Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-02-17 / 4. szám

FŐZŐCSKE KÖNYVESPOLC I' Diétás édességek Fűbe-fába az orvosság! (Két könyv a Békés megyei népi orvoslásról) Napjainkban se szeri, se száma azoknak, akik valami­lyen okból diétáznak. Van, aki karcsúságát félti és akad olyan is, aki betegség miatt kénytelen magától megvonni a kalóriadús falatokat, illetve az édességeket. Ez utóbbi kü­lönösen veszélyes a felesleges kilókkal harcolók és a cukor­betegek számára. Ezért is ter­jedt el az a gyakorlat, hogy az édességek, sütemények fo­gyasztásáról még azok is le­mondanak, akik szenvedélye­sen szeretik az édes ízeket. Azt csak kevesen tudják, hogy édességek, süteményfé­lék is készülhetnek viszony­lag kalóriaszegényen. Erre tanít meg bennünket Balog Gábor receptkönyve, amely „Sütemény cukrosok­nak” címmel jelent meg a kö­zelmúltban. A receptek közül válogattunk ezúttal olvasó­inknak. Képviselőfánk Hozzávalók: 20 db készíté­séhez 12 dkg liszt, 7 tojás, 12 dkg olaj, 70 dkg krémeskrém, 4 dl tejszín, 2 dkg szőlőcu­kor, egy csipet só. Az olajat 1-2 deci vízzel és csipetnyi -sóval felforraljuk, majd apránként beleszórjuk a lisztet és kis lángon, kever­­getve addig főzzük, amíg a tészta az edény faláról el nem vált. A tűzről levesszük, és erősen keverve hat tojást egyenként beledolgozunk. A tésztából egy vékonyan kiola­jozott sütőlemezre evőkanál­lal 20 egyenlő nagyságú fél­gömböt halmozunk, tetejüket tojással megkenjük. Forró sü­tőbe tesszük, aranysárgára sütjük és jól kiszárítjuk. Mi­után kihűlt, a képviselőfán­kok felső egyharmadát levág­juk, és a krémmel megtöltjük, majd édesítőszerrel felvert tejszínhabbal díszítjük, végül a levágott tésztadarabokat rá­borítjuk. A krém készítése: Hozzávalók: fél liter tej, 4 tojás, 7 dkg liszt, 6 dkg szőlő­­cukor, 1,5 dkg zselatin, 1 kis darab vanília. A tojássárgáját a liszttel és egy-két deci tejjel simára ke­verjük. A zselatint is összeke­verjük kevés tejjel és állni hagyjuk, hogy jól megduz­zadjon. A maradék tejet a va­níliarúddal felforraljuk, a to­jássárgás keverékhez szűrjük. A lassú tűzön állandóan ke­­vergetve sűrűre főzzük, majd a tűzről levéve a zselatint is beletesszük. Közben a tojás­­fehérjét kemény habbá ver­jük, a szőlőcukrot apránként hozzáadjuk és óvatosan, ne­hogy összetörjük, a krémbe keverjük. Almával töltött piskóta Hozzávalók: egy vékony piskótalap, 60 dkg tisztított alma, 5 dkg szőlőcukor, 5 dkg diabetikus baracklekvár, 8 dkg dió, csipetnyi fahéj, egy citrom reszelt héja. A megtisztított, felszeletelt almát a szőlőcukorral meg­szórjuk és állandóan kever­­getve megpároljuk. Amikor már teljesen puha, a citrom­­héjat hozzáadjuk és kihűtjük. A piskótatésztát sütés után forrón, nedves konyharuhára fektetjük, forró baracklekvár­ral megkenjük és az almatöl­teléket is rásimítjuk. A tésztát felcsavarjuk és kihűtjük. A tetejét is bekenjük lekvárral és finomra vágott dióval megszórjuk. Piskótatekercs Hozzávalók: 6 tojás, 10 dkg szőlőcukor, 14 dkg liszt, 1 citrom reszelt héja, 5 g sü­tőpor. A tojások sárgáját három deka szőlőcukorral kikever­jük, a fehérjét hét deka szőlő­cukorral habbá verjük. A fel­vert fehérjét apránként a sár­gájához keverjük, végül a sü­tőporral elkevert lisztet és a citromhéjat is hozzáadjuk. (A piskótamasszát süthetjük tor­taformában is, de ha tekercs­nek szánjuk, akkor papírral bélelt tepsibe tegyük.) A süté­si idő közepes lángnál kb. 20- 25 perc. Amikor a tészta meg­sült, nedves konyharuhára fektetjük, baracklekvárral megkenjük és feltekerjük. A konyharuhába csomagolva egy órát pihentetjük és csak azután szeleteljük fel. Pici házikó Szentendrén. A puli csahol, az idegen topog a kapu előtt. Az útkanyaru­­latban feltűnik egy ember pi­ros kannákkal - a ház felé tart. Ő az én emberem: a „tu­­dákos népi gyógyász” - dr. Oláh Andor orvos. Szokásos napi útjáról jön: az erdőből hoz friss forrásvizet.- Apám szakorvos volt, de a cérnagilisztát fokhagymás tejjel űzte ki belőlem, vérsze­génység ellen pedig olyan al­mát etetett, amelynek az elő­zőleg beleszúrt szögektől dús vastartalma lett. Híve volt a kipróbált népi gyógymódok­nak. Magam is az orvosi hi­vatást választottam, és vidék­re kívánkoztam, mert szeret­tem a népi írókat, vonzott a népközeli élet, érdekelt a pa­rasztság sorsa... Oláh Andor rövid ideig kórházban volt kórboncnok. Tapasztalta, hogy a tudo­mány fejlődése, a modern gyógyszerek ellenére is mennyire tehetetlen sokszor az orvos, s hogy gyakran hasznosabbak lennének a ter­mészetes szerek. Ekkor Lükő Gábor néprajzkutató hatásá­ra elhatározta, hogy felkutat­ja a népi gyógymódokat. A Békés megyei Dobozon talált régi gyógyítósokra, népi dok­torokra, akik még gyentöltek, kúráltak, kuruzsoltak. Nem tudatlan vetélytársaknak te­kintette őket. Kikre lelt gyűjtőévei so­rán? Nedvek tanának isme­rőire, a fájdalmak gócait tu­dó kenőasszonyokra... Ha­talmas anyagot gyűjtött, azt rendszerezte, egységbe fog­lalta: a népi állatorvoslásról, a népi orvoslás szókincséről, a gyógynövények ismereté­ről... Am nem csupán érde­kességet talált bennük, ha­nem gyakorlatában hasznosí­totta azokat az ismereteket, amelyek eredményességéről meggyőződött.- Az utóbbi évtizedek or­vostudományi fejlődésében túlzottan érvényesült a tech­nokrata szemlélet - állítja, miközben gyógyfüvekből ké­szített forró teával kínál. - Immár gyógyszerártalmak­ban szenvedünk. A megfigye­lést, évszázadok tapasztalata­it nem szabad lebecsülnünk. Világjelenség, hogy újra fel­fedezik a népi gyógymódo­kat, feltámasztásukkal konfe­renciák, foglalkoznak. Oláh Andor lankadatlan energiával népszerűsíti a né­pi gyógyászatot, járja az or­szágot, külföldi konferenciá­kon vesz részt. Az országban elsőként alakított életreform­­klubot. Mindeközben vastag könyvet jelentetett meg 1985- ben Fűbe-fába az orvosság! (Békés megyei népi orvoslás) címmel. Érdemes ideidézni a fejezetcímeket, amelyek jól mutatják a könyv szemléle­tét, szerkezetét: „Ez a lombik nekem nagyon szűk és nagyon tág" (Néhány szó a népi or­voslás gyűjtött anyagának osztályozásmódjáról). „Sár­víz, pokolvar, szinádra" (A Békés megyei népi orvoslás szókincséről). „Jó vér - rossz vér” (A nedvek tana és a ma­gyar népi orvoslás). „Ijedés, kihűlés, erőltetés: pszichoszo­matikus szemlélet és népi or­voslás". „Kend meg a nya­kam, a te kezed hasznos" (Egy orosházi kenőasszony tudománya). „A méhfulladás­­töl a mádráig”(A hippokraté­­szi orvosi hagyomány és a mai magyar népi orvoslás). „A Mirigy hét lánya, hét fia és hetvenhét unokája" (A Békés vármegyében pusztító pestis- és kolerajárványok) stb. A közelmúltban újabb könyv jelent meg Oláh An­dor tollából: Zöld varázslók, virág-orvosok (Népi gyógynö­vényismeret Békés megyében) címmel. Ebben rendkívül ér­dekesen, ugyanakkor tudo­mányos alapossággal ismer­teti meg az olvasót a Békés megyében élő nép fűismere­tével, hagyományaival, s ma­gukkal a füvekkel. A „rontó­fűvel”, s amelyik „mindenrül használ a földkerekségin”, azzal, amely „jobb, mint a kenyér”, s amely „kiszítta a lázt, leszítta a daganatot”. Lejegyzett történeteket, ame­lyeket ámulva olvashatunk: Egy tüdőbajos betegnek „már csak a tüdejének a csu­­tája volt meg, de az apróboj­­torján-tea, az örménygyöke­res pálinka, a korpacibere hatására kiújult a tüdeje, új tüdeje nőtt...” GULAY ISTVÁN 7

Next

/
Thumbnails
Contents