Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-09 / 1. szám
• • • • SAJTOTUKOR Viták a Parlament szerepéről - 1956 újraértékelése? Bukaresti hamisítás - Duray Miklós interjúja A gazdaságpolitikai hetilap érdekes és csípős kommentárban foglalkozik a korábbi parlamenti ülésszakkal. Ülésezik az Országgyűlés. Kint tüntetők követelik az alternatív katonai szolgálat bevezetését. Bent már a napirend elfogadtatása se megy simán, végül is csak relatív többség dönt. Már az első hozzászólók egyike hevesen támadja a kormányt, a parlament elnökét pedig megvádolja, hogy nem látja el elég körültekintően a kötelességét. Az elnök ezt kikéri magának, és nyilvánosan bocsánatkérésre szólítja fel a képviselőt. A kormány a reá zúduló támadások kereszttüzében meghátrál, és nem bocsátja szavazásra az egyik beterjesztett törvényjavaslatot. Este, nem sokkal az első napi ülés befejezése előtt, a Fiatal Demokraták Szövetsége petíciót intéz az Országgyűlés elnökéhez, március 15. munkaszüneti nappá nyilvánítását követelve. A petíciót a sajtóiroda vezetője, annak rendje és módja szerint átveszi és továbbítja. A kormányt a további napokon is támadások érik. Nem sokkal az ülésszak befejezése előtt egy képviselő a Pénzügyminisztérium vezető tisztviselőinek frissen kipattant lakásbotránya ügyében intéz kérdést a miniszterhez. Az egész olyan, mint egy igazi parlament. De minél inkább annak akar látszani, annál jobban kiütköznek alapvető fogyatékosságai. Vajon lehet-e igazi egy olyan parlament, ahol a képviselőknek nemhogy irodájuk nincs, de egyetlen szoba sem áll rendelkezésükre, ahol mondjuk a hozzászólásukat legépelhetnék; amelynek egyetlen frakciója van, az viszont a tagoknak több mint 70 százalékát tömöríti; amelyben a fennmaradó tagok „frakcióalapítási kérelmét” a Ház elnöke „illetékes helyre” továbbítja, miközben egyetlen képviselő sem kérdezi meg, hogy vajon hol van ez a hely, létezhet-e egyáltalán. Vajon lehet-e igazi egy olyan parlament, ahol a képviselők lépten-nyomon arról panaszkodnak, hogy „szakkérdésekről” kell dönteniük, amikhez nem értenek, mintha nem tudnák, hogy egy modern társadalomban óhatatlanul szakkérdéssé válik minden olyan fajsúlyos kérdés, amit a törvényhozás elé érdemes terjeszteni, s hogy a parlamentet éppen arra „találták ki”, hogy a nép „hozzá nem értő” képviselői ellenőrizzék és felügyeljék a hozzáértő végrehajtó hatalmat. A képes kulturális hetilap egy érdekes rádióinterjúból közöl részleteket. A nyilatkozó Nagy Tamás közgazdászprofesszor, aki 1956 októberében tagja volt a Forradalmi Értelmiségi Bizottságnak, napjainkban pedig az Új Márciusi Front egyik alapítójaként hallat magáról. A beszélgetés témája: 1956 és a mai magyar valóság.- Fontos, hogyan ítéljük meg 1956-ot - mondta Nagy Tamás. - Hogyha igaz az, és az ugye igaz, hogy 1956-ban a sztálinista rendszer Magyarországon összeomlott, akkor persze mindazok, akik ma sem tudnak vagy nem akarnak szabadulni a sztálinista rendszertől, ideológiai meggyőződésből, hatalomféltésből - nagyon sok ok van itt amikor valamiféle bizonytalanság kezd tért hódítani, amikor egy demokratizálódási folyamat eredményeképpen megjelennek a hivatalos pártállásponttól eltérő hangok, abban a pillanatban azt hiszik, Jézus Mária, 56 féle haladunk. Bármiféle jelenségre ráhúzzák azt, hogy fenyeget 56 és akkor nekik tovább már nem kell érvelni.- Ismeretes, hogy a hivatalos vélemény 1956-ról az volt, és ma is az, hogy ez ellenforradalom. Én ezzel nem tudok egyetérteni - így Nagy Tamás. - 1956-ban egy népfelkelés eredményeként a sztálinista rendszer összeomlott Magyarországon. Persze ebben a népfelkelésben léteztek ellenforradalmi irányzatok is. A lakosság egy része erősen antikommunista érzelmű volt és ez kifejezésre is jutott, megjelentek antiszemita megnyilvánulások is. De én úgy gondolom, hogy ennek a népfelkelésnek az alaptendenciája nem ellenforradalmi volt. Nem arra irányult, hogy visszaadja a gyárakat a tőkéseknek, s a földet a nagybirtokosoknak, hanem hogy kivívja a demokráciát és az ország függetlenségét.- Úgy tudom - folytatja a nyilatkozó -, a mi pártunk új vezetősége elhatározta, hogy az 1956-os eseményeket újból tárgyilagosan és mélyrehatóan történelmi vizsgálat alá kell vetni, és úgy tudom, hogy él is indultak erre irányuló munkák. A sztálinizmustól megszabadulni csak úgy lehet, hogyha végre megtörténik - ez persze szívós munkát, hosszabb időt igényel -, végre megtörténik a szocialista Magyarország egész múltjának a helyes értékelése. Magyar Ifjúság „A szavak becsülete” címmel dr. Pungor Ernő akadémikussal, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjával, a Magyar Fórum elnökével közöl beszélgetést az ifjúsági hetilap. Pungor professzor részt vett a III. román vegyészkongresszus munkájában, Bukarestben. A „Hét” című bukaresti hetilapnak magyar, a Contemporenulnak és a Scinteianak angol nyelvű nyilatkozatot adott. Mindhárom lap jelentősen megváltoztatta Pungor akadémikus szavait. A „Milyen az önök román kapcsolata?” kérdésre például Pungor Ernő a következőket válaszolta: „Az analitikai kémia területén nem kielégítő. Vannak együttműködési szerződéseink, de azok halottak.” A bukaresti Hétben ennek pontosan az ellenkezője jelent meg: „A budapesti ELTE gyümölcsöző kapcsolatokat tart fenn a cluj-napocai tudományegyetem és a bucure§ti Műszaki Egyetem Analitikus Kémiai Tanszékével. Az említett intézmények között tapasztalatcsere folyik, tudományos dolgozók kölcsönös látogatásaira kerül sor.” „A román vegyészet nemzetközi tekintélye” című bukaresti cikk - amelyet Elena Ceau§escu egyik vegyészeti könyvéről közölt fotó illusztrál - egyéb részleteiben is jelentősen megváltoztatta Pungor akadémikus nyilatkozatát. Ideje lenne visszaadni a szavaknak jelentésüket, az embereknek pedig a szavakat. Duray Miklóssal, a Pozsonyban élő geológussal, a csehszlovákiai magyar kisebbség ’egyik legismertebb jogvédő személyiségével közöl beszélgetést a folyóirat. Duray úgy véli, hogy a kisebbségek hídszerepéről vallott magyar elképzeléseket Csehszlovákiában sohasem ismerték el.- Ott ugyanis azt vallják - mondja Duray Miklós -, hogy a két kultúra között a kapcsolattartás nem az egyének, hanem a hivatalos szervek feladata. A szlovákiai magyar kisebbségnek - hangsúlyozza Duray - konkrét törvényekben kellene biztosítani a nyelvhasználatot; államközi szerződésekkel pedig az egyetemes magyar nemzethez való kapcsolódás jogát. Az interjú további részében Duray Miklós helyteleníti azt az elvet, hogy a „hivatalos” Magyarország elsősorban úgy viszonyul a kisebbségekhez, mint egy idegen állam polgáraihoz, akik történetesen még magyarok is.- Tekintsenek bennünket elsősorban magyarnak - mondja Duray -, akik történetesen egy idegen (szomszédos) ország állampolgárai. A magyar kultúrával való kapcsolattartásban fájó akadály, hogy nem lehet szabadon Magyarországra utazni. Sok olyan csehszlovákiai magyar fiatal van - vet fel egy további gondot Duray Miklós - akinek közvetlen lakóhelyén nincs magyar iskola, így gyakran naponta 40-50 kilométert is utazni kényszerül, holott sokszor könnyebben elérhető lenne számára egy magyarországi iskola. Sajnos, megszűnt az a régebbi gyakorlat, amely szerint a csehszlovákiai magyarok magyarországi egyetemeken folytathatták tanulmányaikat. Végezetül Duray Miklós a bős-nagymarosi vízlépcső építésének a csehszlovákiai magyar kisebbség életére gyakorolt várhatóan negatív hatásáról szól, a következő konkrét példát említve: két éve Vágkirályfánál megépült egy duzzasztómű. Azóta a környéken a házak fele bevizesedett, egyes területek lakhatatlanná váltak és 4500 hektár termőföld vált terméketlenné. 11
