Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-04-17 / 8. szám
rpád-kori építészetünk történetében különleges hely illeti meg a lébényi, a valamikori Szent Jakab bencés apátság templomát. A mai utazó Mosonmagyaróvártól Győr felé haladva, a várostól alig 15 kilométerre, Lébénymiklós felé térhet le a főútról, mivel az összevonások „jóvoltából” a két szomszédos községet Lébényt és Szentmiklóst e közös névvel jegyzik. A lébényiek természetesen „külön” is büszkék településük híres román kori műemlékére, és a maguk vendégének tekintik a rengeteg hazai és külföldi turistát. A monostor építését az indokolhatta, hogy valószínűleg itt volt a Győr-nemzetség építtető ágának birtokközpontja. A Rába menti területet Szent István királyunk adományozta a Győr-nemzetség ősének, Győr lovagnak, aki a király uralmának megszilárdításában szerzett érdemeket. Az ő leszármazottai voltak Pót mosonyi és Csépán bácsi ispánok, akik testvéreikkel együtt - a kor szokásának megfelelően - templomot és kolostort építtettek a birtokukon, családjuk hatalmának és gazdagságának emlékeként. Ezt a templom és kolostortípust - mivel építtetői, gazdái világi fóurak, fenntartói pedig szerzetesek voltak - nemzetségi monostornak nevezzük; a lébényi ennek egyik első kiforrott példája. A Szent Benedek által alapított bencés rendnek több hasonló monostora épült Magyarországon. A lébényi, a jáki és a zsámbéki nemzetségi monostor rokona. A fekete barátoknak is nevezett bencések 1208-ban alapították lébényi monostorukat. Az impozáns templom kövei a híres fertőrákosi kőbányából származnak. A feljegyzések szerint 60-70 kőfaragó válogatta és faragta ki a köveket Fertőrákoson, és vízi úton, készen szállították az építkezéshez. A díszesebb részeket a művészi munkához is értő mesterek készítették. Bámulatos gyorsasággal haladtak, hiszen a templom és a hozzá tartozó kolostor legkésőbb 1212-re elkészült, mert 1213-tól már a kolostor apátjainak neve is ismert. A szerencsés kezdet után azonban csapások sorozata érte Lébényt. 1242-ben a tatárok, 1271-ben Ottokár cseh király katonái, a 15. században német zsoldosok gyújtották fel. Bár 1478-ban Mátyás király a helyreállítás érdekében visszaadta az apátság birtokait, a békés újjáépítés nem sokáig tarthatott, mert 1529-től megindultak a török támadások, és a bencések elmenekültek innen. 1631-ben a jezsuiták kapták meg az apátságot azzal a feltétellel, hogy rendbehozzák a romos templomot. Ötven évvel később azonban a Becs ellen vonuló törökök ismét felégették. 1773-ban feloszlatták hazánkban a jezsuita rendet, s a lébényi templom 1838-tól községi plébánia lett. Amikor 1841-ben ismét a tűz martalékává vált, az újjáépítésben már barokk sisakokat kaptak a tornyok. Mai formáját az 1862-ben megkezdett műemléki helyreállítással kapta, mely munka Artur Essenwein, a nürnbergi Germanische Museum igazgatójának nevéhez fűződik. Essenwein új belső berendezést is tervezett, egy Klein nevű bécsi festő pedig üvegablakokat készített és mozaikokkal díszítette a főkapu ornamentikáját. A mellékhajók mai színes üvegablakai már a második világháború után készültek Árkayné Sztehlo Lili tervei szerint és a magyar szenteket ábrázolják. A 16 főoltárt (középen a templom védőszentjének, Szent Jakabnak szobrával) és a két mellékoltárt a szószékkel együtt Essenwein tervei szerint készítették Münchenben. A templom nyugatra néző főhomlokzatának remeke a díszkapu, s ha itt lépünk be, monumentális fenségével tárul elénk az egész templombelső. A déli oldalon hasonló szépségű kaput láthatunk, ezt valamikor a szerzetesek használták. Csak csodálattal gondolhatunk arra, hogy nem sokkal államalapításunk után, a román stílusú építészet micsoda remekművei épültek Pécstől Gyulafehérváron át Nyugat-Magyarországig. Ezek közül az egyik leghíresebb a lébényi templom. ZIKA KLÁRA FOTÓ: REZES MOLNÁR ESZTER t
