Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-04-17 / 8. szám
A KÖVESDYGALÉRIA Gyakran mondják - mondjuk hogy a magyar irodalom jobb sorsra érdemes: nyelvi elzártságunk, elszigeteltségünk az oka annak, hogy seregnyi csodás alkotás nem hívta fel magára a figyelmet a nagyvilágban. S rögtön utána általában következnek az ellenpéldák, hogy lám, a zenében, ahol nincs nyelvi határ, milyen nagyok vagyunk és szokás még dicsérni természettudósaink sikereit is. Tetszetős sorozat, de vajon miért hiányzik belőle az e századi magyar képzőművészet? Mitől jelentős egy alkotás? Többször kalauzoltam már külföldi látogatókat a Magyar Nemzeti Galériában, mindannyiszor tanúja lehettem a meghökkenésnek, csodálkozásnak, bámulatnak. Miért nem tudnak akkor rólunk? Lesújtó volt, amikor Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című képe, ez a hatalmas festmény 1988 februárjában 48 ezer dollárért kelt el egy amerikai árverésen, vagyis jóvafkevesebbért, mint 100 éve, amikor - az egykori tudósítások szerint - „a templommá változott Műcsarnokban” csak Budapesten 100 ezer ember csodálta meg az alkotást. Munkácsy akkor világhírű volt. Most meg az árverésen jóformán a ku.tya sem figyelt a fantasztikus műre. A New York-i Modern Művészetek Múzeumában hiába keressük a század magyar alkotóit, egyedül Moholy-Nagy néhány grafikája és Breuer Marcell csőbútorai képviselik a magyar színeket. Miért nem ismernek minket? Nagy felhördülést keltett a hazai sajtóban, amikor tavaly két nagy aukciós ház, a Christies és a Sotheby’s magyar avantgárd műveket bocsátott árverésre. Sokan először „győzelmi jelentésként” tálalták a tényt, hogy a katalógusokba felvettek egy sor magyar művet, ám azután jött a nagy kiábrándulás. A képek 1-2 ezer dollárért keltek el, ami szép pénz lehet mondjuk egy modern bútorért, de a mai nemzetközi gyakorlatban egy kiváló képért nevetségesen kevés. Különösen akkor - tették hozzá többen -, amikor Kövesdy Pál már 10 ezer dolláros árat is elért a magyar avantgárd festők müveinél. A szenvedélyes, mozgékony e nbernek New Yorkban, a Madison Avenue mellett, a 71-ik utcában található a galériája. Túlzásként hangzik, de nem az: neki köszönhető, hogy Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Kádár Béla, Pap Gyula, Scheiber Hugó, Schönberger Armand, Tihanyi Lajos nevét mind sűrűbben írják le a szaklapok, s itt-ott már jegyzik őket. Többségükben kiátkozott művészek voltak a maguk idején, különös, harsogó színvilágukkal, lendületes vonalaikkal. Szegény American Comparisons 1800 - 1950 LHL WILLIAM BLN ION MUSLI M OF ARI MII l MVLRSITY OL (ONNK IK 1 I Odober 26 - December 24, 1987 Scheiber például gyakorta a pesti Fischer-étterem ablakában ült és evett - hogy féktelen étvágyával csiklandozza a bámészkodó népek ínyét. Később sem volt szerencséje, sem a „szocreál”, sem a (nem létező) műkereskedelem nem kedvezett neki. Műkereskedelem? Még ma is fellelhető az a szemlélet, hogy ne engedjünk ki az országból értékeket, tartsuk meg őket inkább magunknak. Tetszetősen hangzik - csak nem igaz. Mert az érték attól lesz igazi érték, hogy megméretik. Hiába tudjuk mi valakiről, hogy hatalmas festő; az lehet Nyíregyházától Sopronig, de hát a világ ennél mégiscsak több. Az alkotás akkor számít nagynak, hajói lehet eladni. A nemzetközi műkereskedelemnek pedig nem Budapest a központja. 1933 és 1956 közötti opera-szereposztásokat és ugyanúgy fel tudja idézni az összes budapesti művészeti kiállítást. 1956 után Ausztriában, az NSZK-ban és az USA-ban folytatta énekesi pályáját. Schubert-, Schumann-, Brahms-műveket szólaltatott meg, körülutazta a világot, majd a karibi szigeteken tett turnét követően egyik napról a másikra abbahagyta az éneklést. „Csak 1980-tól énekeltem újra - árulja el a faggatózásra -, kizárólag baráti társaságban, csak hogy megmutassam, nem teljesen ért véget a múlt.” Nehéz idők jöttek. „Nem volt egy centem sem. WC-t takarítottam, egy időben virslit is árultam, de a maffia megtámadott, mert az általa ellenőrzött helyre telepedtem. Később alkatrészeket raktam össze egy villamossági gyárban. Közben egyetemre is jártam, rádiózást, tv-t, filmet tanultam és úgy képzeltem, hogy az este nyolc órától reggelig tartó munka mellett diplomát szerzek. Nehezen bírtam fizikailag, de a fokozatot végül megszereztem. Több száz kérvényt írtam amerikai egyetemeknek, hogy zenét és művészettörténetet szeretnék oktatni. Az egyik levélre kedvező válasz jött, egy tennessee-i egyetem felvett tanársegédnek. Nagyon nagy dolog volt!” Az állás háromnegyed évig tartott, a boldogság még rövidebb ideig. „Pedig mindenki jó volt hozzám, én azonban a Váci utcában nőttem fel, egyszerűen nem tudok központi fűtéses Mucsaröcsögén élni. Meg azután mindenkit tanítani kellett, a legtehetségtelenebb fickót is.” A SZERZŐ FELVÉTELEI „Valami szépet a dívány fölé...” Kövesdy nem képkereskedőnek készült. Sokan emlékezhetnek rá, mint dal- és operaénekesre. Még ma is fejből sorolja az Visszatért New Yorkba; ismét a nullán állt. Éppen hanglemezárusítással kísérletezett, mikor egy régi arisztokrata ismerőse kereste fel. Kérte, menjen vele a Madison Avenue-re, segítsen néhány képet eladni. „Ismertem a 26
