Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-01 / 23. szám
58 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK Tiszteletadás Kéthly Anna emlékének Száz éve született Kéthly Anna, a szociáldemokrácia nagyasszonya, az újabb kori magyar történelem legjelentősebb női politikusa. Politikusi élete során férfiakat megszégyenítő keménységgel küzdött századunk diktatúrái ellen. Akik ismerték: tisztelték és szerették. Közülük való a két egykori szociáldemokrata újságíró, azóta neves író, a Párizsban élő Fejtő Ferenc és a Budapesten működő Erdődy János. Őket, az egykori munkatársakat, a Kéthly Annát életközeiből ismerőket kértük fel az emlékezésre. Csak vázlatot adhatok tehát e hasábokon is, hézagosat, mint egy emberről nagy távolságban felvett pillanatfénykép. Egy mondatba összefoglalva, Kéthly egész pályáját egy örökölt, százéves, mégis mindenkor érvényes követeléssel jellemezhetem: a lehető legtöbb embernek a lehető legnagyobb szabadságot! A legtöbb embernek a lehető legmagasabb szintű jólétet! És ezekhez az alapfeltétel: mindezt diktatúra nélkül! A legfontosabb ebben a mondatban a klasszikus szöveghez kiegészítésül tett két szó. Mert Kéthly Anna politikai pályájának legjellegzetesebb pillére, kezdettől haláláig: diktatúraellenessége volt. Ő is, mint a Szociáldemokrata FEJTŐ FERENC Nagyasszony volt A közelmúltban - mint a Népszava 1939 és 1948 közötti, valamint 1956-os szerkesztőjétől - tvinterjút kértek tőlem a Kéthlycentenáriumra készülő műsorba. A kérdésekre elmondtam néhány emlékezetes személyi élményemet, és bemutattuk azt a Kéthlykéziratot, amelynek dátuma tanúsítja, hogy ő a legválságosabb időben is higgadt nyugalommal kutatott, és tanítani akart. Felvétel közben a riporter és a rendező váratlan és nehéz kérdéssel fordult hozzám. Megpróbálnám-e nagyon röviden és közérthetően felvázolni, mi volt a vezető elv, amely Kéthlyt egész pályáján, politikájában irányította. Divatos kifejezéssel: vajon mi volt az „ideológiai” alapköve Kéthly Anna tevékenységének? Nem könnyű erre kapásból válaszolni. így feleltem:- Ezt a témát pontosan kifejteni, nem néhány tv-perc, de még egy hosszabb cikk vagy tanulmány is kevés. Anna politikai pályájának elemzéséhez kötetnyi terjedelem kellene, sok dokumentummal, egyidejű körülmények felvázolásával, korfestéssel, és a szocialista intemacionálé legalább utolsó ötven évének ismertetésével. És be kellene mutatni ehhez élettörténetét, az első világháború végétől a hetvenes évekig, haláláig. Miért tiszteltem, szerettem én annyira Kéthly Annát? - e kérdéssel fordult hozzám a szerkesztőség. Ha kiadnák az ő, 1922-től 1944-ig, a képviselőházban elmondott beszédeit, ha elolvashatnák őket, fel se tennék a kérdést. Mert ahogyan ő felszólalt, ahogy beszélt, a Parlamentben vagy a magánéletben, az tiszteletet parancsoló volt az egyszerűségével, a józanságával, a becsületességével. Nem ismertem képviselőt, aki méltóbban viselte volna a benne bízó egyszerű kisemberek, alkalmazottak képét, minden fölösleges retorika nélkül, pártzsargon nélkül, ünnepélyesség nélkül. Csak éppen elmondta, Lassalle örök érvényű princípiumához híven, ami van, aminek nem szabadna lennie: a nép nyomorát, elesettségét, a munkás kizsákmányolását, a munkanélküliség gyötrelmeit, a szabadság hiányát Csak éppen előadta a szervezett munkavállaló jogos követeléseit. Amit mondott, pontos volt és természetesen nemes. ■ ■ ■ Kéthly Anna tiltakozott. Az értelemre és igazságérzetre hivatkozva, szüntelenül tiltakozott. Attól kezdve, hogy a Tanácsköztársaság összeomlását követő véres bosszúhadjáratok megszüntetését követelte, vagy a Leventemozgalom megalakításakor rámutatott a Hitler-Jugendhez hasonló szervezet katonai jellegére, egészen addig, amíg a 30-as évek végén a zsidótörvények embertelenségét és alkotmányellenességét bírálta keményen, a T. Ház ellenséges többségével bátran szembeszállva. Tiltakozott. Akkor felszólalásaival, ha nem is volt képes megakadályozni a törvénytelen törvények megszavazását, de sikerült hetekig feltartania azt. A Népszava szerkesztőségében ismertem meg, Mónus Illés irodájában. Azután, Magyarországról való távozásomig, többször találkoztam vele, többnyire Ries Istvánék társaságában. És akit addig csak a Népszavában olvasott beszédeiből és cikkeiből is-
