Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
3 D árizs egyik művésznegyede - úgy száz évvel ezelőtt -*■ igen találó nevet kapott Apollinaire-től. A nagy francia költő Ruche-nek (méhkasnak) nevezte el ezt a városrészt, s nem véletlenül. Éjjel-nappal zajlott itt az élet: írók, költők, színészek, festők, szobrászok jöttek-mentek, olykor szenvedélyes vitákban csaptak össze, máskor lázasan alkottak műtermeikben. Ha valaki most a Ruche-ben jár, nyomát sem találja az egykori nyüzsgésnek. A többszáz műteremből alig egynéhány maradt fenn eredeti rendeltetését megőrizve. Az egyik ilyen patinás műteremben él Gertlex Tibor festőművész, bár néhány éve ő is kény elen volt letenni az ecsetet. Gertler Tibor festői világa egészen különleges. Van akinek a tűnd :rvilágot idézi fel, másoknak a képek „muzikalitása” tűnik fel. Janus Ensor a következőket írta Gert er Tiborról: „Rajzainak vonala szép és büszke, szabadságban edzett vonalak, egyenesek, görb :k, zöldek, harsányak. Vonalaiba n benne rejlik az égbolt és a tengi r. Ezek a vonalak hajlíthatatlaook, férfiasak, királyiak, szuverének - fénnyel, villámmal, ragyogással teletűzdeltek.” Gertler Tibor a közelmúltban volt 86 esztendős. Édesapja építésznek szánta, de ő mindenáron festő akart lenni. Sok vita forrása volt ez a családban, mígnem az apa engedett: ám azt kikötötte, hogy Tibornak főiskolára kell járnia. 1926-ban fejezte be főiskolai tanulmányait Budapesten, majd egy év múlva Párizsba ment. Az első hónapokban még élvezte apja támogatását, aztán nehéz idők következtek. Párizsból Belgiumba indult szerencsét próbálni, egzisztenciát teremteni. Festőiskolát nyitott és egyre ismertebb lett tanárként és művészként is. Aztán a sikersorazat megszakadt: Hitler megtámadta Belgiumot, Gertler Brüsszelből Franciaországba menekült. Katonának jelentkezett, később munkás lett egy hadianyaggyárban, és tevékenyen részt vett az ellenállási mozgalomban. A háború éveiben nem festett. A magányosság, a bizalmatlanság, a rettegés jellemezte életének ezt a nehéz időszakát. 1948-ban tért vissza Párizsba, a Ruche-ben műtermet kapott és festett, tanított. Középiskolai tanári állásából 72 évesen vonult nyugalomba. Néhány évvel ezelőtt látása romlani kezdett. Egy napon megállt a tükör előtt és szénnel megrajzolta utolsó önarcképét. Érezte, hogy már nem sokáig láthatja saját arcát. Fénnyel, villámmal, ragyogással teli képeinek látványát csak emlékezetében tudja felidézni. Képzeletben ma is naponta fest... Á. É. 25 1. A művész utolsó önarcképe 2. Virágforgatag 3. A hegycsúcs 4. Lombsátor FÉNY, ' NIL IÁM, R4GYOGÍS
