Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-01 / 23. szám

22 HAZAI KÖRKÉP

Pályázat az 1956-os emlékműre

Nagy, rusztikus kő

***&■-''* A wpnrAnrlplptkpn a Izäup

Az 1956-os forradalom Tűzoltó utcai felkelőcsoportjának parancsnokát. Angyal Istvánt 1958-ban több társával együtt halálra ítélték. Az ítélet kihirdetése után „titkos" úton eljuttatta utolsó üzenetét, végrendeletét a szintén börtönben lévő Eörsi István íróhoz, aki a végrendelet szövegét megtanulta, a papírt pedig úgy tüntette el az őrök elől, hogy megette.

A végrendeletben a következő állt:

„Pistám, még élek, bár az átlényegülés negyedik hónapjával együtt járó szellemi restség már feszélyez. Kénytelen-kelletlen túl sokat kell foglalkozni magammal, és ez undorító a gyakorlati ember számára. Szeretnék tenni, használni - ez nagyon hiányzik. Győző kérdi, mit üzenek? Lehetne semmit sem üzenni, és ez volna a legjobb. De még gyarló vagyok, túlságosan köt a szeretet a világhoz és hozzád is erősen, Pistám, üzentet. Úgy várják ma ezeket az utolsó üzeneteket, mint régen a halált jelentő kötéldarabkát a hóhértól. Azt szeretnék, ha nyilatkoznánk a világnak, pedig még csak az bánt, ha bántani lehet még minket valamivel, hogy esetleg mártírt vagy hőst kreál belőlünk a »hálás« utókor önmaga kínzására. Ha lesz ilyen, tiltakozz, tiltakozz! Mi nem akarjuk ezt; ne turkáljanak önmaguk szennyesében, múltjukban, akik netán mi leszünk. Nagy, rusztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke, amelyből lettünk, amellyel egyek voltunk, és akikkel együtt térünk meg. De ez is ostobaság, mint minden rágódás a múlton. Feledjetek el, feledjetek el minket, ez hasznos. Az emlékezés köti a cselekvő kart vágy ostoba, szertelen tettekre sarkallja. Ti éljetek, nevessetek teli szájjal, mert mi is így akartunk élni. Ne hagyjátok, hogy úrrá legyen rajtatok az emlékezés.

Minden nap hosszú a halálig, és minden nap rövid, amit élünk. Nagyon nehéz - de nem változtam, és így elviselhető. Emberebb lettem, talán annyira, hogy már elmehetek. Ha fáj, azért fáj, mert fájdalmat okoz azoknak, akik szerettek. Ölellek, Pistám, ég ve-