Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
a- Ha csak húsz-egynéhány éves gyerekünk volna, öregebbnek éreznénk magunkat - simogatja meg tekintetével az apuka a két szöszke fiút. Valóban, ránézvést is jó néhány esztendőt letagadhatna. Meglep, mikor megtudom: idő előtt nyugdíjba kényszerült a Zenemű Kiadó instruktori állásából. Éveken át járta az országot, s a napi több óra vezetést megsínylette a gerince. De „ebben is van valami jó”:- Mióta itthon vagyok, jöttem rá: korábban mennyire kívülállóként kritizáltam, nyilvánítottam határozott véleményt családi dolgokban. Hiszen a feleségem volt az, aki nap 1. A belgiumi koncertfüzet 2. Apuka vezényel egy fellépés előtti próbán 5. A négy fiú: Jánoska, Péter, Sanyi és Tomi mint nap látta a gyerekeket, ő az, aki igazán mérlegelhette viselkedésüket. Ó, tudom mit akar mondani - előzi meg a készülődő közbevetést -, nem mintagyerekek ők, nem vagyunk mintacsalád. Emberek vagyunk mi is. Semmi csodálatos nincs abban, ha valaki megtart valamit, ami számára természetes; feleségem is, én is hatgyerekes családban nőttünk fel, mindketten hívő környezetben, ami mély, maradandó hatással volt ránk. A megtartatás persze nehezebb. A hit lényegét próbálom megértetni a gyerekekkel, s aszerint is igyekszem élni. Nem kötelező számukra a templom sem, de Istennek hála, kívánják, szeretik. Kettős nevelés? Az iskolai és az itthoni hatások tekintetében kevésbé érzem ezt, mint tíz esztendeje. De annyi minden más is befolyásol egy nyiladozó lelket, mindenféle divathullám, ami a morálba, az emberi viszonyokba is befészkeli magát. Gondoljon csak a felszínes kapcsolatokra, a szinte érdem számba menő futó kalandokra, a sok válásra... Meg... például arra, hogy egyik lányom osztálya az általános iskola végeztével sétahajón vagy a Royal Szállóban akart búcsúbankettet tartani. Tiltakoztunk ellene, és ezt tettük volna akkor is, ha milliomosok lennénk. >1= Itt tartunk a beszélgetésben, amikor kiszólítanak bennünket. Mária ajtaja előtt áll a 3. Csoportkép a nappaliban. Hátul: Sándor, anya és apa, előttük: Mária, Anna, Hedvig és Tamás, az első sorban a legkisebbek: Gertrud, Kinga, János Pál és Péter 4. Péterke kétéves! 6. Házi muzsika, karácsonykor 7. Tengeri hajókiránduláson. Apuka fényképez, mellette Tamás család, „kamarás” félkaréjban. Énekszó csendül - több szólamban - kilép az ünnepelt, arcán tizenegynek elegendő mosoly, könyv, cukorka, virág tetézi ezt a feledhetetlen névnapi köszöntőt. Az ebéd kéz a kézben, Miatyánkkal, Üdvözléggyel, ünnepi dallal kezdődik. Az asztalon hatalmas tálakban rántott őzlábgomba-halmok, húsleves, torta fogja közre a fenséges erdei eledelt. Közben pedig évődés, terefere és sok-sok nevetés fűszerezi a fogásokat. Kínálja a helyszín - a jókora fazekak, a többkilónyi gomba, a tálca édességek látványa -, szóba kerülnek az anyagiak is:- Bár nem élünk nagylábon - mondják a szülők - de hogy ki mennyire elégedett, az az életfelfogásán is múlik. A barátok is segítenek - így az apa -, az idei nyáron egyszer sem vettünk gyümölcsöt, de mindig volt itthon elegendő, sokszor nem is tudtuk, kitől. . - János Pál születése után - ezt az anyuka meséli - egyszer csak csöngetnek. Két fiatalember állít be, leraknak az előszobában egy jókora dobozt, azzal sarkon fordulnak, és se szó, se beszéd, elmennek. Kinyitom: egy vadonatúj atomata mosógép, rajta név, aláírás nélkül egy levél, amiben csak ennyi állt: én is kilencedik gyerek voltam, fogadják szeretettel. Máig sem tudjuk, kinek tartozunk köszönettel. Anna asszony mondja el azt is, hogy mindenki hazaadja a pénzt - a négy legnagyobb ösztöndíjat kap -, s kérnek, ha kell. Hedvig is csak azt teszi félre, amit ezen felül, tanítással keres. Ő már stafírungra gyűjt, nyáron lesz az esküvő, miután a férjjelöltet görög katolikus pappá szentelik. * „Aki nékünk ételt, italt adott, annak neve legyen áldott...” A konyha varázslatos gyorsasággal rendbe tétetik, majd ki-ki visszatér hangszeréhez, könyvéhez, játékához vagy éppen a varrógép mellé. Lapozgatjuk a családi albumokat: fellépések templomokban, szeretetotthonokban, betegek körében, a Liszt Ferenc Múzeumban, Franciaországban és Belgiumban, ahová ezen a nyáron hívták meg a családi zenekart.- Először Hedvig és Sanyi kamarázott együtt - meséli a családfő -, aztán csatlakozott Anna, és később, mintegy magától, minden gyerek, egyikük sem akart kimaradni. Ezért aztán - ahogy növekedett az együttes - mindig újra kellett hangszerelnem a darabokat. Most, hogy ki itt, ki ott tanul, egyre nehezebb összehozni egy próbát. Különben sem erőltetjük a dolgot, bár ha ráhajtanánk, hívnának bennünket sokszor ennyi koncertre is. De jó ez így, mert fontosabb dolgokra is jut idő, és megmarad az egésznek a hímpora ... Újabb album, karácsonyi képek:- Ilyenkor pásztorjáték van a templomunkban, amire átmennek a kicsik. Itt, a nappaliban minden évben háromméteres karácsonyfa áll. A gyerekek önálló műsort adnak, verssel, énekkel, muzsikával. Tavaly négy órán át bontogatták az ajándékokat, mert mindenki megajándékozza a másikát. Hedvignek van a legnehezebb dolga, neki ugyanis a vőlegényére s annak hat testvérére is gondolnia kell. így aztán már januárban nekilátott, hogy idejében elkészüljön a tizennyolc karácsonyi meglepetés. BALÁZS ISTVÁN 31
