Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-15 / 24. szám
10 KRÓNIKA ország a gazdasági összeomlás felé haladt, s közben egy olyan katasztrófa körvonalai is megjelentek, hogy nem lesz meg az a szellemi erő, amely kihúzhatja ebből. Ezért konferenciáinkat, már az 1986. évi műszaki konferenciát is úgy szerveztük meg, hogy minél több olyan információt tudjunk egyrészt begyűjteni, amely az ország belső fejlődéséhez, a műszaki fejlődéshez hasznos. Másrészt igyekeztünk elérni, hogy minél inkább megismerjék a külföldön élő magyarjaink az itthoni munkát, és ezen keresztül műszaki és gazdasági kapcsolatok alakuljanak ki. Kanadai központ, magyar tagozat Már az első műszaki konferencia kapcsán is láttuk azt, hogy ennek az elképzelésnek a megvalósítására vannak lehetőségek. Számos új kapcsolat alakult ki külföldi és hazai magyarjaink között, és ugyanakkor kibontakozott annak a lehetősége is, hogy a külföldi magyarok szaktudását igénybe lehet venni a kormányzat szintjén is különböző döntések előkészítésére. Sajnálatos módon ezt nem használták ki olyan mértékben, mint kellett volna. Az 1989. évi második műszaki találkozón épp ezért több területen továbbléptünk. Az egyik továbblépést az a munka jelentette, amelyet már 1986-ban elindítottunk, hogy tudniillik létrehoztuk az International Technological Institute (amelyik egy pittsburgi intézet) magyarországi tagozatát. Ennek előkészítése elég hosszú időt vett igénybe. Ez az új tagozat a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségén belül működik. Az alakuló ülésen - amelyik a konferencia ideje alatt zajlott - több mint háromszáz magyar szakember jelent meg, és az ő részvételükkel jött létre az egyesület. Célja: behozni Magyarországra a technológia területén levő újdonságokat és kivinni az itteni szellemi élet eredményeit. Reméljük, hogy ez az új szervezet igen erős kötődést építhet ki és biztosíthat nemzetközi technológiai fejlesztésekkel. Ugyancsak ennek az 1989. évi műszaki konferenciának a kapcsán teremtettük meg az Ausztrál-Magyar Műszaki Együttműködés magyarországi bizottságát, melynek ausztráliai bizottságát pár hónappal korábban már megszervezték Ausztráliában. Ez ugyan lokalizált kapocs, de miután Ausztráliában sok magyar műszaki ember él, szintén hoz és visz információkat szerte a világban. Nagyon nagy jelentőségűnek lehet tartani, hogy a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége, amelyik az 1986-os konferenciáról már adott értékelő jelentéseket tagjainak, az 1989. évi konferenciát vezetősége teljes részvételével tüntette ki. A konferencia során a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy célszerűnek látnák, ha létrehoznánk magyarországi szervezetüket. A munka megindult, a magyarországi tagozat létrejött és a Fővárosi Bíróság be is jegyezte 1989. november 6-án a társasági szervezetek közé. A Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége jelenleg kanadai központtal működik, a külföldön élő magyar mérnököket és építészeket fogja össze. A szervezet behálózza az egész világot. Ezen keresztül jelentős további együttműködési lehetőségek nyílnak meg. A jelen tehát úgy fogalmazható meg, hogy az ország gazdasági és szellemi mélypontján próbálkozunk és igyekszünk segíteni a kibontakozást minden irányból. Az ilyen konferenciák természetesen epizódszerűek. És mint epizódok ugyan hatással vannak a fejlődésre, ám a valós fejlődést mélyrehatóbb együttműködés jelentheti. Éppen ezért a Magyar Fórum jövőjét olyanféleképpen kell alakítanunk, hogy az epizódtípusú kapcsolatokat felváltsuk rendszeres együttműködéssel. A folyamatos, rendszeres kapcsolat a különböző területeken más és más kell legyen. Világtalálkozó Nyilvánvaló, a magyar kultúrával összefüggő területek rendszeres kapcsolatát inkább jelenthetik az időszakonkénti összejövetelek, amelyeken a résztvevők kölcsönösen kicserélik véleményüket, akár a nyelvi, akár a történelmi értékelések területén. A műszaki, orvosi, gazdasági területeken azonban ezeket az epizódszerű kapcsolatokat nagymértékben kell felváltania a rendszeres együttműködésnek. Mit értek ezen? Elsősorban azt, hogy a különböző szakemberek egy-egy közös érdeklődésre számot tartó témát közösen műveljenek. Emellett még sokféle megoldás szükséges. Az egyik alapvetően fontos cél, hogy a külföldi magyarok segítsék az ország fiatal értelmiségét sok szempontból továbbképezni. Ez nem azt jelenti elsősorban, hogy hány fiatal magyar szakembernek tudnak külföldön megfelelő tanulási lehetőséget biztosítani - vagyis nem az az elsőrendű célunk, hogy pénzt szerezzenek ehhez -, hanem sokkal inkább azt, hogy segítsenek kiválogatni azokat a helyeket a világban, ahol a legmagasabb szinten lehet továbbképezni embereinket. Ennek az anyagi hátterét a mi országunknak kell vállalnia, komoly és nem a jelenlegi öszöndíj-politikával. Nagyon fontos segítséget jelenthetnek a külföldi magyarság szakemberei abban, hogy idehaza vendégprofesszorság, vagy egyéb ilyen akciók kapcsán tudásukból adjanak át az itthon élő magyaroknak. Természetesen egy ilyen akcióhoz olyan háttér is kell, amelyiken keresztül erkölcsi vagy egyéb elégtételt adhatunk azokért a munkákért, amelyeket a külföldi magyaroktól kapunk. Valószínűleg a Világszövetségnek is, de egyéb magyar szervezeteknek is alaposan át kell gondolniuk a teendőket. Fontos például, hogy a külföldön kiemelkedő eredményeket elért magyarok és a Magyar Tudományos Akadémia közötti kapcsolatokat élővé tegyük. Meg kell szerveznünk, hogy a hazánkban jelentős munkát végzett külföldi magyarok kaphassanak olyan erkölcsi elismerést, amelyre, mint az óhaza elismerésére, büszkék lehetnek. A fiatalokért A Magyar Fórum jövő tervei között az állandó kapcsolattartás kialakítása mellett szerepel a konferenciák szervezése is. Azt hiszem, az egyik legnagyobb jelentőségű sorozatot 1992-re tervezzük. A Magyarok Világszövetsége ekkor kívánja megrendezni a Magyarok III. Világtalálkozóját, és a Magyar Fórum részéről e találkozó elé kívánunk szervezni sok szakmai tanácskozást, így a magyar műszakiak és a természettudományos szakemberek, a magyar orvosok, a magyar muzsikusok találkozóját, de szóba került két kiállítás is: a Tisztelet a szülőföldnek (immár harmadik alkalommal) és egy reprezentatív tárlat, amely a XIX. századtól napjainkig élt és élő magyar származású képzőművészek alkotásait mutatná be. E tanácskozások középpontjában is annak kell szerepelnie, hogy milyen módon tudjuk továbbfejleszteni a világban szétszórt honfitársaink magyarságtudatát és szakmai együttműködését. PUNGOR ERNŐ
