Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-02-06 / 3. szám
KAPITÁNYOK JÖNNEK, MENNEK Nyolc hónapja sincs, hogy 1988 tavaszán a Népstadion elkeseredett nézőtábora az osztrákoktól elszenvedett, csúfos, 4:0-ás vereség után Mezey György nevét kántálta. A szurkolók azt a Mezeyt hivták, mi több, követelték vissza, aki két évvel korábban a mexikói világbajnoki kudarc, a szovjet válogatottal szembeni 6:0-ás csatavesztés után dolgavégezetlenül, megbukva távozott a válogatott éléről. A sportkedvelők e kudarc dacára újra bizalmat szavaztak a mindig kínos eleganciával öltözködő, jól felkészült szakvezetőnek. A közönség óhaja váratlan gyorsasággal beteljesedett. Somogyi Jenő, a szövetség akkori elnöke ugyanis váratlanul lemondott. Bálint László, a Fradi volt játékosából lett kapitány, aki a hetvenes évek végén elsőként kapott hivatalos engedélyt külföldi szerződéskötésre és sikeres éveket töltött Belgiumban, majd Franciaországban, követte az elnök példáját, és felállt a kispadról. A labdarúgó-szövetség elnök és kapitány nélkül maradt. Az elnöki teendők ellátását ideiglenesen egy triumvirátusra bízták, a kapitányi marsallbotot pedig a sportkedvelők említett óhajának megfelelően Mezey György kezébe adták, aki kétéves működés után, 1988 júliusában tért haza Kuvaitból. Mezey a közelgő világbajnoki selejtezők előtt sem ígérgetett. A helyzettel ismerkedve azt nyilatkozta ugyan, hogy még a Mexikót megelőző időszaknál is erősebb, ütőképesebb válogatott kialakítására van remény, de számára nem az 1990-ben Olaszországban rendezendő világbajnoki döntőn való részvétel kivívása, hanem a magyar labdarúgás szakmai megújítása a döntő célkitűzés. A válogatott azután jól rajtolt. Az osztrákok elleni 0:0-ás linzi döntetlen után három góllal terhelték meg Reykjavikban annak az izlandi csapatnak a hálóját, amelyik az Európa-bajnoki ezüstérmes szovjet együttest is megszorongatta. Az északírek elleni világbajnoki selejtezőn Vincze István, a Tatabányából az olasz elsőligás Lecce tizenegyéhez szerződött ifjú csatár az utolsó pillanatokban mentette meg a becsületet, s góljával méltán ébresztett reményeket. Ezt követte az ismert bundabotrány. A rendőrség - amint erről beszámoltunk - az 1988 tavaszán befejeződött bajnokság több gyanús eredménnyel végződött mérkőzésének vizsgálata közben az 1986-ban lejátszott Debrecen-Honvéd találkozó manipulációjának is nyomára jutott. Kiderült, hogy a Debrecen az élvonalban maradás biztosítása érdekében egyetlen pontért 600 ezer forintot adott át Sallai Sándornak, a városban felnőtt labdarúgónak, aki a Honvéd játékosaként két világbajnokságon is részt vett. A 600 ezer forintot az első beismerések szerint a csapat valamennyi játékosa között - még a tartalékokat is beleértve - osztották el. így, a Honvéd volt válogatottjai - a Frankfurtból Görögországba szerződött Détári Lajossal együtt - gyanúba keveredtek. A későbbi vallomások szerint a bajnoki vacsorán részt vett játékosok - ahol miniszterek, a politikai élet vezetői ünnepelték őket - egyenként mentek ki Sallai autójához, s vették magukhoz a fejenkénti 30 ezer forintot, tehát tanú nem volt. Ám ennek ellenére Détáriék, szerepük tisztázásáig, nem juthatnak szóhoz a válogatottban. A meglehetősen elhúzódó vizsgálat után Mezey még decemberben, a Málta elleni selejtezőn sem szerepeltethette a gyanúba keveredett játékosokat. Á Honvéd itthon lévő labdarúgói közül Sallai, Sass és Kovács, az időközben külföldre szerződtek közül Détári (Olympiakosz), Nagy (Yverdon), Garaba (Rennes), Dajka (Las Palmas) nem húzhatta magára a címeres mezt, s a házigazdák az időn túli, 92. percben lőtt góllal az egyik pontot otthon tartották. Az erősen tartalékos csapat kudarca után nyolc nappal Mezey György szokatlan módon, a televízió nyilvánosságával élve mondott le tisztségéről. Nyilatkozata előtt ugyan a szövetségben hagyott egy levelet, de munkaadói, a szövetség vezetői is csak a televízióból értesültek elhatározásáról. Lemondásának okai között elsőként azt említette, hogy a szakmai megújításra tett javaslatával nem foglalkoztak komolyan, semmit sem tettek az általa sürgetett központi edzőtábor gyakorlati megvalósítása érdekében. Az igazi ok azonban az eredménytelenség lehetett. Az a tény, hogy Mezey maga is rádöbbent, nem számíthat azokra a játékosokra, akikért sajnálatos módon annak idején is feleslegesen ment tűzbe, akiket Nagy Antallal az élen még az 1984-es hasonló vesztegetési ügyekben megmentett, s akik végső soron erkölcsi tartás hiányában Mexikóban is a vesztét okozták. Lemondásával együtt ígéretes terveinek megvalósítása is kútba esett. Kár érte, mert a szakember higgadt, tervszerű munkájára nagy szüksége lett volna a magyar labdarúgásnak. A kapitányi teendők ellátásával Bicskei Be talant, a Honvéd edzőjét bizták meg. Az új kapitány a Honvéd, majd az MTK kapusa volt, és 1973 júniusában azon a kritikus selejtezőn védte a válogatott hálóját, amikor a nyurga Edström fejesével a svédek 3:3-as döntetlent értek el a Népstadionban, s a magyar együttes nem jutott ki az 1974-es világbajnokságra. Az egykori kapus megtiszteltetésnek vette, hogy ezzel a szép, de hálátlan feladattal bízták meg. Eddigi edzői pályája igazán sikeresnek mondható. Már nemzetközileg is felfigyeltek rá, hiszen 1984-ben, amikor a magyar ifjúsági válogatott megnyerte az Európa-bajnokságot, Bicskei Bertalan volt az ifik kapitánya. A szövetség kérésére az első szóra, minden feltétel nélkül vállalta a válogatott irányítását. Személye hosszú távra oldhatja meg a nemzeti tizenegy irányítását. Szakértelméhez nem férhet kétség, hiszen élvonalbeli pályafutásának végeztével edzői diplomáját Kölnben, a híres Testnevelési Főiskolán erősítette meg, ahol egy éven át tanult. Az eredményesség természetesen nemcsak rajta múlik, az előrehaladás érdekében a szövetségben és a klubokban is tiszta vizet kellene önteni abba a bizonyos pohárba, de ami késik, talán nem múlik... VAD DEZSŐ 1. Mezey György a távozó... 2. ...és Bicskei Bertalan az új szövetségi kapitány FOTÓ: KOPPÁNY GYÖRGY ES ZÁHONYI IVÁN
