Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-03-06 / 5. szám
AZ MSZMP TÁMOGATJA A TÖBBPÁRTRENDSZERT VITAFÓRUM A VALLÁSSZABADSÁGRÓL A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának február 10- 11 -i ülésén a gazdasági és politikai reformfolyamat időszerű kérdéseit tekintették át, valamint megvitatták azt a tanulmányt, amelyet egy, a KB által kiküldött bizottság készített Magyarország elmúlt négy évtizedéről. Az ülésről kiadott közlemény szerint a KB a megújulás alapfeltételének tekinti a gazdaság törvényszerűségeit érvényesítő, vegyes tulajdonú gazdasági rendszer kialakítását, melynek érdekében következetesen fejleszteni kell a piaci viszonyokat. Ezt tartja járható útnak akkor is, ha elkerülhetetlenek bizonyos hátrányos mellékhatások, átmeneti feszültségek. Grósz Károly főtitkár a mai válságszakasz egyik megnyilvánulásaként említette előadói beszédében, hogy „hosszú évtizedek óta 1988 volt az első esztendő, amikor a nagyobb termelés ellenére csökkent a lakosság fogyasztása”. Gazdasági kérdésekről szólva, a politikus azt is hangoztatta, hogy még tudatosabban kell folytatnunk a világgazdasági nyitás politikáját, mivel ezt „a stabilizáció és a kibontakozás kötelezővé, a nemzetközi helyzet pedig lehetővé is teszi". A KB-ülés egyik legnagyobb érdeklődéssel fogadott állásfoglalása a többpártrendszerről szólt. Eszerint „a politikai rendszer pluralizálása - az adott hazai helyzetben - a többpártrendszer keretei között valósítható meg. Ezzel, a történelmi tapasztalatok alapján, jobb biztosíték teremthető a kormányzati munka kontrolljára és a hatalommal való visszaélés lehetősége ellen". Grósz Károly rádió- és televízióinterjújában arra a kérdésre, hogy a többpártrendszer kialakulásának folyamatát a párt tudomásul veszi-e vagy támogatja is, úgy válaszolt, hogy „nemcsak támogatja, nemcsak tudomásul veszi, hanem kezdeményezi”. A KB-ülésről kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy a politikai átala-Határ menti találkozón folytatott eszmecserét a magyar és az osztrák kormányfő: előbb NagyCenken, majd a Fertő-tó melletti Rustban ült tárgyalóasztalhoz Németh Miklós miniszterelnök és Franz Vranitzky szövetségi kancellár. Elsősorban a két ország közötti gazdasági kapcsolatok további szélesitéséről volt szó, így az ausztriai magyar munkavállalás könnyítéséről is. A közös Budapest-Bécs világkiállítás előkészületeit ugyancsak áttekintették. Németh Miklós a tárgyalások utáni sajtóértekezleten egy kérdésre válaszolva kifejtette: Magyarországon valódi, nemes versengésen alapuló többpártrendszer csak akkor alakul ki, ha a békés átmenet menetrendjében és tartalmában is megállapodás születik. „Ha a versengésben az MSZMP kulásnak társulnia kell a gazdaság átfogó reformjával. A Központi Bizottság mindezen célok elérése érdekében megegyezésre és együttműködésre kész minden felelős politikai tényezővel. A testületi közlemény s a főtitkári előadói beszéd egyaránt felhívta a Figyelmet arra, hogy a szükséges átalakítások csakis körültekintően, fokozatosan valósíthatók meg. Grósz Károly szavaival: „Egyaránt veszélyes a folyamatok kierőszakolt felgyorsítása, illetve mesterséges akadályozása.” „Rend és nyugalom nélkül - szól a közlemény - nincs értékteremtő munka, márpedig az ország másként nem boldogulhat. ” Az elmúlt évtizedek történelmét elemző, a KB felkérésére készült tanulmánynak széles körű vitára bocsátását határozta el az MSZMP vezető testületé. E tanulmány része az 1956-os események értékelése is. A Központi Bizottság sajnálatosnak ítélte, hogy ezzel kapcsolatos nyilatkozatában Pozsgay Imre leegyszerűsítő megfogalmazással élt, ugyanakkor bizalmáról biztosította a politikust. Az ülésen - a kérdést további vitára ajánlva - az az álláspont körvonalazódott, hogy „1956-ban a vezetés megújulásképtelensége vezetett politikai robbanáshoz. Valóságos felkelés, népfelkelés tört ki, melyben szerepet játszottak a demokratikus szocializmus erői, azonban a kezdetektől fogva elkülöníthetetlenül jelen voltak a restaurációra törekvő erők, deklasszálódott és lumpen elemek, s október végétől felerősödtek az ellenforradalmi cselekmények. ” Grósz Károly ugyané kérdéskörről szólva interjújában hangsúlyozta, hogy a KB által megbízott bizottságot négy évtized áttekintése - tehát nem csupán 1956 - foglalkoztatja. „Mert ez - bár nagyon jelentős - mégis csak egy esemény a négy évtizedes történelemből. ” A főtitkár úgy vélekedett, hogy az utolsó 15 évről rövidesen nagyobb viták lesznek a pártban, mint 1956-ról. alulmarad, akkor ezt tudomásul kell venni, de akkor erről egyedül és kizárólag a párt tehet.” * Beck Tamás, kereskedelmi miniszter a Német Szövetségi Köztársaságban tett látogatása során vezető üzletembereknek átadta 30 olyan magyar iparvállalat adatait, melyek számára nyugatnémet tőkebefektetést kíván a kormányzat szerezni. A kereskedelmi miniszter Münchenben tartott előadásában ismertette a külföldi tőke működésének magyarországi feltételeit, amelyek kedvezőek, bármekkora is a külföldi tőkehányad. Beck Tamás azt is bejelentette, hogy részben vagy egészében 50 magyar ipari vállalatot ajánlanak föl eladásra nyugati cégeknek. Keresztények és marxisták vitafórumát rendezték meg Budapesten, a Politikai Főiskolán. Az elnöklő Romány Pál, a főiskola rektora bevezetőjében arról szólt, mennyire fontos, hogy a magyarországi reformfolyamatok eredményessége érdekében szót értsenek a különböző politikai nézeteket valló emberek. Ezért adtak helyet a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Demokrata Fórum tanácskozásának, amelyet a nézetek őszinte ütköztetése, a közös kiútkeresés jellemzett, és ezt a célt tűzték ki a lelkiismereti és vallásszabadságról rendezett vitára is. A tudósítónak az volt az érzése, hogy vitáról valójában nem volt szó. Udvarias, túlzottan visszafogott hozzászólások hangzottak el, különösen az egyháziak részéről. Az egyházak gondjairól, az őket ért jogtalanságokról, sérelmekről elsősorban a vita marxista résztvevői beszéltek. Földesi Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófia tanszékének professzora kiemelte, hogy az emberi jogokhoz feltétlenül hozzátartozik bizonyos esélyegyenlőség. A második világháború után válogatás nélkül korlátozták az egyházi egyesületek tevékenységét, megszűnt az egyházak autonómiája. A vallásos tanok alaptételeivel szemben a marxizmust nyilvánították az egyetlen tudományos világnézetnek. Az idő azonban azt bizonyította, hogy a marxizmus nem tudott minden kérdésre megfelelő választ és megoldást adni. Ha ténylegesen alapkérdésnek tekintjük az emberi jogokat, akkor szabad teret kell engednünk más bölcseleti szempontoknak is. Lendvai L. Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének igazgatója ezt a gondolatot folytatta tovább, bebizonyítva, hogy az egyházpolitika torzulásai az egypártrendszer egyeduralmából fakadtak.A marxista kutatóknak kellene kimondani az igazságot arról, hogy az állam miként kényszerítette a katolikus egyházat az 1948-as egyezmény megkötésére, hogy a Mindszenty-per is egyike volt a koncepciós pereknek. Az állam ne szóljon bele az egyház ügyeibe (mert a helyi hatalom és a helyi egyházak között bizony ez még sokszor így van), s az oktatásban a humanizmus, a pluralizmus ideológiája legyen az irányadó. Jóri János, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem docense saját magának és marxista kollégáinak javasolta a Marxszal való szembesítést, aki ópiumnak nevezte ugyan a vallást, de az ópium akkoriban nem narkotikum volt, hanem gyógyszer. Jóri János véleménye szerint egy politikai mozgalom nem világnézetet kell terjesszen, hanem a helyzetet, az életkörülményeket kell megváltoztassa. Ezzel szemben az MSZMP-hez való csatlakozásnak világnézeti feltételei vannak, s még ma is gyanús a hívő ember. Gergely Jenő egyháztörténész azt fejtegette, hogy az 1945 után kialakult egyházpolitika következtében mást értett vallásszabadságon a hatalom, és mást a vallásos ember. Már 1946-ban megfogalmazta Ravasz László református püspök azt az igényt - emlékeztetett rá a hozzászóló -, amelynek érvényesítéséért mindent meg kell tennünk. Ez így hangzik: „Szabad egyház, szabad állam!” Az egyházak képviselői közül Nyíri Tamás, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia professzora a lelkiismereti és vallásszabadság közti különbséget elemezte, rámutatva arra, hogy az előbbi szélesebb kategória, és hogy ezek elfogadása és gyakorlása legitimáló tényező minden politikai struktúrában. Kocsis Elemér református püspök visszatekintett a kereszténység s a reformáció történetére, és a jelen törekvései közül a szabad vallásgyakorlást, az iskolák, szociális és kulturális egyesületek fenntartását emelte ki. Fabinyi Tibor, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja konkrét javaslatokkal állt elő. Szükségesnek tartaná többek között - sorolta - az egyház és az állam valóságos szétválasztását, az egyház autonómiáját, az 1948-as egyezményben előirányzott államközi közös bizottság létrehozását a közös teendők megoldására, mert félő, hogy a háromnegyed részt párttagokat tömörítő parlament nem képes ezeket a kérdéseket az új igényeknek megfelelően kezelni. Indokoltnak látja továbbá az egyházi vezetők munkáját korlátozó rendelkezések felülvizsgálatát, az egyházi oktatás és nevelés biztosítását az óvodáktól az egyetemekig, az állami gondozott gyermekek lelkipásztori gondozását, megkeresztelésének engedélyezését. Szentiványi Ilona unitárius lelkész véleménye szerint a tolerancia nem elvont kérdés, nem közömbösség, de nem is gyáva meghátrálás. Szerinte - mondotta e gondolatkörhöz kapcsolódva - az egyházi sajtó elmaradt a világi mellett a bátor véleményalkotásban és az országos gondok feltárásában. Szigeti Jenő, a Szabadegyházak Lelkészképzőjének dékánja a hit megvallása és az evangelizálás szabadsága mellett állt ki, kiemelve, hogy a hívő ember is szerves része a társadalomnak. ZIKA KLÁRA BÚCSÚ WEÖRES SÁNDORTÓL 75 esztendősen elhunyt Weöres Sándor, a magyar líra kiemelkedő egyénisége, azon kevés költők egyike, akiknek verseit gyermek- és felnőtt-generációk egyaránt szívesen olvassák. Ezrek kísérték el utolsó útjára a budapesti Farkasréti temetőbe n. Közélet - diplomácia 4
