Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-15 / 24. szám
SAJTÓTÜKÖR 37 lyozni kívánom: egy vallásos ember számára a leglényegesebb a vallási hovatartozás kérdése. De ez nem zárja ki, hogy azt is elfogadjam zsidónak, aki kulturális alapon az, vagy aki azt mondja, hogy ő marxista, de önmagát zsidónak tartja. Asszimiláció? Disszimiláció? - teszi fel a kérdést Schöner Alfréd. - Én egy harmadik fogalmat használnék: integráció. Megitélésem szerint ez a jövő útja. Nem feloldódni kell a nagy egészben, hanem önmagunk zsidóságának öntudatos és következetes felvállalásával integrálni mindazokat a magyar vagy európai értékeket, amelyek nélkül nincs modern társadalom. A főrabbi arról is szól, hogy tapasztalata szerint Magyarországon növekvőben van az antiszemitizmus, amelyet csak demokráciával lehet csökkenteni; majd végezetül arra a Szennay András pannonhalmi főapáttal közöl beszélgetést a kőnyomatos katolikus tájékoztató lap. Az interjúban főképpen a magyar katolikus egyház mai társadalmi szerepéről és megújulásáról esik szó.- Fel kell ébrednünk a negyvenéves tespedésből - hangsúlyozza Szennay András. - Fel kell hagyni a „kis lépések” önnyugtató és elkedvetlenítő szemléletével, hiszen nagy út áll előttünk. A megújulás első feltétele a szemléletváltozás. Püspöki karunknak nem negyedévenként, hanem havonta kellene üléseznie. Szeretném, ha a püspökök jobban aktivizálnák a papságot, a papok pedig a világi híveket. A továbbiakban a pannonhalmi főapát azt hangsúlyozza, hogy a püspöki karnak meg kellene újítania, ütőképesebbé kellene kérdésre felel, hogy viszszaveszik-e a Radnóti gimnáziumot, azaz az Abonyi utcai volt zsidó gimnáziumot:- A felekezet mindenképpen vissza fog kérni iskolát vagy iskolákat, de hogy melyek lesznek ezek, azt nyilván az adott lehetőségek fogják eldönteni. Hiszen a Radnóti gimnáziumon kívül ott van a Bethlen téri iskola, ahol most egy főiskola működik, vagy a Wesselényi utcai ipari iskola. A háború előtt több mint 170 iskola volt a közösség tulajdonában. Tehát én nem egyegy névhez kötődnék - mondja Schöner Alfréd hanem ahhoz, hogy kultúráltan és megfelelő szintű oktatásban tudjuk részesíteni a különböző vallási rétegekhez, zsidó árnyalatokhoz tartozó embereket egy közös iskolában. Hogy ez helyileg hol lesz, ma még meghatározhatatlan. tennie az Actio Catholicát. Az újraevangelizálásban - szögezi le - kiemelkedő szerepe van a katolikus sajtónak. A katasztrofális paphiány miatt megoldhatatlan feladatokkal kell a magyar egyházi vezetőknek szembenézniük, amennyiben nem lesznek képesek bekapcsolni a világiakat. Szennay András véleménye szerint minden egyházmegyében alapot kellene létrehozni a világi munkatársak számára, ami fontosabb minden épülettatarozásnál. Állítsanak fel minden egyházmegyében egy közvetítőirodát, ahol a papok bejelenthetik igényüket és a világiak is jelentkezhetnek, mit tudnának vállalni. Fogadjuk el azokat, akik szívvel-lélekkel munkatársak akarnak lenni! Az iskolai és a templomi hitoktatás jövőbeni szerepéről - a beszélgetés befejezéseképpen - a következőket hangsúlyozza Szennay András pannonhalmi főapát:- Az emberhiány miatt az iskolai hitoktatásra manapság kevés lehetőségünk lesz, de ott, ahol van, nem szabad kihagyni a lehetőséget. A magam életére gondolok vissza. A bécsi egyetem néprajzi intézetének tanszékvezető tanárával, Gaál Károllyal közöl érdekes beszélgetést a politikai és társadalmi hetilap.-A Kecskeméti Református Gimnáziumban érettségiztem - emlékezik Gaál Károly. - A budapesti tudományegyetemen Visky Károly volt profeszszorom. 1944 októberében a németek letartóztattak, mert részt vettem az egyházak zsidómentő akcióiban. 1945 januárjában egy poznani haláltáborból, bombatámadás idején, sikerült megszöknöm. Viszszakerültem az egyetemre mint asszisztens. Á keszthelyi múzeumnak lettem az igazgatója. 1956. október 25-én - folytatódik az emlékezés - Keszthelyen is megalakult a Forradalmi Tanács. Távollétemben engem választottak a vezetőjévé. Újra felállíttattam gróf Festeticsnek, a 19. századi magyar szellemi élet nagy alakjának a szobrát. Szovjet lapokban is megjelent a szobor viszszahelyezéséről készült fénykép, ezért és egyes kollégáim fenyegetőzései miatt november végén Ausztriába távoztam. Arról, hogy miképpen került a bécsi egyetem néprajzi tanszékének élére, ezeket mondja:- Még Magyarországon írtam meg disszertációmat a horvátok búcsújáróhe-Tizéves koromig csak a templomban láttam papot, az iskolai hitoktatást világi férfi és nő végezte. És jól végezte. A magyar katolikus egyház túlélte a negyvenéves elnyomást, de számban, életerőben meggyengült. Ahhoz, hogy újjáéledjen, nagy emberi erőfeszítésekre van szükség. Kiemelt figyelmet igényelnek a fiatalok. lyéről, Lorettóról. Amikor először eljutottam oda, elfáradva leültem egy diófa alatt a téren. A pádon idősebb, paraszt kinézetű házaspár ült. Svédül tárgyalták a látottakat, s nekem úgy tűnt, igen sok marhaságot mondanak. Megszólítottam őket, egy ideig svédül, majd németül beszélgettünk. A bemutatkozásra csak másnap, a reggelinél került sor, amire meghívtak. Szerencsémre, mert egy vasam sem volt. Az úr Richard Wolfram volt, a bécsi egyetem néprajzi intézetének ordináriusa. Javasolta, hogy tartsak előadást az intézetben a magyar néprajzról. Ez 1964 novemberében volt, utána felajánlotta a lektorságot, majd megörököltem tőle a tanszéket. Végezetül arról szól Gaál professzor, hogy teljes tudományos hagyatékát Vas megyére testálta: Az anyag nagy része ugyan burgenlandi, viszont ez a terület valamikor Vas megye része volt. - Feleségem burgenlandi, az ő kívánságával megegyező a hagyatékozás. Vas megye pedig díszsírhelyet ajándékozott nekünk. Nemrég otthon jártam a diákjaimmal Kecskeméten és Jakabszálláson, ahol annak a termelőszövetkezetnek voltunk vacsoravendégei, amely apám egykori birtokán gazdálkodik. Békességgel és szeretettel jöttem haza. Beszélgetés a pannonhalmi Magyar Kurír főapáttal Magyar tudós Bécsből MAGYARORSZÁG
