Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-11-15 / 22. szám
48 MINDIG MAGYAR LESZ A Kállonyi Asztrik tervezte templombelső újra csak nonfiguratív, amíg a templomkapu üvegei egy tulipános láda virágait idézik. E különböző stílusokat komponálta harmonikus egységbe Asztrik atya álma, amely - a „nagylelkűség és magyar öntudat” gyümölcseként - 1973-ra valósult meg. Mindszenty József bíboros kanadai útjáról vissza Bécs felé, a templomszentelés végett szakította meg útját New Brunswickban. A főpásztori látogatás emlékét a templom melletti parkban Varga Ferenc Mindszenty-szobra őrzi, a tér neve: Mindszenty square. Az öröm ünnepi napjait - igy van ez rendjén - gondoktól sem mentes hétköznapok előzik-követik. E hétköznapokról beszélgetünk a plébánossal, Máté atyával. Az irodában nagy a jövés-menés, sűrűn csöng a telefon. Máté atya a Szent László Iskola főgondnoka is, e minőségben sem kevés a teendője. Maga is tanárember, 1955-től a hatvanas évek közepéig az Esztergomi Ferences Gimnáziumban, majd két évig Szentendrén volt nevelő. Ekkor azonban az Állami Egyházügyi Hivatal megokolás nélkül elvette nevelői működési engedélyét. Rá két évre, 1968 decemberében Amerikába jöhetett. Hat éve vezeti a Szent László Egyházközösséget.- Ha azt kérdik, mekkora a létszám - mondja -, olykor tréfára fogom a dolgot, és azt válaszolom: amekkorát óhajtasz. Állandó, rendszeres támogatónk úgy hat-nyolcszáz család, kétszázan élhetnek itt-ott szétszórtan, akik a nagyobb ünnepeket velünk töltik. És van úgy további kétszáz, jobbára idősebb testvérünk, akik egészségügyi okokból elköltöztek Floridába vagy a sivatagi államokba, de továbbra is kívánják, hogy számontartsuk őket, levelezzünk velük, és nagyobb javítások, átalakítások esetén ők is bőkezűen adakoznak. A vallásos életben a magyar nyelv használata felerészt még mindig megvan, és erre meg is van az igény, nem mi papok erőltetjük. Ám hiába is ébreszt bennünk bizonyos szomorúságot, szembe kell nézni a tényekkel: a második-harmadik generáció kedvéért az angol nyelv súlya növekszik. Értik, értik ők, hogy a magyar prédikációban miről van szó, csak azt nem értik, pro vagy kontra. Különösen az egyházközség intellektuális rétege erodálódik. Pedig miénk az egyetlen olyan amerikai elemi iskola, ahol minden nap van magyaróra. 1914-ben indult itt a tanítás, és volt olyan esztendő, amikor 500 gyerek járt hozzánk. Mára azonban annyira lecsökkent a tanulói létszám, hogy komolyan kell gondolnunk az iskola bezárására. Legkevesebb 200 növendék szükséges ugyanis Máté atya az édesanyja által hímzett miseruhával ahhoz, hogy az egyházközség által fizetett hozzájárulás elviselhető mértékű legyen. Remélem, azért az összefogás végül is csak megmenti ezt a 75 éves intézményt. Hiszen innen olyan amerikai fiatalok kerülnek ki, akik valóban tudnak magyarul, nem csupán beszélni, de írni-olvasni is. Ez az útravaló már egy életre szól, ám ezek a fiatalok is - akiknek nem okozna gondot a magyar prédikáció -, előbb-utóbb itt hagynak bennünket. Elvégzik az egyetemet - többnyire igen jó eredménnyel -, azután költöznek oda, ahová a cégük küldi őket. Ugyanakkor két esztendeje csak, hogy teljesen felújítottuk, modernizáltuk nagy egyházközségi termünket. A 270 ezer dollárból már csupán 70 ezer az adósság. Az egyházközség áldozatkészsége tehát csodálatos mód nem kopik. A miértre a válasz a templom angol-magyar nyelvű, képes ismertetőjében eképp olvasható: „...a megújított Szent László olyan közösséggé formálja őket, melynek Krisztus a középpontja, de amely emberi dimenziójában - tudatosan vagy tudat alatt - mindig magyar lesz, olyan mértékben és olyan módon, mely kedves Krisztusnak.” BALÁZS ISTVÁN A SZERZŐ FELVÉTELEI
