Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-01 / 23. szám
18 NÉPMŰVÉSZET magyar követek Rómába értek: ez a két angyal mondta Szilveszter pápának, hogy ne Boleszlónak, a lengyel fejedelemnek adja a koronát, hanem István fejedelemnek, Szent István királynak”. Egy spanyolozott sótartón (Somogy megye, 19. század) pedig két kivont kardú zászlós huszár őrzi a magyar címert, amelynek hármas halma virágszirommá (?) változott, míg a Sopron megyei karcolt mángorlón a hármas halomból egyes halom lett (Hövej, 1868). Hasonló metamorfózisokat mások is megfigyeltek már címerábrázolásainkon (Lükő Gábor említi például, hogy a kiskunfélegyházi szűcsök Habsburg-ellenességüket úgy is kifejezésre juttatták, hogy Hungáriát néhány esetben nem angyalok, hanem kígyók veszik körül). A kiállítás jól elkülönülő egységekre (pásztorművészet, az ajándék tárgyai, céhemlékek, fazekasmunkák stb.) tagolt, s ez nagyban elősegíti a tájékozódást. Sajnáljuk viszont, hogy az apró, vagy a hosszú és keskeny tárgyak (sótartók, gyufatartók, dobozok, borotvatokok, sétabotok, bunkósbotok stb.) feliratai csak nehezen, vagy egyáltalán nem olvashatók, s ezeket sem a katalógus, sem egy vitrinbe helyezett cédula nem tünteti fel. Ez annál is inkább sajnálatos, mert ezek a feliratok szinte minden esetben a címerábrázolás szerves részét képezik. A 46. sz. alatt bemutatott borotvátoknak (Lasztamér, Abaúj megye), vagy az 1. számú somogyi kanásztülöknek (Somogyhárságy 1920) mennyivel nagyobb a kulturális értéke pusztán azáltal, hogy a Kossuth-címer mellett ott olvashatjuk, kissé nehezen ugyan, felirataikat is: A HAZÁÉRT KÉSZÜLT EMLÉK 1906 NOVEMBER - illetve hogy: ÉLJEN A HAZA. A bútorfaragásokat többek között Kapoli Antal széke (1926), a céhemlékeket pedig Rátz János csizmadia céhének 1815-ben készült behívótáblája képviseli (1815, Mór). A kiállított fazekasmunkák mellett sajnos nem láttunk egyetlen gyári agyagedényt sem, melyeken pedig a címerábrázolás igencsak gyakori volt, s amely edények (itt különösen a hollóházi tányérokra gondolunk) a magyar parasztság számára készültek. Az alföldi csutorások és a debreceni szűrszabók munkái után azokat a mindennapi életben előforduló tárgyakat (mozsár, kanáltartó, tükörkeret, ecettartó stb.), épületrészeket (mikófalvai házoromzat, nagymarosi pincebejárat stb.) láthatjuk, főleg fotódokumentumokon, amelyeken a címerábrázolás szintén megtalálható. A kiscímer 1949 utáni használatára és napjaink „népi” címervitájára - tudniillik hogy a koronás vagy a koronátlan kiscímer legyen-e ezentúl a hivatalos állami címerünk - a kiállítás már nem utal. Pedig ez a vita a gépkocsik hátsó ablakára ragasztott matricákon, az alternatív szervezetek feliratain és plakátjain, fiatalok jelvényein a szemünk láttára folyik. KOVÁCS ÁKOS FOTÓ: TÓBIÁS FERENC Dísztörülköző szegélydísze, 1920. Alsólendva, Zala m.
