Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
VAS ISTVÁN Medárd Körös-körül izgalmas szürkeség. A Duna-lassúságnak a lapító Zivatar árnya ónszínűre festi Ezüstjét. Csak a madarak cikáznak Izgatott szürkeséggel. Csak a szívünk. Az óceán meg a sztyepp szándékai Megint egyszer fölöttünk csapnak össze: Atlanti hűvös légtömeg a száraz- Föld belsejét nyugtalanítva záport Fakasztóan fékezi forró nyarunkat. S felhők fölött, légtömegek fölött A sztyepp s az óceán küldöttei Versenyt keringenek s mire a hold Mostantól kezdve kétszer szabadul A földárnyékból, ember járta már. S ettől mi változik majd? Semmi sem. Vagy tán jövőre könnyebb lesz utaznom Ki Szentendrére helyiérdekűn Vagy... minek is folytassam ? Eszetek És vakmerésetek és technikátok A naprendszerből előbb fog kijutni, Mint bölcsességtek az egérfogóból, Hol körbe fut. A túlparton az új Hotel idétlen váza eltakarja A Belváros kihűlt hiányait. S ha áll majd frissen tündökölve mint A békés együttélés záloga S a túlazóperenciáni élet Jelképe - mit hoz át a szél, keringőt Vagy villanyos gitár géphangosított Világvadmacskazenéjét Budára Egy év múlva Medárdus éjszakáján S miféle tarka Óperenciás Fényegyveleg vetül az elmaradt Duna sötét vizére és ki nézi Ablakból kihajolva Pest felé? Kiváncsi sem vagyok már. Alkony i Izgalmas szürkeségből csak az új híd- Akaratunk halvány ezüstje villog Sejtelmesen a híd a híd. Medárd Szele borzong az ónszínű folyón És esőt jósol mélyebb szürkeséget És van akinek ónszínű folyót. Majd elvonul, ahogy szokott. De ha Betelik Medárd magánjóslata. Kinek sütnek ki majd a hónapok? Már nem vagyok kiváncsi. Nem vagyok. GROSS ARNOLD rézkarca ÁGH ISTVÁN Ég-földi ablakok TÓTH JUDIT (Franciaország) A villamos Budafoki út 13. Nap-hold-csillagpor ablaka vertarany függöny ablaka a Nap földi vakablaka jánosbogár szembogara takarítónő-ablakok tanterem százfej-ablaka maghasadás csonk-ablaka teáscsészék zsúrasztala ischler-morzsafény ablaka apa-ablak ablak-anya csecsemőtenyér-ablakok pofonvillanás ablaka nyugdíjban ülő ablakok ablaktisztítók ablaka ágyrajáró vakablakok muskátliöntözőre nőtt nyanyák nyak-ablaka püffeteg kurva-ablakok aszott pongyola-ablakok félig-felejtett függönyön nemiszervek holdudvara kíváncsiság hogy mi van ott hogy mi van itt és mi amott szememben-e vagy más körön túl túlabbi csillagködön akit sohase láthatok csak kering ablakom körül mindig kívül mindig belül Az az egykocsis. Barna-sárga csak-bádog-és-fa villamos. Rács-ajtós, zörgő csillogása, mit annyi év havas esője mos. Orrán sírkoszorúk lengenek, sanctust csöndít az istentisztelet a hajlott vastető alól. Az áramszedő kéken meghajol, felszikráztatva a telet. Meghitt világ. Utak. Ismert helyek. Ami volt, s minden, ami lehetett. Két kis csontváz. Két kéz. Két ifjúság. E tündöklésen utazgat át meg át. Bádog és fa. Bőrszíjak. Papundeklitábla: kezdetektől tudott nevek. Délivasút. Istenhegy. Nagyenyed. Tér, lejtő, utca, domb, kitárva télen, nyáron, ősszel. Sok ide-oda út, megtoldva egyre többel. És kallantyúk, Jeges fogódzkodó helyek. A Villamos: ahol a kéz kezet, és tábláján az ész -választ kereshetett. Serdülve eggyé nőtt a szülötten földdel. A szikrát vető sín összeköthet két sorsot, két kívánkozást -és egy kupacba: földet és eget. 87 TUKA LÁSZLÓ rézkarca
