Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-11-15 / 22. szám
52 SPORT Tízszer a Himnusz Negyedszázada, 1964. október 10-e és 25-e között zajlott Tokióban a XVII. Nyári Olimpia. A felkelő nap országában tízszer csendültek fel a Himnusz akkordjai. A magyar sport 10 arany, 7 ezüst és 5 bronzéremmel, 177 ponttal az előkelő hatodik helyet szerezte meg a nemzetek nemhivatalos pontversenyében. Pedig a bizonyos jég csak nehezen, az ötödik napon tört meg, de akkor rögtön kettős sikerrel. Rejtő Ildikó, a kiváló vívónő a gdanski világbajnokságon aratott sikerét ismételve győzött, s ötnapos kemény tusa után dr. Török Ferenc, az öttusázók mai, sikeres kapitánya is célba ért. A harmadik arany Hammeri László sportlövő nevéhez fűződik. A halk szavú orvos, a jelenlegi szakvezető, akinek irányításával utódai már több mint ötven aranyat nyertek hivatalos világversenyeken, akkor 22 évesen, élete első nagy viadalán olimpiai és világrekorddal győzött a kisöbű sportpuskások fekvő testhelyzetű küzdelmében. A női tőrcsapat (Rejtő Ildikó, Juhász Katalin, Sákovicsné Dömölky Lídia, Mendelényiné Ágoston Judit, Marosi Paula) hallatlan izgalmas párharcban folytatta az éremgyűjtést. A gárdában Ildikó jelentette a technikát, Kati volt a nagy taktikus, Lidi pedig a mindent elsöprő lendület. A menetközben megfiatalított vízilabda válogatott Laky Károly irányításával az utolsó negyedben dobott három góllal 5:2-re verte a szovjet csapatot, s nyerte az aranyat. A birkózók a Komazawa csarnokban rendeztek magyar estet, hiszen Pólyák Imre - három olimpiai ezüst után a negyedik alkalommal - végre a dobogó legmagasabb fokára kapaszkodhatott, s az ifjú óriás, Kozma István, az újabb, Mexikóban nyert aranya után autóbaleset következtében elhunyt nagyszerű sportember követte. Pézsa Tibor, aki az elmúlt években a nyugatnémet kardozók edzője volt, nagyszerű teljesítménnyel, nagy elődök nyomdokaiba lépett. Az 1908 óta rendezett olimpiákon - az 1920-as csonka versenyeket kivéve - csak magyar kardozó nyert olimpiai bajnokságot, s Fuchs Jenő, Posta Sándor, Terstyánszky Ödön, Jekelfalussy-Piller György, Kabos Endre, Gerevich Aladár, Kovács Pál és Kárpáti Rudolf neve fogalom volt és maradt a pástok mellett. A párbajtőrcsapat (Bányay Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Kulcsár Győző és Nemere Zoltán) viszont ekkor nyerte e fegyvernem első olimpiai aranyát. A sikeres szereplésre a labdarúgók tették fel a koronát, a csehszlovákok elleni 2:l-es győzelemmel hódították vissza a bajnoki címet tizenkét év után. Az akkor húsz esztendős Bene Ferenc tizenkét találatával a torna gólkirálya lett. Az egykori nagy siker egy-egy felejthetetlen pillanatát két kiváló sportember segítségével elevenítjük fel.- Akkor az olimpiára készülve már harminckét éves voltam, s elhatároztam bárhogyan is alakuljon az eredmény, a verseny után abbahagyom - így emlékezik Pólyák Imre, a kiváló birkózó. - A kérdés - bár számos sikert arattam, világbajnokságot nyertem - soha, egy pillanatra sem hagyott nyugodni, miért nem lettem olimpiai bajnok Helsinkiben, Melbourne-ben vagy Rómában? Miért kellett megelégednem a második helyezéssel? Gurics Gyuri, az akkori kapitány, no meg a felejthetetlen Matura Miska bácsi a felkészülés idején mindig csak azt hajtogatta, hogy az elején adjak bele mindent, mindenkit tussal győzzek le, s akkor a végén előnybe kerülök. így is történt, egy hibaponttal kezdtem a finálét. A döntetlen tehát elég volt. De nem erre taktikáztam. Ez csak lélektani előny volt számomra. És három olimpiai ezüst után végre sikerült. A világ legboldogabb embereként, olimpiai bajnokként vonultam vissza. Ma is boldog vagyok, nagyszerűen érzem magam, mindent ennek a csodálatos sportnak, a birkózásnak köszönhetek.-Tulajdonképpen már Rómában, a szovjet csapattól elszenvedett vereség után megfogadtuk, hogy ha belehalunk is, de Tokióban megnyerjük! - mesélte Sákovicsné Dömölky Lídia, a tőrcsapat egykori üdvöskéje. - Azután a Vaszeda csarnok pástján, for- . dulatos küzdelem után 7:6-ra újra csak Gorohováék vezettek és találatarányuk is jobb volt... Ildikó azonban szerencsére egyenlített, Kati vezetést szerzett, s akkor jöttem én... Sisovával... 3:3-ra álltunk... Mai napig sem tudom hogyan, de bírtam. Arra emlékszem, hogy egy pillanatra megállt a küzdelem... Edzőnk, Vass Imre a fülembe súgta: Nem veszítheted el, csak támadj! S támadtam először, másodszor, harmadszor, míg végre sikerült. Ez volt életem legnagyobb pillanata. Győztem, győzött a csapat, s győzött egyben a férjem, az akkori kapitány. Azóta sajnos elszaladtak az évek. De azért erre a találatra mindig jó emlékezni. Az újjáalakult, független Magyar Olimpiai Bizottság elhatározása szerint a jövőben minden olimpia huszonöt és ötvenéves évfordulóját megünneplik, az egykori magyar résztvevőket baráti összejövetelen látják vendégül. Az első ilyen találkozóra 1989. november első napjaiban, a budapesti Kongresszusi Központban került sor. A találkozóra való készülődés napjaiban érkezett a szomorú hír, hogy Farkas János, a Vasas csatára fiatalon, 47 éves korában távozott az élők sorából. Tokió sikeres pályafutása egyik első jelentős állomása volt. Két évvel később, az angliai világbajnokságon, a brazilok ellen lőtt parádés gólja nyomán ismerte meg nevét a sportvilág. VAD DEZSŐ
