Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-03-06 / 5. szám

rom halom még nem zöld színű, hanem színtelen. A csúcsíves mű­vészet lóhereívéből fejlődött ki, kora gótikus stíluselemként. A későgót korban veszt sík felületű formájából, majd a reneszánsz­ban plasztikussá válik. A barokk kor a természetes hegyet alkal­mazta, 1874-ben ezt vették át. 1202-ben, Imre király pecsét­jén jelent meg a vágott pajzsmező. Itt a sávok között oroszlánokat látunk. Ezek 1222-ig, az Arany­bulláig maradtak meg, utána az Árpádok nem használták az oroszlánokat. Az oroszlános áb­rázolás spanyol hatásra utal, mint ahogy az Aranybulla pecsét­jét is spanyol mester vághatta. A sávos mező a középkori aragon címerre vezethető vissza. Ez be­folyásolhatta Imre királyt, hogy a függőleges aragon vágások min­tájára vízszintesen sávozott paj­zsot vésessen a pecsétjére. Az Árpád-ház kihalása után az Anjouk, az Árpádokkal való ro­konság és a trónigény hangsúlyo­zására, megtartják az Árpádok vörös-ezüst színeit, de családi cí­merükként beiktatják a liliomot is. Címerünk így egyre össszetet­­tebb lett. Az Anjouk lilioma után Zsigmond korában megjelent a cseh oroszlán és a brandenburgi sas. A cseh királyság jelképe az oroszlán volt (amit a mai Cseh­szlovákia is megtartott, és nem tagadott meg). A magyar heraldikára jellem­ző, hogy csaknem minden ural­kodónk változtatott valamit a cí­meren, sőt nemegyszer saját régi címerüket is átszerkesztették uralkodásuk idején. Mátyás ki­rály egyik címerén például a fe­kete holló középen, a másikon el­lenben oldalt látható. Címerén, mivel cseh király is volt, termé­szetesen a cseh oroszlánt is meg­találjuk. A Habsburg uralkodók a Ma­gyarországot szimbolizáló pajzs­mezőket gyakran egyesítették más országaik, tartományaik, il­letve a magyar korona társorszá­gai és melléktartományai címere­ivel és a királyságot szimbolizáló pajzskoronával. A társországokat is magában foglaló címert közép­­címernek (egyesített címernek) nevezzük. Ezen láthatjuk Dalmácia címe­rét: kék mezőben három, koronás oroszlánfejet. Horvátországot vö­rös-ezüst, szabályos sakktáblára emlékeztető kockák jelképezik. Szlavónia címerében már 1197- ben feltűnik a nyest, amely két ezüst sáv között, vörös mezőben jobbra fut. Erdély címere három részből áll: emelkedő sas, a fö­lötte növekvő félholddal és nap­koronggal. Ez a székelység ősi jelképe: olyan szorgalmasan és éberen figyelik és őrzik az ország határát, mint a hold és a nap a földet. Erdély harmadik címer­eleme a hét vár (Siebenbürgen), ahonnan német nevét is kapta. Fiume jelképe, - a várost „külön testként” Mária Terézia 1779-ben csatolta hozzánk - kétfejű sast ábrázol. Karmait balra dőlt kor­són tartja, ebből víz folyik. Ez a kifogyhatatlan tengervízre utal. Ráma (Bosznia) címere: könyök­ben hajlott, jobb férfikar, amely kivont görbe kardot tart. A Habsburg uralkodók alatt is történtek kisebb változtatások. Mária Terézia pl. két címert is használt. Az 1741. évi címere szívpajzsában Magyarország kis címere van, a nagyobbik pajzs­ban Csehország, a társországok és ékben betoldva Ausztria és Burgundia címere. Később, 1745- ben, amikor a királynő férje, Lo­­tharingiai Ferenc német-római császár lett, megjelent az új cí­mer: középen a császárságot áb­rázoló kétfejű sas, a magyar cí­mer erre van ráhelyezve. A kö­zépcímer akkor olyan tartomá­nyokat, képzeletbeli területeket is tartalmaz, amelyekhez a Mária Terézia-kori birodalomnak már semmi köze sem volt. Címerünk teljes kifejlése 1385- ből való, ekkor Magyarország pe­csétjének nevezték. Itt látjuk rajta először a koronát, de még nyitott, liliomszerű formában, a pajzs bal szegletére akasztva. 1464-ben már zárt a korona. A Szent Koro­na azonban annyira féltett, rejtett ereklye volt, hogy még a címer­festők sem láthatták. Ezért látunk régi címereinken annyi nyitott abroncsos koronát, mert a címer­festők képzelet után alkották. Ezen Mária Terézia változtatott: megengedte, hogy a festők meg­tekintsék a koronát, és aszerint fessék meg. A pajzstartók (címertartók) a 14. században honosodtak meg. Károly Róbert korában (1334) sárkányok, Zsigmond idején (1389, 1395) öt szárnyas sárkány tartotta. Mátyás 1479. évi pecsét­jén a főpajzsot hat kisebb vért környezi, ezt két térdelő angyal őrzi, három angyal pedig mögöt­te őrködik. 1848-ban a nép követelte az „országos címer” régi jogaiba való visszaállítását, valamint hogy minden középületen, közin­tézetnél használják. Ezt az 1848: Xll. törvénycikk rendelte el. A koronát a Habsburgok trónfosz­tása és a Függetlenségi Nyilatko­zat után (1849. április 14.) vették le róla. A kis címer hasított, vagy­is egy függőleges vonallal ketté­osztott pajzsból áll. Jobbról nyolc vörös-ezüst pólya, balról vörös mezőben, hármas zöld hal­mon álló, nyílt arany koronából kiemelkedő ezüst kettős kereszt. A középső halom kiemelkedik. Ehhez jött később címertartóként két lebegő angyal, vállig érő, sö­tétszőke vagy világosbarna hajjal. Ezt a kis címert és a fentebb említett egyesített címert 1874- ben királyi rendelet szabályozta. A következő szabályozás 1915- ben volt. Az angyalok mellett en­gedélyezték a címer olyan módon való használatát is, hogy a paj­zsot jobbról cserfaág, balról olaj­faág övezze, mint a háború és a béke kifejezője. Legbonyolultabb címerünket az 1916: XV. törvény rendelte el. A címert egyik oldalán griffma­­dár, a másikon angyal tartja. Ma­gasabb részén a császári, kissé alacsonyabban a magyar korona nyugszik. Középen a Habsburg- Lotharingiai uralkodóház genea­lógiai címere és a főhercegi koro­na van. Ezt követik az uralkodó kitüntetései: az Aranygyapjas­­rend, a Mária Terézia-rend, a L—T\/ 5. Címerünk II. Rá­kóczi Ferenc fe­jedelmi zászlaján 6-7.1848/49 es ha­di zászlók ko­ronás és a trónfosztás utáni, úgyne­vezett Kos­­suth-címerrel REPRODUKCIÓK: GÁBOR VIKTOR 7

Next

/
Thumbnails
Contents