Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-06 / 16-17. szám
1. Szent István egy múlt század eleji ábrázoláson 2. Szent Adalbert 3. Szent István megalapítja a pannonhalmi apátságot. (Dudits Endre munkája) 4. Zalavár. A récéskúti bazilika alapfalai 5. Szent Gallért prédikál (Lotz Károly freskója) 6. A feldebrői altemplom ‘ ) 9 •i i Ü te, ezért lett Csanád Kalocsa szuffragápeusa, azaz alárendeltje. Sebestyén halála után Asztrik újra Esztergomba ment, s a magyar egyház életét innen irányította. Ezzel párhuzamosan szerveződött Aba Sámuel szállásföldjén az egri püspökség, Szent János evangélista égi pártfogása alatt. Központi része a Tisza középső szakaszának két partján terült el, de a gyepűk fokozatos kitolódásával jócskán gyarapodott, Esztergomhoz hasonlóan. Az első évtized alapításai közé tartozik - Pécset megelőzve - a győri püspökség is. Amikor Azo pápai legátus 1009-ben hazánkban járt, a pécsi püspökség alapításáról szóló oklevelet Győrött állították ki. Ebből megtudjuk, hogy István a pápa beleegyezésével s követe, Azo ostiai püspök, valamint főurak és alacsonyabb rendűek jelenlétében megalapította a pécsi püspökséget, és Bonipert lett az első püspök. A Duna vonalán a kalocsaival határos egyházmegye patrónusa az apostolfejedelmek egyike, Péter lett, s ezalatt a Duna túlsó partján - amint már említettük - Pál őrködött a születő egyház fölött. A győri székesegyházat a Boldogságos Szűz tiszteletére ajánlották, jóllehet első, kicsiny temploma ritka patrónussal, Szent Ábrahámmal büszkélkedhetett. Ekkor állíthatták föl a király anyai nagybátyjától elfoglalt területeken az erdélyi egyházmegyét Gyulafehérvár központtal. Védszentje ennek is Szent Mihály arkangyal lett. Területe terjedelmében az egrivel vetekedett. Az első évtized végére tehát hét egyházmegye állt. A Dunántúl egyházszervezete végleges, de a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl két évtized múltán újabb egyházmegyékkel gyarapodott. A bihari püspökséget minden bizonnyal akkor szervezték meg, amikor Szent Imre mint trónörökös megkapta a bihari hercegséget (dukátust), és szálláshelyén az egyházközpont jelenléte szükségessé vált. (Székhelyét Szent László tette át Váradra, 1090 táján.) Nem sokkal ezután, 1030-ban alapította Szent István a Csanádi püspökséget az Ajtonytól elfoglalt Maros-vidéken. A központ Csanád vezér szálláshelye lett, s első püspöke a Velencéből jött Szent Gellért. Az ő elég késői életrajzában meglepően eleven képet találunk az alapításról, s nem lehetetlen, hogy a szerző itt korabeli forrásra támaszkodik. István Gellértet visszahívta a bakonybéli remeteségből és így szólt hozzá: „Háborgatlak téged, Isten embere, alkalmatlan időben. Most ugyanis az az akaratom, hogy a tizenkét püspökséget, amelyek felállítását országomban elterveztem, püspökökkel betöltsem... Most vedd a püspökséget, mely - ahogy ítélem - téged illet." A munkatársnak kijelölt tíz papot „■Csanád ispán szekérre ültette és a Csanádi egyházmegyébe vitte őket. ” Az egyházmegye védnöke Szent György lett. A patrónus megválasztását lehet a görög szerzetesek közelségének (Oroszlámos) tulajdonítani, de más ok is közrejátszhatott. A harcias szentek ott védnökösködnek, ahol Istvánnak belső ellenséget kellett leküzdenie. Veszprémtől nem messze Koppányi, Erdélyben Gyulát, a Maros partján, Csanád közreműködésével, Ajtonyt. Míg az előző két helyen Szent Mihály villogtatta égi kardját, itt Szent György dárdája viaskodott a gonosz erőket jelképező sárkány ellen. A váci egyházmegye alapításáról nem szólnak az írott források, de a Duna-Tisza közének felső része is minden bizonnyal István bölcsessége révén kapott püspökséget, s Mária személyében védnököt. Milyen lehetett az élet az újonnan megszervezett egyházmegye-központokban ? A missziós papság sehol sem volt nagyszámú, így hazánkban sem. Láttuk, Gellért tíz munkatárssal rendelkezett. Klerikusok (világi papok) és monachusok (szerzetesek) együttesen munkálkodtak. A püspök szinte „apát módjára” állt a székesegyháza körül élő, világi papokból és szerzetesekből összetevődő közösség élén. Erről tudósít Arnoldus regensburgi szerzetes, aki 1028-ban a Dunán lehajózott Esztergomig, s ott több héten át Asztrik-Anasztáz érsek vendégszeretetét élvezte. Ez az eset az egykor térítőket küldő nyugati egyházakkal fenntartott eleven kapcsolatról is tanúskodik, amely diplomáciai és kulturális jellegén túl sokkal több volt. Hazánk ennek révén a keresztény Európa részének tudhatta magát. Szent István Intelmei és két törvénykönyve számtalan helyen beszél az egyház támogatásáról. A királyi központokban lévő püspöki székhelyeken kívül pap eleinte az ispán székhelyén tartózkodott, s megszervezte az első keresztelő egyházat. Amikor minden tíz falunak kötelessége lett a templomépités, egyre több pap működött vidéken. A legtöbb templom nem kőből épült, hanem fából, Szent Lászlónak ezért kellett törvénybe adni a romos falusi egyházak újjáépítését. Feltűnő, hogy Szent Gellért életírója szerint a király 12 egyházmegyét akart alapítani. Ebből tíz valósult meg. Szent István valószínűleg nem a püspökségek számát nézte, hanem azt, hogy minden nagyobb területi egység megkapja a maga püspökségét, és az egész országot behálózza az egyházi szervezet. A szerzetesség a maga monostoraival ezt volt hivatva kiegészíteni. Szent Adalbert társai és tanítványai még Géza idejében, 996-ban megtelepedtek, és létrehozták a Szent Márton-monostort (Pannonhalma), amelyet Szent István 1002-ben királyi apátság rangjára emelt. A pannonhalmi alapítólevél ennek írásos foglalata. A benedeki regulát követő szerzetesek monostora Monte Casino kiváltságainak örvendhetett, s ezek közül a legfontosabb a püspöki joghatóság alóli kivétel volt. Zobor monostora Gizella alapítása házasságuk első éveiből. Három másik monostor királyi udvarhelyből keletkezett: Zalavár, Bakonybél, Pécsvárad. A Somló-hegy alatti Szent Lambert monostor apácáknak adott otthont, a király „sánta atyafia”, Skolasztika volt az első apátnő. A veszprémvölgyi görög apácamonostor (az 1020-as években) dinasztikus érdekeket szolgált, itt nevelkedett Imre görög jegyese. Fehérváron Szent István temetkezési bazilikát alapított a Mennybe-fölvett Boldogaszszony tiszteletére. Az egyházjogi szempontból egészen kiváltságos templomot István adományokkal bőkezűen elhalmozta, neki pedig megadatott, hogy Mária mennybevitelének ünnepén haljon meg. Az egyházszervezés csupán a nyugati intézmények sikeres hazai megtelepítése, vagy István és munkatársai még többre törekedtek? Szent Gellért ránk maradt, Deliberatio című teológiai értekezésében hosszú szakaszokat szentel annak, hogy kifejtse az egyházról vallott nézetét. A szerzőt 1030-1040 között a Maros partján Szent Ágoston ihlette. Az egyház változtathatatlan, szemben az állandó változásban hömpölygő világgal. Változatlansága ellenére is élő, mert új nemzedékeket szül. Az egyháznak az intézmény keretet ad, mégis lehetetlen a látható intézményre redukálni. Gellért és István meg a többiek a magyar egyház megszervezése közben sokszor nagyon hétköznapi gondokkal bajlódtak, mégis, ez a szellemi távlat munkájuknak maradandó történelmi létet s folytonosságot adott. DR. TÖRÖK JÓZSEF, a r. kát. Hittudományi Akadémia tanára 15
