Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-01 / 23. szám

34 KEPES GYÖRGYNÉL BOSTONBAN

mézesmázos. De nekem sokat segített, mert akkor már nagyon népszerű, elismert festőnek tartották Berlinben. Az ő révén rengeteg nagyszerű művésszel ismerkedtem meg, ami egy egyedülálló fiatalembernek sokat jelentett, így ismerkedtem meg például Rodcsenkóval is.- Milyen közös munkái voltak Moholy-Naggyal ?- Moholy-Nagynak sem volt mindig munkája, így aztán minden lehetőséget megragadtunk, mert valamiből meg kellett élnünk. Egyszer például elvállaltuk, a Neue Linie című divatlap tervezését, amit egy kicsit szégyellek is, mert ez azt is jelentette, hogy a megélhetés könnyebb oldalát kerestük. De 1930 körül olyan izgalmas idők jártak, hogy ez talán megbocsátható. így több időnk maradt a rengeteg érdekes emberrel való beszélgetésre, vitára.

Kepes ebben az időben elsősorban könyvborítók tervezéséből tartotta fent magát, de kapott néhány díszlettervezési feladatot, Moholy- Naggyal közösen, az Operában. Nagy hatással volt rá Brecht és Piscator. A színpadi tervezéssel Berlinben ebben az időszakban olyan nagy nevek is foglalkoztak, mint W. Gropius és John Heartfield. Kepes számára életre szóló élmény volt a velük való együttműködés. 1933-ban szívizomgyulladása miatt visszament Erdélybe, ahol nővére házában egy évig ágyhoz volt kötve. Életének meghatározó hónapjait töltötte itt. Erre az időszakra így emlékezik.- Mindig foglalkoztatott az öreg Tolsztoj filozófiája. Hozzá hasonlóan én is nagyon sokat beszélgettem a környékbeli parasztokkal. Ezek a beszélgetések önmagam megismeréséhez segítettek hozzá.

1934-ben, amikor Kepes visszatért Németországba, már a hitleri Németország várta. Ez a légkör taszította és nyomasztotta, viszont érdekes munkákat, további színpadtervezési megbízásokat kapott. Amikor 1935-ben Moholy-Nagy László Londonba ment, magával hívta Kepest is. A londoni felszabadult évek kellemes emlékeket idéznek:- Lehet, hogy nevetséges, de

egy híres divatüzlet reklámigazgatója voltam a Piccadilly Circusön. Ebben a 4 emeletes divatházban mindent árultak, a férfiruhától kezdve a sportrepülőgépig. Nagyon érdekes munka volt, és itt ismertem meg a feleségemet is. Az üzlet előtt láttam meg őt, az édesanyjával. Belém nyilait a gondolat, hogy ha nem szólítom meg őt, soha nem látom viszont. Ezért odamentem hozzájuk és megkérdeztem a mamát, nem engedné-e meg, hogy lefessem a lányát. Kicsit meglepődtek, de azt mondták, adjam meg a telefonszámomat, majd felhívnak. 3 hétig vártam, mire jelentkeztek. Juliskát a bátyja kísérte el a portréfestésre. 1 évig barátok voltunk, majd összeházasodtunk. 52 éve vagyunk együtt...

1937-ben Gropiust, a Bauhaus alapítóját felkérték, szervezze meg Chicagóban az új Bauhaus-iskolát. Gropius elvállalta, de felkérte Moholy-Nagy Lászlót, hogy vegyen részt ebben a nagy és fontos munkában. Moholy-Nagy beleegyezett, viszont Kepest vitte magával és megbízta az iskola „Fénytanszékének” megszervezésével. A chicagói évekről Kepes így mesél:- Moholy-Nagy Lászlóval való együttműködésünk itt már nem volt zavartalan. Sokat vitatkoztunk, és csak később értettem meg, hogy ennek egyszerűen az volt az oka, hogy Moholy-Nagynak a tanítás, az iskola megfelelő formája volt a megélhetésnek, ezért hajlandó volt kompromiszszumokra is. Próbáltam meggyőzni, hogy változtasson az értékrendjén, de nem hallgatott rám, így néhány veszekedés után lemondtam állásomról.

Kepes Chicago után először a Brooklyn College-ban, majd Texasban tanított. 1944-ben hívták Bostonba egy építészeti főiskolára. Az itt töltött éveket kísérletként arra használta fel, hogy szemináriumot tartott a társadalom és a művészet összefüggéseiről. Ezeknek az éveknek a tapasztalatait összegezte a Massachusetts Institute of Technology (Cambridge) építészeti fakultásán, ahol 1960-ban létrehozta a Center for Advanced Visual Studies (a modern vizuális tudományok központját).- Az ötletet Oppenheimemek a

princetoni egyetem fizika tanszékén létrehozott központja adta - mondja. - Amikor erről tudomást szereztem, akkor világosodott meg előttem, hogy munkám elmélyítéséhez és mindahhoz, amit addigi életem során írtam, tanítottam a vizuális kommunikációról - egy ilyen intézet létrehozása elengedhetetlen. Be akartam bizonyítani, hogy a látás nyelve, mint optikai kommunikáció, az egyik leghatékonyabb eszköz ahhoz, hogy újra létrehozza az ember és a tudás harmonikus egységét. A vizuális nyelv minden más kommunikációs eszköznél hatékonyabban képes a tudást terjeszteni. Segítségével az ember tárgyi formában fejezheti ki és adhatja tovább tapasztalatait. A vizuális kommunikáció egyetemes és nemzetközi: nem ismeri a nyelv, a szókincs vagy a nyelvtan korlátáit; egyaránt megérthetik írástudatlanok és művelt emberek.

Közben beesteledett. Juliska - aki gondos őre Kepes testben kissé megtört, de lélekben örökifjú életének - eredetileg 1 órára engedélyezte a találkozót. Ebből kellemes vacsorával egybekötött 4 órás beszélgetés lett. Amikor vendégszeretetük újabb jeleként elvittek a földalatti állomásig és lementem a mozgólépcsőn, még készítettem néhány képet a föld alatt pompázó Kepes térdíszítő hatalmas üvegfaláról és Kepes szavai csengtek a fiilembe.

Járás közben másképpen fogjuk fel a térbeli viszonyokat, mint autón vagy repülőgépen utazva. Új látásmódra van szükség ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk a modern nagyváros utcáin, föld alatti és magasvasútjainak, felhőkarcolóinak bonyolult térviszonyai közepette. A vizuális világ táguló horizontjai és új dimenziói a térbeli megítélés és kommunikáció kifejezésmódjait kívánják meg. A mai vizuális megjelenítésnek mindezzel számolnia kell: ki kell fejlesztenie a tér nyelvét, amely megfelel a tapasztalat új mércéjének. Ez az új nyelv képessé teheti és teszi is az emberi érzékenységet arra, hogy eddig még soha fel nem ismert tér-idő viszonyokat fogjon fel.

BODNÁR JÁNOS