Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-23 / 18. szám
HA, NYÁR, BALATON 1. Fonyódi napirend 2. Magyaróra Fenyődön. Daniela Mexikóból, Erika az USA-ból, Kaliforniából érkezett 3. Lányok Be« nyben. Nicole, Christine, Judit (Finnországból). Judit (Svédországból) és Hajnalka A SZERZÓ FELVÉTELEI Az időjárással ritkán vagyunk kibékülve, hogy lettünk volna az idén nyáron, amikor szokatlan hőség szakadt az országra. Persze a Balaton partján könnyebb: a fonyódi lánytáborban rendezett röpke közvéleménykutatás is ezt igazolta. Mi itt a jó? A fürdés, a fürdés - következtek sorban a válaszok, csak egy kislány ft lelte, hogy a tanulás (mire a többiek helytolenítően morogtak). Sokszor elkoptatott ké dés, de ezután csak fel kellett tenni: s mi a rossz? Itt már eltértek a vélemények: „a tanulás”, „nem ízlik a kaja”, „sok a szúnyog”, „sokan vagyunk a szobában”. Igaz, mások szerint éppen az utóbbi jó. De szó ami szó, komfort tekintetében bizony nyújthatna többet a fonyódi tábor, ahol igazi nemzetközi csapat jött össze ebben a július végi turnusban. Iris és Nausika Kenyából jött. Édesanyjuk magyar, görög papájuk hozta őket a táborba, hogy anyanyelvűket is ismerjék meg jobban. A koromfekete hajú, kreolbőrű Zulejka és lenszőke kishúga Daniela Mexikóból érkezett - szépen tudnak magyarul, de egymás között azért csak spanyolul beszélnek. A rosszkedvű Gréti Nyugat-Berlinből jött és itt tanult meg magyarul beszélni; a kaliforniai Erikát a magyar papa küldte ide, és az örökvidám, ugyancsak kaliforniai Zsuzsa esetében is a papa ragaszkodott a magyartanuláshoz. A pedagógusok, Gálné Fazekas Katalin és Trencsényiné Horváth Anikó igyekeznek eleget tenni a sok szülői óhajnak. Éppen érdekes magyar nyelvű kirakójátékot játszanak nagy lelkesen; bár a tanulószoba olykor kicsit átjáróházra emlékeztet. Meg azután van olyan szülő is (hát még gyerek!), aki úgy gondolkodik, hogy a nyár akkor nyár, ha sok a fürdés, a pihenés és a tankönyv a polc mélyén porosodik. Bevallom, megértem őket is - végül is a háromszor 45 perc délelőtti tanulás igencsak megviseli az agyat, hát még ha dühöng a hőség, és hívogat a tó. Berényben, a másik balatoni táborban barátságosabb körülmények várnak. Az üdülő korszerű és ápolt (bár - vajon mikor szabadulunk ettől a magyarországi átoktól? - a mellékhelyiségekre itt is akad panasz). A 21 gyerek zöme az Egyesült Államokból jött: örülnek a víznek, az együttlétnek - és egyhangúan panaszkodnak az étkezés miatt. A pedagógusok, Majorosi Imréné, Czellémé Farkas Márta és Czellér András fő célja a családias hangulat megteremtése. Törekvésük a jelek szerint nem eredménytelen. A gyerekek lelkesen mesélik, hogy milyen gyönyörű az esti naplemente, amit mindig közösen néznek meg. A tanulás is sikereket hozott, az amerikai Nicole például már magyarul is álmodott. A norvégiai Christine elkápráztató szókincsről tesz tanúságot, amikor a kosztról mesél: „a leves víz ízű, a nokedli zsírban úszkál...” Ha egymás között vannak, angolul beszélnek, az NSZK-beli Hajnalka ezt nem érti, de sebaj, a gyerekek között akad tolmács. A finnországi Judit magyar írásfüzetét viszont hazai iskolások is megirigyelhetnék, tiszta, pontos, hibátlan munka. A fiúk számára mintha idegenebb lenne a magyar nyelv. A koromfekete bőrű Michael (mint mondja, a mamája magyar) egy kukkot sem beszél, és az NSZK-ból érkezett Tibort is nehéz szóra bírni. A georgiai Andy viszont folyékonyan, szinte akcentus nélkül beszéli a nyelvet; hiába, mindkét szülő magyar, és otthon is magyar a szó. Az egyöntetűség a véleményekben itt is megnyilvánul. Ami rossz: „a kaja.” Ami jó: a Balaton, a fürdés. Ami viszont arra ad reményt, hogy a jók számát talán nem lesz lehetetlen szaporítani a jövőben. H. GY. 7
