Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-06 / 16-17. szám

AZ EGYHÁZ SZERVEZŐ

„A legkeresztényibb fejedelem tartományait tíz püspökségre osztotta, az esztergomi egyházat a római apostoli szék jóváhagyásával és egyetértésével a többiek fejévé és felügyelőjévé tette... Mindenfelé megvetik a szent egyházak alapjait, emelik a kanonokok klastromait, virágzásnak indulnak a szerzetesi regulában élő közösségek." - Az 1077 táján íródott Nagy Legenda így emlékezik meg első királyunk egyházszervező tevékenységéről. A rövid, tömör helyzetjelentés mögött a király négy évtizedes fáradságos munkája rejlik, amely párhuzamosan haladt az államszervezéssel. Amikor a fiatal István 997-ben fejedelem lett, a változások, térítések ellen lázadókkal (Koppány és társai) kellett szembeszállnia. Négy évtized múltán, 1038-ban „elérkezett az az áldott nap, melyet halála csakhamar még áldottabbá tett” - amint a Hartvik-legendában olvashatjuk -, az agg királyt keresztény országának keresztény alattvalói állták körül.

Mi minden történt e két dátum között?

A szent király munkásságához először is munkatársak kellettek. Közülük egyeseknek még csak a nevét sem tartotta fönn az emlékezet, mások viszont a forrásokban több néven is előfordulnak. A személyek kilétét megnyugtatóan Györffy György kutatásainak sikerült tisztáznia. Legnevezetesebb a koronahozó Asztrik, szerzetesi nevén Anasztáz. Szent Adalbert mellől került a meseritzi monostor élére, majd hazánkba. Az ő személye biztosította az egyetemes egyházzal folyamatosan fönntartott kapcsolatot. Esztergom első érseke az ismeretlen származású Domokos volt. Ugyancsak Szent Adalbert tanítványa, a szentmártoni monostor (Pannonhalma) első apátja, Radla (egyik forrásban Razina) azonos lehet Sebestyénnel, aki Domokost hamarosan követte az esztergomi székben. Ehhez a körhöz tartozik még a szász Querfurti Brúnó-Bonifác. Gizella kíséretében Regensburgból érkeztek papok hazánkba, s még messzebbről, francia földről jött Bonipert, a pécsi püspök. Szent Gellért, a trónörökös lelkiatyja, majd Csanád püspöke Velence szülötte volt. A munkatársakat tehát nem egy nemzet, hanem az egész keresztény Nyugat küldte a hazai aratásba, ahol a sok aratnivalóra kevés, de annál kiválóbb arató jutott.

Az egyházszervezés távolabbi előzménye a hatalom központosítása, amely már Taksony fejedelemsége (930-972) alatt elkezdődött és Géza idejében (972-997) jelentősen felgyorsult. A három évtizeden át tartó térítések alapozták meg a későbbi sikereket. A birtokközpontokban keresztelő egyházakat létesítettek, ilyen volt az esztergomi, Szent István vértanúról nevezett egyház, és a nagyfejedelem fehérvári udvarában álló templom. Ez utóbbi alapjai a mai székesegyház előtt láthatók. Veszprém keresztelő egyháza mellett gyakran tartózkodott térítőpüspök, ez magyarázza meg azt a tényt, hogy a XIII. században két oklevél Veszprémet az ország legelső püspökségeként emlegeti. Az 1000. év karácsonyán vagy az új ezredév első napján

történt koronázás logikus következménye a 4 magyar egyházszervezet felállítása, amelynek jogi „alapkőletétele” 1000 húsvétján, Ravennában történt.

Miért Ravennában? Asztrik, aki Szent István írásba foglalt kérésével Itáliába visszatért, II. Szilveszter pápát, III. Ottó császár társaságában, húsvét ünneplése közepette Ravennában találta. István a pápától azt kérte, hogy (Hartvik szavaival) „a Pannónia tájain kivirult zsenge kereszténységnek bő áldását elküldje, az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével főegyházzá szentelje, és a többi püspökségeket is áldásával erősítse. ” így lett Esztergom a király akaratából és a pápa áldásával a magyar egyház feje és tanítója.

Ez egyúttal a német birodalmi egyháztól való teljes függetlenséget jelentette.

Szent István Esztergomban hamarosan székesegyházat építtetett a vértanú Szent Adalbert (+997) tiszteletére. Ekkortájt a királyné udvarhelyén, Veszprémben is megszervezték az egyházmegyét. Hartvik szerint Gizella „bőkezűségének legbeszédesebb bizonysága a veszprémi püspökség székesegyháza, melyet az alapkövétől kezdve nemesen felékesített”. Védnöke Szent Mihály arkangyal, az égi seregek vezére lett. Ez az alapja annak, hogy a XIV. században több forrás egyenesen Gizella királynénak tulajdonította a veszprémi püspökség alapítását.

A koronahozó Asztrik rövid ideig Pécsváradon tartózkodott, majd ő is püspökség élére került, amelynek központja Kalocsa lett. Az „apostolok küszöbén”, Rómában többször is járt Asztrik egyházát Szent Pál, a nemzetek apostola védelmezte. Mikor és miért lett Kalocsa érsekség? Asztrik-Anasztáz a kalocsai püspökség alapítása után nem sokkal átkerült Esztegomba; mert az esztergomi érsek, Radla-Sebestyén időlegesen elvesztette a szeme világát. Amikor látását három év múlva visszanyerte, Asztrik hazatért Kalocsára, ám az érseki címet megőrizte. így szólt bele a véletlen egy betegség kapcsán az egyházszervezésbe, igy keletkezett hazánkban a korabeli szokással ellentétben egy második érsekség. A kalocsai kezdetben a későbbi Csanádi püspökség területét is felölel-14