Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-03-06 / 5. szám

■mvanc ■■■■■■■■ LŐRINCZE LAJOS ROVATA ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Az idegen szavakról Sok szó esik manapság az idegen sza­vak fölösleges használatáról. Akik isme­rik a magyar nyelvművelés történetét, tudják, hogy évtizedekkel ezelőtt ugyan­ilyen „időszerű” volt ez a kérdés. Legfel­jebb azt állapíthatjuk meg, hogy akkori­ban bizonyos fokig más idegen szavak voltak divatban, de például terjedésük okait s az ellenük folytatandó küzdelem célját, értelmét lényegében a régi nyelv­művelőkkel azonos módon látjuk és fo­galmazzuk meg ma is. Idézzük csak fel Szinnyei József egykori neves nyelvtu­dóst, mit írt arról a kérdésről több mint fél évszázaddal ezelőtt a Magyarosan cí­mű folyóiratban. „Politikusaink és újságíróink csakúgy ontják a latin, a görög és a latin-görög szavakat, de ezek nem a régi latinos vi­lág maradványai, hanem jóformán mind a német újságnyelv virágai. Napról nap­ra reggel, délben, este fölvonulnak előt­tünk az ilyenek: mentalitás, politikai at­moszféra, konszolidáció, orientálódás, re­­paráció, a bőségesebb szókészlettel ren­delkezők nyelvében liberáció, lelki kon­­szonancia, sőt szentimentum is. Olyan politikus vagy újságíró, aki tart magáról valamit, világért sem beszélne magyar létekről hanem az neki magyar pszühé (így!). Az idegen szavaknak megvan a maguk csábító varázsa, mert használó­juk tudós színben tűnik föl. Meg aztán előkelőbbek is a magyar szónál, pl. amit a zálogházban közönséges nyelven árve­résnek neveznek, az az Ernst Múzeum­ban, a Nemzeti Szalonban és az antikvá­riusnál aukció; előkelő asszony szalon­jában nem állhat üvegszekrény, hanem csak vitrin. De legfőbb előnyük az ide­gen szavaknak az, hogy kényelmesek: egyrészt azért, mert készen kapni őket a németben, másrészt mert veszedelem nélkül dobálódzhatik velük az is, aki a jelentésükkel nincs egészen tisztában. Az ilyen aztán nyugodt lélekkel beszél állandó permanenciáról, pontos precizi­tásról és progresszív haladásról.” Ho­gyan állunk ma a pontos precizitással és társaival? Egerből írta egy hallgatóm, hogy nagyon bántja fülét és nyelvérzé­két, amikor azt hallja a rádióban, hogy „biztosítják az objektív tárgyi föltétele­ket”. Egy másik hallgató meg azt adta tudomásomra, hogy csak a fejét rázta, mikor így fejtegette valaki a tévében a mérkőzés elvesztésének okát: „a túlmotí­­váltság inkoordinált mozgáshoz vezetett. ” - Nem nagyon értettem, pedig én sem vagyok butább egy átlagfocistánál - írja levélíróm. S vajon a sokak által olvasott hetilapba való-e, ha a cikkíró erről „tá­jékoztatja” olvasóit. Nagyon tudományosan hangzik, ez kétségtelen, azt azonban kétlem, hogy emberibb nyelven nem lehetne ezt a mondatot megfogalmazni. KÖNYVESPOLC §g KERESZTREJTVÉNY A magyar Holocaust Az elmúlt hét évtized történelmének kutatását nagyon is szűkén kikarózott mesgyére szorította a történelemtől napi politikai szolgálatokat követelő hata­lom. Nem történt ez másként a magyar­­országi politikai antiszemitizmus és a második világháború éveiben lezajlott zsidóüldözés történetével sem. Miköz­ben a hivatalos politika hangos pátosz­­szál ítélte el a nácizmus, a faji diszkrimi­náció és a népirtás minden formáját, a témakör vizsgálatát majdnem tabunak kellett tekinteni. Ma már az oka világos, ezért nem kerülhetjük el a kérdésre adandó választ, vagyis hogy a sztáliniz­mus sem volt mentes az antiszemitiz­mustól, csak a látványosabb megoldáso­kat kerülve, farizeusabb módon művelte. Csakis így érthető, hogy a magyar zsi­dóság több mint kétharmada elhurcolá­sát és megsemmisítését a New York-i egyetem politikatudományi tanszékének erdélyi származású professzora, Ran­dolph L. Braham tárta fel első ízben és mondhatni teljes mélységében A ma­gyar Holocaust című nagy munkájában. A példátlanul széles memoár, doku­mentum és egyéb nemzetközi forrás­anyagra támaszkodó tanulmány pontos időrendi sorrendben mutatja be a ma­gyarországi zsidóság asszimilációjának és társadalmi, politikai helyzetének ala­kulását a Monarchia, majd a két világ­háború közötti rendszer keretei között. A harmincas évek közepétől kormá­nyonként vizsgálja, hogy a vezetés mi­ként fertőződött a fajelméletekkel, és a náci szövetséges rokonszenve és a terü­leti revízió kilátásba helyezett támogatá­sának elnyerése érdekében miként ho­zott egyre drasztikusabb korlátozó intéz­kedéseket a zsidó vallású vagy szárma­zású magyar állampolgárokkal szemben. Külön fejezetekben taglalja a munka­­szolgálat, a deportálások, a budapesti gettó, valamint a mentőakciók és az el­lenállás történetét. Továbbá rövid kite­kintést ad a külföldi zsidók helyzetének magyarországi, valamint a magyar zsi­dók sorsának külföldi alakulásáról. Vé­gül a felszabadulás, jóvátétel és a népir­tásban bűnösök elleni megtorlás idősza­kának fontosabb kérdéseit tekinti át. A könyvet a munkaszolgálati rendszer irá­nyításáról, a németek rendelkezésére bocsátott munkaszolgálatos századok­ról, a főbb zsidóellenes rendeletekről stb. szóló függelékek egészítik ki. Braham professzor könyvének ma­gyar nyelvű kiadása a közelmúltban je­lent meg a Gondolat Könyvkiadó gon­dozásában. Ezzel egy fehér folttal keve­sebb ékteleníti történelmünket, amely­nek örülnünk kell, de jobban örülhet­nénk, ha a hézagpótló munkát hazai szerző készítette, készíthette volna. PUSZTASZERI LÁSZLÓ 15-dik MÁRCIUS, 1848 A fenti című verset Petőfi Sándor 1848. március 16-án írta Pesten. A rejt­vény vastag betűs soraiban a költemény egy szakaszát idézzük. VÍZSZINTES: 1. az 1848/49-es sza­badságharc lengyel tábornoka (József). 4. Súlyegység. 7. Madridi labdarúgó csa­pat, amely többször játszott magyar együttesekkel, legutoljára a székesfehér­vári Videotonnal. 10. Együttes. 15. Pál­cát tör felette. 17. Testrész. 18. Az ábécé utolsó betűje, kiejtve. 19. Európa-baj­­nok asztaliteniszező (Zsuzsa). 21. Az idézet első sora. Zárt betű: G. 23. Vala­mit a helyére tevő, elrendező. 25. Mó­kus. 26. Számszerű tény. 27. Nikkel és kálium vegyjele. 29. Tűr, elvisel. 30. Er­dei építmény. 32. Növényi eredetű zsira­dék. 34. Eltakar. 35. Csúcsíves művésze­ti stílus. 37. A Balaton egyik partja. 40. Valami fölött szép görbe alakban hala­dó. 43. Az idézet harmadik sora. Zárt be­tű: T. 48. Előveszi a fiókból. 49. Egyfor­ma betűk. 50. Az első magyar nyelvű irodalomtörténet írója Erdélyben, Há­romszékben (Péter). 51. írást rejtjelez. 53. Január végi névnap, amikor fordul a tél. 54. A népvándorlás korában élt kele­ti germán nép. 56. Együtt született test­vérpár. 58. A rövidebbtől eltérő, hosz­­szabb út. 59. Alkotórész. 61. Eltakar. 63. Megelégelő. 64. Skálahangok. 65. Ten­gervíz íze ilyen. 66. Szabályokat ponto­san követ. 68. Diszes épület. 70. A tüzér ... rozs; Nagy László 1951-ben megje­lent verseskötete. 72. Természettudomá­nyi kar, rövidítve. 74. Örkény István vi­lágszerte bemutatott drámájának főhő­se. 75. Jód betűi keverve. 76. Szeszes ital. 77. Női becenév. 79. ... nincs, ott ne keress; magyar közmondás. 81. Azo­nos betűk. 82. Esztendeje. 83. Alkalmi, ritka. 84. Ilona becézett alakja. 85. Ská­lahangok. 87. írásmű lényegének, ki­emelt részeinek rövid összefoglalása. 93. Magot tesz a földbe. 95. A földből nagy erővel kijövő. 96. Növényt nemesíteni. 99. Bankjegy. 102. A magyarságba beol­vadt régi török nép, fordítva. 103. Na­gyobbodott, fejlődött. 106. Újság. 107. ...-zug; sarok, szöglet. 108. Vágány fő része. 110. Göngyöleg súlya. 112. ...­­borsa; lényege. 113. Valamit bizonyító. 119. Ilyen telefonállomás is van Ma­gyarországon. 120. Rét, legelő. 121. Jel­képe az izom. 122. Porció. 123. Egyik nyelvről a másikra átültető. 124. Egye­netlen, hullámos talaj jelzője. 125. Pénzt folyósít. 126. Sült tésztához tálalt édes, meleg mártás. 127. ...erdő; Tisza menti üdülőhely Lakitelek közelében. FÜGGŐLEGES: 1. A közepe irányá­ba. 2. Kiszedi. 3. A jövőt firtató kérdés (két szó). 4. Szamos menti város Erdély­ben. 5. Női név. 6. Könyvek megjelente­­tője. 7. A homlokodra. 8. Győztes. 9. Nála lejjebb. 10. Erdély része, a Hargita 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents