Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-01 / 23. szám

32 M. H.-INTERJÚ- Csók István tanítványa voltam. Nagyon szerettem őt. Becsületes festő volt és nagyon hitt a festészetben. Az Epreskertbe jártunk iskolába, Csók István ott is lakott. Sokat jelentett nekem, mert nagyszerűen tudta a tanítványait lelkesíteni. Sokszor lerohant a műterméből a mi műtermünkbe, és arra kért, hogy azonnal menjünk fel és nézzük meg, hogy mi történt a képével. Soha nem azt mondta, hogy nézzük meg, mit festett, vagy hogyan haladt a festéssel, mindig azt a szót használta, hogy „mi történt” a képével. Csók nagyon szeretett minket. Ő maga is úgy érezte, hogy nem egyszerű tanár-diák viszony van köztünk, hanem igazán közvetlen, baráti a kapcsolatunk. Korniss Dezsővel jártam egy osztályba. Emlékszem, egyszer felkeresett minket az akkori kultuszminiszter. Mi akkor már javában kubista képeket csináltunk, megnézte munkáinkat és felháborodottan kezdte kritizálni. Pontosan emlékszem, azt mondta, hogy „maguk nem is tudják, hogy mit csinálnak”. Mi azt válaszoltuk neki, hogy ő meg miniszter létére nem tudja, hogy mit csinál.

A következő héten kaptunk egy levelet, hogy eltávolítanak bennünket. Az indok az volt, hogy „méltatlanok vagyunk arra, hogy a főiskola növendékei lehessünk”. Csók Istvánt nyugdíjazták miattunk.- Erre az időszakra esik kapcsolata Kassák Lajossal. Milyen hatással volt önre Kassák?- Még főiskolás korunkban beleszerettünk a konstruktivizmusba, és társaimmal meglátogattuk Kassák Lajost. Kassák új szín lett az életünkben. Körülményes ember, rettenetesen egocentrikus egyéniség volt, de óriási művész. Sokat tanultam tőle. Rendkívül lelkes és lelkesítő volt. Keserű embernek ismertem meg, aki belekeseredett abba, hogy mindig az ellenzékbe tartozott. Soha nem volt hajlandó kompromisszumokat kötni, ahhoz tartotta magát,

amit a legbelső énje diktált. Én ekkor már láttam, hogy a húszas évek fullasztó társadalmi körülményei kevés alkalmat adhatnak számunkra, kevés reménnyel kecsegtethetnek.- 1930-ban elhatározta, hogy Berlinbe megy. Már elutazása einti tudta, hogy Moholy-Nagy László mellett dolgozhat?- Előtte írtam egy levelet Moholy-Nagynak, aki akkor már Berlinben élt, hogy szeretném a nyugati életet kitapasztalni. Kértem, engedje meg, hogy nála dolgozhassak. Moholy-Nagy elvált a feleségétől, éppen egy kis színésznővel élt együtt. Befogadott a műtermébe, mint asszisztensét alkalmazott.- Mennyire tartotta példaképének Moholy-Nagy Lászlót, akinek ekkor már igen jó híre volt ?- Soha nem értékelem túl az ő munkásságát, de igen ambiciózus művész volt. Igazán szoros kapcsolatba soha nem kerültem vele, kicsit nagyképű ember volt és