Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
HUBAY MIKLÓS Csonkatornyok Ha Kötegyánnál lépjük át a határt, Szalontához közeledvén, egyszerre csak feltűnik a Csonkatorony. Gyerekkoromban nem győztem kérdezgetni: miért csonka az a torony? Első pillantásra meszsziről, a vonatablakból, szinte csalódást okozott, mert csakugyan csonka volt, kiáltóan csonka, szomorúan alacsony. Sisakja sincs. És talán nincs teteje sem. Pedig az a tagbaszakadt alapozás micsoda égig érő épületet ígért. Leégett? Háború vitte el a felső részt? Vagy talán fel se építették? Ami hiányzott belőle, kérdő- és felkiáltójellé lett, de ez már csakugyan az égbe bökött. A torony nemcsak kő volt, tégla, malter, hanem Arany János is. Anyám súgta: ez az ő tornya. Már ismertem a Toldit, meg a Családi kört. És az a bagolyrikoltozás, amit álmomban is hallok, már tudtam, erről a toronyról jön... így lett ez a nagyszalontai torony az én mitikus bábeltornyom, amely egy elmulasztott nagy műre emlékeztet. * A, Á, B, C, CS, D, DZ, DZS, E, É, F. Eddig van a lexikon. Ezek a betűk fényeskednek a borítólapon. A legszebb alapozású művek egyikét tartom kezemben mindabból, ami csak magyar nyelven az elmúlt fél évszázadban megjelent, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon első kötetét. Hat esztendeje adta ki Bukarestben - Domokos Géza kezdeményezésére - a Kriterion Könyvkiadó. Úgy emlékszem, méltatták nálunk is illően. De most, hogy azóta nem sorjáznak nyomában a többi kötetek, más fényt kap ez a polcon árválkodó könyvem, amely mellett helyet hagytam még háromnak. S ebben a fényben egyre ragyogóbbak lesznek rendkívüli értékei. Kezdjem a legszubjektívabbnál? Napok óta egyfolytában olvasom, mint régen Benedek Marcell Irodalmi Lexikonát, vagy mint egy történelmi regényt: olvasmányos. Ábécé sorrendben, emberi mivoltában vonul fel a romániai magyar íróság. Bitay Árpádról megtudom azt is, hogy 16 élő és holt nyelven beszélt. És hogy Nicolae Iorgának nemcsak a drámáit fordította magyarra, hanem a román történettudós Valenii de Muntében szervezett nyári szabadegyetemének állandó előadója volt. Bíró Józsefről, hogy amikor Váradon a premontrei gimnázium becsukott, az apja, Bíró Márk, magyar nyelvű zsidó gimnáziumot alapított, s a kisfia ott folytathatta tanulmányait - s milyen gazdag az erdélyi építőművészetről írt könyveinek a bibliográfiája! A disszertációjától kezdve minden évben írt egy-két kötetet. Mintha sejtette volna, hogy csak pár éve van 1944-ig. De minden íróéletrajzból, a nagyon pontos (még a folyóiratcikkeket, kéziratban szunnyadó műveket, rádió-előadásokat is számba vevő) bibliográfiák mellett kiolvashatom, hogy mi az illető író szívügye, mi az, ami életének értelmét adja. Lélekemelő az, Balogh Edgár lapidáris (azaz: márványtáblára kívánkozó) előszavában, hogy „Bőd Péter 1766-os évszámmal megjelent, valójában azonban PLUGOR SÁNDOR (Románia) rajza Balogh Edgárról csak 1767-ben Nagyszebenben nyomott „Magyar Athenas” című munkájának kétszázadik évfordulója adta meg a közvetlen indítékot”. És az is, hogy mi mindenre gondolt e lexikon munkálatait elkezdő bizottság: „Külön gondot fordítottunk az egyetemes magyar irodalom klasszikusainak a romániai magyar szellemiségre gyakorolt hatására, és arra az emlékezetre, mellyel őket közéletünk megtiszteli... külön gondot fordítottunk a nemzetiségi irodalom sajátos szerepkörébe tartozó műfordítás-irodalom románból merített anyagának bemutatására... előtérbe került ama humán tudományok fogalmi, személyi, intézményi és gyűjtő címszavainak elkészítése, amelyek többékevésbé közvetlenül kapcsolódnak a nemzetiségi közélet sajátosságaihoz. így szerepelnek lexikonunkban a filozófia, irodalomtudomány, folklór és néprajz, nyelvtudomány és stilisztika, lélektan, esztétika és művészettörténet, zenetudomány, társadalomrajz (szociográfia) és társadalomtudomány, nemkülönben a történettudomány és honismeret címszavai... Korszerű irodalmi lexikon nem képezhető ki a biológiai, fizikai, földtan-földrajzi, kémiai és matematikai tudományosság és alkalmazásai, a mezőgazdasági, ipari, egészségügyi-orvostudományi és jogi-közgazdasági diszciplínák hazai magyar képviselőinek és írásbeli eredményeinek a tárgyalása nélkül... Figyelembe kellett vennünk a tárgyköröket egybefűző határtudományokat is...” „Külön gonddal foglalkoztunk mind a szépirodalom, a művészetek és a humán tudományok, mind a reáltudományok népszolgálatával, a tankönyvirodalommal, népműveléssel és az ismeretterjesztő (tudománynépszerűsítő) irodalommal; ezért foglalkozunk oly bőven a széles hatékonyságú sajtóval és könyvkiadással.” Nem ígéretek ezek. Nem is egy felvilágosodáskori enciklopédista elme utópiája. Ezt a mindenre kiterjedő gondot pontról pontra igazolja a megjelent első kötet. Lebilincselő olvasmány. A Romániában használt magyar „Ábécés könyvek” alapos ismertetésétől a kötet végi „Független Újság” életrajzáig (szabadelvű politikai, társadalmi, gazdasági és kritikai hetilap Kolozsvárt, 1934. dec. 31-től 1940. aug. 30-ig). Ámde hiába szeretnék többet megtudni a „Független Ujság”-ot szerkesztő Ligeti Ernőről, meg az első szám programadó cikkét író Krenner Miklósról, meg a „hídverés” cikksorozatot kezdő Hegedűs Nándorról, Kacsó Sándorról, Tabéry Gézáról, Tavaszy Sándorról; vagy a demokratikus szellemi arcvonal megteremtését célzó másik vita részvevőiről... Ő érettük már a következő köteteket kéne föllapozni. Az első kötet borítóján, sötéttel nyomva ott áll az ábécé folytatása. Hatalmas munka, impozáns mű ígérete: G, GY, H, I, I, ], K, L, LY, M, N, NY, 0, Ó, Ö, Ó, P, Q, R, S, SZ, T, TY, U, Ú, Ü, Ű, V, W, X, Y, Z, ZS. Bár odatehetném még a polcra a hiányzó három kötetet! Nehogy halálom után úgy tekintsenek utódaim könyveim közt erre az árva kötetre, mint a nagyszalontai gyerekek a Csonkatoronyra: „... Rikoltoz a bagoly csonka égi tornyán.” 71
