Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-11-18 / 22. szám

Eg/ karrier az ánliidlágból

120 ÉVE SZÜLETETT TOLNAI SIMON

A Bihar vármegyei Friedmann Jakab egyike lehetett azon vidéki zsidó kisboltosoknak, akik a magyarországi kapitalizmus fellendülése idején, jobbára szűkös parasztsorban tengették mindennapjaikat. Özvegyasszonyt vett feleségül, és az általa hozott leánygyermek mellé még hat közös gyermekre futotta az igyekezetükből, de vagyoni gyarapodásra nem.

Friedmannak elébb a Körös menti Tenkén volt szerény kis beszállója, vagyis olyan falusi kocsmája, ahol szükség szerint szállást és ellátást is adtak utasnak, jószágnak egyaránt. A betegség azonban feladatta véle a vendéglőt, és a népes család beköltözött

Nagyváradra, a csekélyke megtakarított pénzt pusztítani. A családfő egy idő múltán új mesterségbe fogott, férfiszabóságot nyitott, de ezzel sem ment többre, mint a vendéglősséggel. Fia, a lapalapító Simon szerint, a baj talán nem is a szerencsével lehetett, hanem „kevés volt benne a kereskedelmi szellem, és az akkori viszonyokhoz mérten nagyon kis intelligenciával rendelkezett”.

Az apa sikertelensége után az anya próbált jobb napokat deríteni a családra, kitanulta a bábamesterséget, és járta a falvakat, hogy álláshoz jusson. Végül a gyulai rokonok tanácsára ebbe a dél-alföldi városkába költöztek szerencsét próbálni. A hat gyerek

közül csak három kisebbet vittek magukkal, a két legnagyobb lányt az erdélyi rokonság fogadta be, Simont pedig igen furcsa, ámbátor kényszerű módon röpítette ki az apja a családi fészekből. Imigyen szól erről Tolnai Simon naplójának ide vonatkozó része: „Az én sorsomról igen nehéz szívvel döntött apám. Egyik nap kezembe nyomott egy kályhacsövet, két méter hosszú lehetett, és azt mondta: Fiam, mi elmegyünk, de neked nem tudok adni egy krajcárt sem. Nem tudom miből fogsz élni, hol fogsz lefeküdni. Nem tudok más inget sem adni, csak azt, amit viselsz. Van hat krajcárom, de az kell a vasútra és hogy a testvéreid ehessenek vala-36