Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-11-18 / 22. szám

1. Már maga a fésulködés is egy örökkévalóság!

2. Fonó már réges-rég csak a színpadon létezik

3. Betlehemezés

4. Egy a fonóbéli játékok közül: Száraz a mi szakajtónk

5. A Borbála-köszöntőknek, ha szépen mondják, piros alma és aszalt szilva jár

tott, ma lepereg másfél óra alatt a próbán. Vajon él-e még valami a régi galgamácsai szokásokból?- Hát bizony, nagyon kevés - mondja Takácsné. - Fonó már réges-rég nincs, bevallom, én nem is tudok fonni. És ezek a leánykák ott fenn a színpadon a guzsallyal, ezek sem tudnak. „Különórát” vettek az idősebbektől, hogy a kezük beálljon, s hogy az orsó is rendesen pörögjön. A betlehemezés is kiment a divatból, de nagykarácsony napján hallani, hogy ezek is voltak kántálni, meg azok is. Igaz, nem úgy, mint régen, amikor még minden házhoz betértek.

Sorra vesszük a régmúlt idők tanúit: Dudás Juli képeit és hangját, és vizsgáljuk, mi maradt meg az ábrázoltakból, az elmeséltekből napjainkig.- Egy nem látványos, de nagyon fontos hagyomány elevenen él - mondja Takácsné -, ez pedig a családi összetartás. Házépítéskor, szüret idején, kukoricatörésre összejönnek a rokonok, és csinálják, amit kell, együtt. Ilyenkor „kitágul” a család: a legtávolabbi hozzátartozók is szívesen jönnek, segítenek.

És erre ismét tanúként állíthatók Dudás Juli képei: érdemes megszámlálni, hányán,

milyen sokan népesítik be utcáit, tereit, udvarait, lakásait. És tanú maga az együttes, amelyben főleg családok szerepelnek. Nagyanya és unokája, anya és leánya. Például a Ruzsaiéktól ketten, Ángyéi néniéktől hárman, a Manci néni meg a kisunokája, a Márti meg a nagymamája. Természetesen együtt megy a család az éjféli misére is. Mert ez a szokás is megmaradt, ahogyan az együttesbeliek mondják:- Tizenegykor megindul az áradat, az egész falu megy a templomba, csak éppen hazulról, nem pedig a fonóból, mint egykor.

„Amikor a lányok befejezték a kántálást, a fonóban gyülekeztek újból, felkészüléssel az éjfélimise-menethez. Odavárták a falu pásztorait: kanászt, tehenészt, a bojtárokat. Ezek fújták a gürtöt, trombitát, pattogtak az ostorral, így indultak együtt végig a falun énekszóval a templomig: »Nézzük a szép csillagot Betlehem felett. Aki nekünk mennyei szent üdvöt jelent: Elhozta a szép napot a jó Teremtő, Megszületett a rég várt szent Üdvözítő.«"

GARAMI LÁSZLÓ