Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-15 / 24. szám

4 POSTALÁDÁNKBÓL 7~~ »V I m * A Magyar Hírek postarovata az olva­sók fóruma. A szer­kesztőség ugyanak­kor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett le­veleket rövidített for­mában közölje. 1938-ban az eucharisztikus világkongresszuson Nagyon megörültem, amikor testvérem felfe­dezte ősrégi fotómat a Magyar Hírekben. Az a legényke a bokrétás ka­lapban az eucharisztikus világkongresszuson - nos, ez én vagyok. 1929. július 21-én születtem Mezőkö­vesden, a Liliom utca 22- ben laktam. Ebben a vá­rosban nőttem fel, és na­gyon büszke vagyok arra, hogy matyónak születtem. A Szent Imre Iskolába és a mezőkövesdi római ka­tolikus Szent László Gim­náziumba jártam 1944-ig. Nekem két apám volt, de nem volt egy sem. Anyám elvált az apámtól, akinek a neve Nagy Ist­ván, amikor kétéves vol­tam. Anyám második fér­je dr. Király Béla volt, aki meghalt Amerikában, 1956-ban, övé volt a me­zőkövesdi magánkórház. Én nem ismertem a saját apámat, talán hatszor lát­tam életemben. Nagya­nyám mindig azt mondta, hogy az apád egy nagy „Ez vagyok ma én. Nagy István" kommunista, nem hisz az istenben és egy nagyon rossz ember. Az artézi kútnál talál­koztam vele először, 9 éves voltam akkor. Megö­lelt, mondta, hogy ő az apám, és adott pénzt ne­kem. Tetszett, és büszke voltam arra, hogy nekem is van apám. Utoljára 1944. augusz­tusában láttam őt a mező­kövesdi csendőrlaktanyá­ban, ahová apám egyik barátja, Józsi bácsi vitt el. Az apám ott volt egy cel­lában. Magához ölelt, és azt mondta, hogy utoljára látni akart engem, mert reggel őt és a többi kom­munistát kivégzik, mielőtt az oroszok bejönnek. 1944 volt a legrosszabb évem. Elindultunk Ma­gyarországról a nagyma­mával, anyám, két nővé­rem, három mostoha­öcsém, két ápolónővér. Miért? Mindenki azt mondta, hogy az oroszok kivégeznek bennünket, mert dr. Király Béla nyi­las képviselő volt és Bor­sod megyének nyilas főis­pánja. Kivándoroltunk Ausztráliába. 1949-ben anyám, a testvéreim és dr. Király Béla Amerikába mentek át. Én itt maradtam. Elvet­tem egy ausztrál leányt fe­leségül 1952-ben. Két leá­nyunk született, Jasmin, Suzanne, és egy fiunk, Kristóf, aki 25 éves. A fia­talabb leányom, Jasmin (35 éves) 1974-ben Miss Australia volt Manilában a Miss Universe-verse­­nyen. 1949-től a New South Wales-i állami vasútnál dolgoztam, és 1987-ben mentem nyugdíjba mint Chief Ticket Officer of the State Rail Authority. 1983-ban elmentem Mezőkövesdre, szerettem volna virágot tenni apám sírjára. De senki sem tud­ta megmondani, hol van eltemetve. NAGY ISTVÁN LUCAS HEIGHTS, AUSZTRÁLIA Az egész civilizált világ elismeréssel adózott Horn Gyula magyar külügymi­niszternek, aki lehetővé tette, hogy több ezer sza­badságszomjas ember me­nekülhetett ki egy olyan drótsövénnyel bekerített koncentrációs táborból, mint amilyenben a ma­gyar nép élt 40 éven ke­resztül. Igen sajnálatos azonban, hogy Magyaror­szágon senkinek sem ju­tott eszébe ezeknek az em­bereknek magyarországi letelepülési lehetőséget felajánlani. Magyarországnak ok­vetlenül át kell térnie a modern mezőgazdaságra es a mezőgazdasági ipar­ra, hogy minőségi termé­kekkel megnyerhesse a külföldi piacot. Ezért nagy szüksége lene az or­szágnak új, szorgalmas és fegyelmezett emberekre. Míg Nyugat-Németor­­szágban egy négyzetkilo­méterre 246 ember jut, Magyarországon csak 124. Országunk tehát vi­szonylag gyéren lakott. Mivel feltehető, hogy Ma­gyarország is fel fog sora­kozni a nyugati államok sorához, ahova tulajdon­képpen tartozik, ki kell használni az alkalmat, és a letelepülni kívánóknak minden alkalmat és előnyt biztosítani kell. Tudott, de majdhogy el­titkolt tény, hogy legjobb magyarjaink a különféle nemzeti kisebbségekből váltak nagy magyarokká. Mióta a sváb Erkel Fe­renc megírta a magyar Himnuszt, mióta a német eredetű Hild és Feszi épí­tészek európaivá tették vá­rosainkat, mióta a szlovák származású Kossuth La­jos nemzeti hősünk, a szerb-szlovák származású Petőfi legnevesebb köl­tőnk, a szlovák származá­sú Lehár és a zsidó szár­mazású Kálmán világra­szóló zenei hőseink lettek, mióta a bánáti sváb Her­­czeg Ferenc híres magyar író lett, mióta Steingass­­nerből Tömörkény István és Zieglerből Gárdonyi Géza lett, azóta nem lehet okunk abban kételkedni, hogy az itt letelepedett idegen ajkúak jó és hasz­nos magyarokká válnak. Sajnos egy majdhogy be­teges nosztalgia miatt még mindig a kajla bajuszú kiskunsági juhász az idea­lizált magyar. Tetszik vagy nem tet­szik, a mai magyar vezető rétegnek is több mint a fele szláv és germán szár­mazású. Hagyjunk tehát fel a fokosforgatással, és ne jajongjunk többet nagy Bercsényi Miklós keserve miatt, és ne várjuk hős Csaba vezért a csillagok­nak égi útján, hanem néz­zünk szembe a realitások­kal OSCAR KISS MAERTH MOLTRASIO, OLASZORSZÁG „Családi kép: Felicia unokám, Suzanne és Jasmin lányaim, a feleségem, én"

Next

/
Thumbnails
Contents