Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-11-18 / 22. szám

jC-^C címmel lapunk 1987. decemberi számában ''' r-c\ új pályázatot hirdettünk meg. Célunk az volt - és ez ma is hogy olvasóink segítségével pAC/1 bemutassuk a történelmi Magyarország területén <r><X kívül található magyar vonatkozású emlékeket. crZ{ ' A felhívás megjelenése óta folyamatosan érkeznek a pályamunkák, érdeklődéssel várjuk a továbbiakat is. A küfah/ai mag/ar ház Az anatóliai Kütahya magas he­gyek között fekvő, festőién szép kisváros. Messze földön híres ter­mékei a színes, virágmintás porce­lán, fajansz és csempe. A városban igen sok épület, kapubejárat és diszkót van ezekkel a pompás csempékkel borítva. Az ősi sző­nyegszövés mellett a XVI. század­tól foglalkoznak a művészi edé­nyek, csempék előállításával. Szá­munkra azonban a városnak más jelentősége van. Kossuth Lajos emigrációja során 1850—1851 -ben ebben a városban lakott. Kütahya 374 kilométerre van Isz­tambultól, és 1850-ben még isten háta mögötti helynek számított. Kossuth csak a legszűkebb kíséretét vihette magával, 24 embert. Sárba vesző földutakon, tömör fakerekű ökrös szekéren utaztak, hetekig tar­tó fáradságos út után érkeztek a vá­rosba. Kossuth ezen a kényszerlak­helyen nem érezte jól magát. Leve­leiben Kütahyát elmaradott, egész­ségtelen helynek jellemezte. Pedig lehet, hogy ennek köszönhette az életét, mert abban az időben min­denütt orgyilkosok leselkedtek rá. Kütahyában jobban meg tudta vé­deni a török hatalom, mint egy az osztrák-magyar határhoz közelebb fekvő városban. A lovassági lakta­nyában szállásolták el a menekülte­ket. Később Kossuth egy XVIII. századi emeletes vályogházat bé­relt. Egykori lakóháza ma a török állam tulajdona, a magyar és a tö­rök állam közösen rendezte be ko­rabeli ruhákkal, bútorokkal, edé­nyekkel. A Kossuth-emlékmúzeu­­mot 1982-ben nyitották meg. Az ut­cának, amelyben áll, Macar sokak. Magyar utca a neve. A város lakói a múzeumot magyar ház néven isme­rik. Kossuth mozgalmas életében csak rövid állomást jelentett a küta­­hyai másfél év. Megtekinthetjük dolgozószobáját, ahol a kütahyai alkotmány tervezetét készítette. Eb­ben a munkájában Magyarország belső átszervezését és a nemzetisé­gek önkormányzatát felvázoló el­képzeléseit írta le. A ház falán két emléktábla függ, rajtuk felirat törökül és magyarul: „Kossuth Lajos, az 1848-1849-es szabadságharc és a független Ma­gyarország lánglelkű vezére a török nemzet vendégszeretetéből 1850-től 1851-ig e házban lakott. Az emlék­táblát 1952-ben, Kossuth Lajos szü­letése 150. évfordulóján a Magyar Népköztársaság helyezte el.” Az emeleti nagy teraszról belátni a környező hegyoldalakat, a város­ka piros cseréptetős házait. Az ut­cán az egykori magyar kút már ré­gen elpusztult. Helyére tulipánmin­tás, kis kerámiakutat állítottak. Manapság Kütahyát jó autóút, kitűnő vasúti összeköttetés kapcsol­ja össze Isztambullal. Tiszta, kultu­rált város, több napilappal, elfo­gadható szállodákkal, szép kirán­dulóhelyekkel. Egyre több Török­országban járó magyar szánja rá magát a hosszú útra, hogy a távoli Kisázsiában is találkozzon nemzeti történelmünk emlékeivel. ACZÉL AURÉLNÉ BUDAPEST A Kossuth­­ház Kütahyában Kerámiakút a Kossuth ház előtt 1945 óta élek második hazámban Felső-Bajorországban, s kóborlása­im során örömmel fedeztem fel az itt-ott még létező „magyar nyomo­kat”. Most továbbítom őket „ősha­zámnak”. A legrégibb emléket a Weilheim­­től kb. 15 km-re fekvő Wessobrunn­­ban találtam. Kreuzbergkapelle a neve. A magyarok kalandozásának idejéből őriz egy eseményt. 995- ben, amikor őseink ezen a vidéken járták rablóhadjáratukat, a wesso­­brunni kolostor főnöke és hat szer­zetes esett nekik áldozatul. Bár el­bújtak a rettegett magyarok elől, azok mégis megtalálták, és a kolos­tor közelében álló dombra hurcol­ták fel őket. Ott egy hatalmas szikla áll, s itt lefejezték mind a hét szer­zetest. A sziklán ma is látni a kard­­csapások nyomát. A lakosság e helyre először egy nagy fakeresztet állított a mártírok emlékére, majd később egy kápolnát emelt, amely­nek mennyezetére Matti:eus Gün­ther weilheimi festővel megfestette a szomorú történetet. Wessobrunntól nem messzire te­rül el a Lech-mező, ahol a magya­rok „befejezték” a kalandozások korát. Szebb magyar emléket őriz az Ammer-tó felett trónoló Andechs kolostor. Itt Árpád-házi Szent Er­zsébet több relikviáját, többek kö­zött menyasszonyi ruháját lehet lát­ni berámázva egy üveg alatt, de még ma is kivehető rajta a selyem­­szövés mintája és halvány kék szí­ne. Árpád-házi II. Endre királyunk leánya volt, aki Thüringiába ment feleségül. A végtelen jóságos, szegé­nyeket segítő Erzsébetről az a szép legenda maradt fenn, hogy amikor fösvény, keményszívű anyósa elébe állt a szegényekhez vezető útjában, Erzsébet kötényében a szegények részére vitt kenyerek rózsává vál­toztak. S hogy pont itt Andechsben őrzik ereklyéit, azért történt, mert Erzsébet több esetben ide menekült anyai nagynénjéhez, a későbbi Szent Hedwigához, aki Lengyelor­szág királynéja lett. J. B. Straub szobrász mindkét szentet megmin­tázta, s ha a nagy templomba belé­pünk, az oltártól jobbra ott láthat­juk Árpád-házi Szent Erzsébet alakját is. Még egy kedves, magyarnak is mondható emléket őriz az andechsi templom: egy hatalmas gyertyát pompás gyertyatartóban ajándéko­zott a templom részére a magya­rokat annyira szerető, osztrák-ma­gyar királyné, Erzsébet. Ez a gyer­tya az oltár bal oldalán van felállít­va. Azt, hogy István király felesége, Gizella, bajor hercegnő volt, gon­dolom mindenki tudja. De hogy itt esküdtek egymásnak örök hűséget Scheyernben, azt kevesebben tud­ják. Gyakran akadnak azért magyar csoportok, akik ide zarándokolnak, Scheyern templomához. Az újabb magyar emlékek közül Benczúr Gyulától találtam két fres­kót II. Ludwig vadászkastélyában Linderhofban (sajnos fényképezni nem lehetett, s képen nem kapha­tó). Ezenkívül a füsseni vár múzeu­mában is van egy Benczúr-fest­­mény. A legszebb emlék azonban az ambachi „Magyar Kapu”, ami azonban kimondottan székely, de itt csak mint „Ungaren-tor” ismere­tes, és a németek csodálva állnak meg előtte. A színes mintájú, gaz­dagon faragott kaput Benczúr Gyu­la és felesége, Boldizsár Piroska ké­szítette a Bensőid család Starnber­­gi-tó menti villája részére, mivel több alkalommal voltak Ambach­­ban Bensoldék vendégei. Még csak azt szeretném megemlí­teni, hogy II. Ludwig mesevárában, Neuschwansteinben a szent kirá­lyok termében ott látható Szent Ist­ván alakja is a plafont körülvevő freskón teljes magyar ornátusban. HANVAI HAJNAL NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG 13

Next

/
Thumbnails
Contents