Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-06 / 5. szám
A SZABADSÁG KAPUJÁBAN Szervátiusz Tibor az új 48-as emlékműről A Hazafias Népfront égisze alatt - állampolgári kezdeményezésre - tavaly október 6-án 75 tagú társadalmi védnökség alakult az 1848/49-es forradalom és szabadságharc mártíremlékművének felállítására. A védnökség - amelynek Pozsgay Imre államminiszter az elnöke, Kosa Ferenc filmrendező és Pálfy G. István újságíró az elnökhelyettesei - a Kolozsvárról tíz esztendeje áttelepült művészt, Szervátiusz Tibort bízta meg a nagyszabású munkával, amelynek költségeire napjainkig, közadakozásból, mintegy 3 millió forint gyűlt öszsze. A helyszín, a Fővárosi Tanács elnökének jóváhagyásával, a budavári Szent György tér lesz. A monumentális emlékmű makettje Szervátiusz Tibor Látó-hegyi műtermében elkészült. Itt mutatta be a művész emlékműtervét.- Az aradi vértanúknak Magyarországon mindmáig nincs emlékműve. Aradon kettő is volt. Az egyiket, Zala György 1890-ben felállított alkotását, a Trianon utáni esztendőkben lerombolták. A másik a kivégzés helyén álló obeliszk, amelyet ma is minden év október 6-án megkoszorúznak. Elfogadva a védnökség javaslatát: most egy átfogó 48-as emlékhelyet terveztem. A történelmi vonatkozásokat jól ismerem, hiszen Erdélyben hagyományosan nagy kultusza van nemzeti ünnepünknek. A szabadság eszméjét, gondolatát minden erdélyi különösen mélyen átéli, magában hordozza. A gyermekek - családi körben - ebben a szellemben nevelkednek, mi is mindig megünnepeltük, ha félve, ha titkon is, március 15-ét és október 6- át. A segesvári csatamezőt alaposan bebarangoltam, Petőfi alakját többször megmintáztam. A Szent György tér a budai Várnak az aradi vesztőhelyre is emlékeztető vér áztatta földje - a szülőföld. Ebből nő ki egy sziklakompozíció. Olyan anyagokból, amilyenekből geológiailag a budai Várhegy is keletkezett. Ilyen sziklatömbök itt-ott ma is állnak a Vár tövében. A sziklakompozíció tömeget jelképez; nemcsak 13 mártír volt, hanem ennél sokkal több. Közéjük sorolnám Petőfit, Batthyány Lajost, Zeyk Domokost és másokat, akár Széchenyit is. Az emlékhely 13 nagyméretű, egyenként 3-3 méter magas sziklából áll, amelyek nagyjából kört képeznek, de enyhén aszimmetrikus rendszerben, úgy, hogy az egész kompozíció alaprajza felülnézetben a Kossuth-címert adja ki. A vértanúk erejét, helytállását jelképező sziklákon különféle jelek lesznek. Az aradi várbörtön naplójában minden kivégzett neve mellett egy-egy jel volt látható, a 9 felakasztott tábornok keresztet, a 4 lelőtt pedig 3 pontot kapott. E jeleket ólomberakással reprodukálom a 13 szikla felületén. A 13 méter átmérőjű sziklakor középpontjában egy 4 méter magas fémszobor magasodik majd (a maketten ez még nem fémből készült). Egy térdelő, bekötött szemű mártír a kivégzés pillanatában, alakja védtelenül és kiszolgáltatottan rajzolódik ki a térben, a bal kezével tiltakozik, a jobbját magasra, esküre emeli. Mintha a „Nemzeti dal” refrénjét ismételné. Ez a kompozíció középpontja. Az emlékhely egy kultikus hősi temető illúzióját is kelti, ahol az emberek ünnepelhetnek, emlékezhetnek, koszorút vagy virágot helyezhetnek el, gyertyát gyújthatnak. A „főbejárat” a két legnagyobb szikla között van, amit én a szabadság kapujának neveztem el. Ezen minden magyarnak át kellene mennie egyszer, hogy belül, a „panteonban” elgondolkodjon múltunkon, jelenünkön, jövőnkön, és a szfklatemplomból megtisztulva jöjjön ki. Az emlékhely központi alakjához öt, kövekkel kirakott út vezet, amely a világba szakadt magyarságot jelképezi. Remélem, hogy a Trianon után ledöntött első aradi emlékmű leleplezésének centenáriumán, 1990. október 6-án felavatják negyvennyolc mártírjainak új emlékhelyét... B. Á. FOTÓ: GABOR VIKTOR 21
