Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-02-17 / 4. szám

Kárpátalján megszólaltak a harangok

1. Tavaly kapott utcát a magyar költő Beregszászon

2. A gáti templom

3. Vári „csendélet"

A SZERZŐ FELVÉTELEI

mérnök évente szétküldi a világ minden tájára ennek a platánfának egy-egy borítékba préselt levelét. Tavaly Balatonvilágoson szervezte meg a beregszászi öregdiákok „világtalálkozóját”: több mint kétszázan jöttek el.

Vele és Dalmay Árpáddal, a beregszászi járási könyvbarát szervezet titkárával rójuk a hangulatos magyar kisváros ódon utcáit. A régi Oroszlán vendégfogadó falán kétnyelvű emléktábla őrzi Petőfi egykori látogatásának emlékét.

„Munkácstól egy jó etetés Beregszász - jegyezte volt fel naplójába az 1847 nyarán erre járó költő. - Közönséges mezőváros, van benne gót templom, megyeház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás (nem a templom, hanem a magyar kocsmáros)...” A hajdani fogadóban ma kis kiállítás őrzi Petőfi emlékét. Tavaly nyílt meg, Dalmay Árpád dolgozószobájában. A beregszászi lokálpatrióták ambiciózus tervei között az is szerepel, hogy^ a Népszínház amatőr művészeit profivá tegyék, vagyis előbb-utóbb hivatásos, főiskolát végzett magyar színtársulata legyen Kárpátaljának.

*

Azzal a reménységgel búcsúzom kárpátaljai barátaimtól, hogy talán mégsem lehetetlen kisebbségben élni.

Magyarul és emberül.

Hazafelé, gépkocsimban Balia D. Károly hangos folyóiratát, a kéthavonta magnókazettán jelentkező „Magán/hangzó”-t hallgatom. Áz Alföldet átszelő autópályán a költő szavai kísérnek:

... lassú évek múltán féktelen iramban hull alá a kék jelen... kölked voltam, láthatom nemes teherrel vállamon, hogy mit jelent a kék jelen, ha rámhull súlyos éjjelen mert éltem ez. és buzgón zuhogón hullik át az ezredfordulón.

BALÁZS ÁDÁM

20