Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-20 / 6. szám
Hamvazószerdától 1 Nagyböjt idején, hamvazószerdától virágvasárnapig, több mint # harminc napon át Galgamácsán tilos volt az ének, néhány hagyománymegszabta dal kivételével. Az egyik böjt ideji játszónótát vasárnap délutánonként, litánia után, a megszokott ház előtt - ahogyan akkoriban mondták volt: „ablakalján” - énekelték: „Még a kácsát elhajtottam, két pár csizmát elszaggattam. Kács ide, kács, tokaji takács.” Amit játszottak rá, ma is ismert a kisebbek körében: utolsó pár előre; a párok egy része kaput tartott, a többiek meg átbújtak alatta, aztán ők tartottak. 2 Húsvét hétfője a legények nagy napja volt. Már virradatkor ösz- 9 szeverődtek a falu legényei nyolc-tízes bandákba, úgy indultak locsolkodni. De nem olyan volt ám az a locsolkodás, mint manapság : néhány csöppecske szagos vízzel! A szomszédunk háza előtt, a diófa mellett az ötvenes években még állt a gémeskút, a legények abból merték vödörszám a vizet, s zúdították a leányokra. Azok hiába bújtak 1 el, a legények csak előkerítették őket, kihurcolták az utcára, a kút mellé. Aztán két fiú tartotta, a többi meg locsolta őket, amennyi rájuk fért. 3 Ha ügyes volt a lány, időben félrehajolt egy kissé, így aztán a fi# úknak is jutott az áldásból. De bármilyen ügyes volt is, a locsolást követően úgy nézett ki szegény, mint az ázott ürge. Ezért nem húztak a lányok annyi szoknyát, ruhát magukra húsvéthétfőn, mint más ünnepnapon, hogy gyorsabban szárazát vehessenek magukra. De mire átöltöztek, már ott volt a másik banda, s kezdődött az egész elölről. Mégis, nagy szégyen volt, ha valakit nem locsoltak meg addig, amíg a misére be nem harangoztak. Mert ez a harangszó vetett véget az öntözködésnek. 5 Krisztus feltámadása okot és alkalmat adott a hosszú böjti idő# szak után a vigalomra. Húsvét hétfőjén a galgamácsai legények „maskuráztak”: maszkába, álarcba bújva járták az utcákat, kolbászt, szalonnát, tojást szedve, hogy legyen miből fizetni az esti bál költségeit. E bál nyitotta meg a vidám dalok, táncok, játékok sorát. A következő vasárnapon böjti visszafogottság helyett már vidám nótaszó, furulyamuzsika, karikázó tánc járta. Olyanformán, ahogyan ezt édesanyám, Vankóné Dudás Juli megfestette. 4 Akadt olyan lány is, aki nem hagyta magát egy vagy több legény# tői meglocsolni. A jogcímet dalba is foglalta: „Farsang három napjába’ nem vittél el a táncba; ha nem vittél a táncba, nem önthetsz meg húsvétra!” A meglocsolt lányok aztán másnap, kedden a viszszavágó napján törlesztettek az adósságukból. Elbújtak a kapuk, kerítések mögé, onnan vagy a sarok mögül lesték: mikor jár arra gyalogszerrel, vagy szekerezik el az a bizonyos legény. A vízzel teli veder ott volt a kezük ügyében, és amikor a legény odaért, zsupsz, már kapta is a nyakába a vizet. 2 Szent György-napig
