étkezést is biztosítanak. A szervezők kérik, hogy a nevezésen a csapat neve mellett az együttes vezetőjének nevét és címét is tüntessék fel. Újabb nagy esemény színhelye volt a Budapest Sportcsarnok. Az 1983-ban és 1988-ban rendezett fedett pályás atlétikai Európa-bajnokság után március elején világbajnoki címekért vetélkedtek az atléták. Az ünnepélyes megnyitó egyik emlékezetes pillanataként nyolc korábbi, világhírű magyar atléta, Csák Ibolya, a berlini olimpia magasugró bajnoknője, Antal Márta olimpiai ezüstérmes gerelyhajító, Csermák József és Zsivótzky Gyula, a kalapácsvetés két olimpiai győztese, Németh Miklós, a gerelyhajító olimpiai bajnok, Varjú Vilmos, a kétszeres Európa-bajnok súlylökő, Szentgáli Lajos, Európa-bajnok középtávfutó és Rózsavölgyi István, az ötvenes évek világrekorder futója hozta a piros-fehér-zöld zászlót. A csodálatos teljesítményeket azután három napon át több mint húszezer helyszínen szurkoló mellett, közel ötven televíziós adó jóvoltából a nagyvilág valamennyi sportkedvelője láthatta. A kenyai olimpiai bajnok Paul Ereng fantasztikus teljesítménynyel felállított 800-as világrekordja, és a havannai Javier Sotomayor 243 centiméteres ugyancsak világrekord ugrása kívánkozik a jó hangulatú viadal csúcspontjai közé.- Budapest a kedvenc városom... A közönség bennünket, távolugrókat különös biztatással segített, köszönet érte... Többször versenyeztem már ebben a szép városban, s nyáron a Nagydíjon újra itt leszek - mondta például Larry Myricks, a távolugrás világbajnoka. A 64 országból érkezett közel hatszáz versenyző, a kísérők, a hétszáz tudósító, felsőfokokban beszélt a viadalról, a rendezésről, a nagyszerű hangulatról. Egy ismert panaszt ismételtek csupán, a telefon-összeköttetések hibáit, lassúságát. A sok dicséretet, elismerést kapott szervezők egyik dirigense Mátraházi Imre, az egykori hármasugróból lett technikai igazgató volt, aki az 1965-ben rendezett Universiade, a főiskolások viadala óta számtalan nagy eseményen látja el ezt a felelősségteljes feladatot.- A technika fejlődése, a körülmények változása, a televízió térhódítása, majd a reklámok megjelenése újabb és újabb feladatokat jelentett számunkra - mondta beszélgetésünk során Mátraházi Imre. - Annak idején, 1966-ban például még csak egy-egy reklámot helyeztünk el a Népstadionban, a szabadtéri Európa-bajnokság alkalmával. Most, a nemzetközi szövetséggel szerződésben álló ISL, a világ legnagyobb sport marketing vállalata minden szabad reklámfelület kihasználását pontosan előírta számunkra. Igaz, manapság olyan világcégek az atlétika szponzorai, mint az Adidas sportszergyár és a Coca-Cola, a japán Fuji film és a Philips gyár, vagy a VISA hitelkártya-vállalkozás. De még azt is ellenőrizték, hogy a szponzorok Budapestre érkezett képviselőit hogyan helyezzük el a díszpáholyban. Egy-egy ilyen világverseny ma már egyre inkább üzleti vállalkozás.- Hogyan alakult a pénzügyi mérleg?- A végső elszámolás majd csak később készül el. A nemzetközi szövetségtől kapott 125 ezer dolláros rendezési költség és a versenyzők ellátására fizetett 100 ezer dolláros hozzájárulás mellett a hazai szponzoroktól folyt be a költségvetés 50 millió forintos végösszegének negyven százaléka. Különösen a nemzeti főszponzor, a Hungária Biztosító nyújtott szamunkra rendkívüli támogatást. A belépőkből is tekintélyes összeget kasszíroztunk, hiszen állandóan telt ház volt. A televíziós jogdíjakat viszont a nemzetközi szövetség kapta, de az előzetes számítások szerint így is két-három millió forint hasznunk marad, amit természetesen a magyar atlétika támogatására, fejlesztésére fordítunk majd. A fejlesztés, serkentés rá is fér a magyar atlétikára. Versenyzőink ugyanis ezen a világbajnokságon sajnos ismét alaposan leszerepeltek. Sorozatos győzelmekre természetesen senki sem számított, de legalább egyetlen éremben bizakodtunk. A magyar atlétika jelenlegi kiemelkedő klasszisa, Szalma László távolugró, dobogósnak tűnt. A két amerikai: Myricks (837) és Conley (811) mellett már-már a dobogóra szólították (810), amikor a nyugatnémet Haaf utolsó ugrásával (817) változott a helyzet. így a rokonszenves, 32 éves testnevelőtanár is érem nélkül maradt. Ám a versenyzők döntő többsége még egyébként szerénynek ítélhető korábbi legjobb teljesítményétől is elmaradt. Jellemző, hogy a hazai környezet előnyeivel élve 25 magyar versenyző állt rajthoz, de Szalma mellett csupán további öt atléta tudta elérni idei legjobb eredményét. Ezek után a sportkedvelőket nagyon meglephette Schulek Ágostonnak, a kapitányi tisztet betöltő edzőnek az a nyilatkozata, miszerint elégedett a versenyzők szereplésével. Ez a világbajnokság is igazolta, hogy a szövetség elképzelése, hogy a nagy versenyek hazai rendezésével lehet fellendíteni a sportágat, téves volt, és nem vezetett kellő eredményre. A magyar szövetség most már egy évtizede az egyébként valóban látványos nemzetközi versenyekre, elsősorban a Budapest Nagydíj viadalra összpontosítja erőit. Közben a hazai atlétika teljesen a mélypontra jutott. Ebben a vezetés kifogásolható elképzelései mellett az is közrejátszott, hogy kiváló szakemberek sora szerződött külföldre, vagy fordított hátat az atlétikának. Szépek és jók a nagy versenyek, amelyek az ország jó híréhez is hozzájárulnak, de a hazai atlétikának mindenképpen megújulásra volna szüksége. Különben ha újabb húsz év múlva nagy versenyre kerülne sor Budapesten, nem találnának olyan hajdani világhírű magyar versenyzőket, mint Csák Ibolya és társai. S ez - a sikeres világbajnokság után is - több, mint elszomorító. VAD DEZSŐ 29
