Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-15 / 24. szám
48 HAZAI KÖRKÉP első időben jött százezer finn márka, amit később megdupláztak. Emellett a régi hagyományokra épülő finn-magyar evangélikus kapcsolatoknak köszönhetően gyűjtés indult a finn gyülekezetekben a faanyagra. A legfőbb segítségük azóta is a magyarul kitűnően beszélő Mami Voipió, vagy ahogy itthon ismerik, Marci, a finn evangélikus egyház külügyi szolgálatának egyik vezetője. Ezek után Józsa Márton már teljes bizonyossággal ígérhette a siófoki gyülekezetnek, hogy lesz templomuk. A kételkedőket pedig egy kis történettel nyugtatta meg. Amikor a celldömölki templom második renoválása befejezéséhez közeledett, a fiatal festősegéd az ősöktől örökül hagyott, főbejáratra vésett betűket festegette: Az Isten szeretet! Egyszer csak megállt, és leszólt a létra tetejéről: Tiszteletes Úr! Hiányzik egy „t” betű. Józsa Márton rögtön megértette, miről van szó, és azt válaszolta: Jancsi fiam, nem hiányzik onnan semmi. Majd ha ilyen öreg ember leszel, jusson eszedbe, hogy Isten nemcsak a múltban szeretett, hanem most is, ahogy ott állsz a létra tetején. Legyen ez a mi alapítóigénk, mondta akkor a gyülekezetnek Józsa Márton, mert mélységes meggyőződésem, hogy minden ebből következik. Isten nem engedi, hogy a gyülekezet a pénztárcájában őrizze a reménységét! A siófokiak 1987 húsvétján kezdték meg a gyűjtést, s még az év augusztus 15-én megvolt az alapkőletétel. Az öreg íróasztalon fekvő lelkészi munkanapló tanúsítja, milyen feltétlen bizalom és kitartás kellett ahhoz, hogy legyőzzék a sok-sok nehézséget, akadályt, emberi gyarlóságot, s közben mennyi csodát élhettek át. Lapozgatás közben megakad a szemem egy-egy bejegyzésen: a nyári munkatáborba 60 fiatal vártak itthonról és az NSZK-ból. Egyszerű szállásról gondoskodtak, de az étkeztetés sehogy sem akart megoldódni. Egy-két idős férfi és asszony jelentkezett ugyan főzni, de ide szakértelem kellett, hogy kevés pénzből gazdaságosan és változatosan lássák
