Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-06 / 16-17. szám

mint Rudnay, Scitovszky, vagy Simor János felépíttette a prímási palotát, a papnevelde és a főkáptalan épületeit, tovább díszítette a bazilikát, megalapította a Keresztény Múzeumot, de a város egészének jellegén ez mit sem változtatott.

A századforduló fejlesztési elképzelései élénk ipari, kereskedelmi és közlekedési csomóponttá kívánták alakítani a Felvidék és az ország belső területeinek határán fekvő Esztergomot. Az elvesztett I. világháború és a csonkoló békeszerződés azonban eltemették a nagy igényű terveket. Nagyobb üzem, középület, oktatási intézmény, vagy színház nem épiiU többé, és az egy-két fakó aranyozású, tükfts kávéházon kívül, legfeljebb a kimenős bakáktól hemzsegő cselédkorzó számított itt nevezetességnek.

Nem kímélte a várost az újabb háború sem. Többször is gazdát cserélt, mielőtt 1944 karácsonyán itt zárult be a gyűrű a Festung-Budapest, az erődítménnyé változtatott magyar főváros körül. A Csipkerózsika-álom, vagy komorabban szólva, a nagy múltú, ősi település kényszerű tetszhalála még szembeötlőbbé vált az ötvenes évek elején, amikor a korszak vallásellenes egyházpolitikája miatt, nemhogy fejlesztették volna, de még megyeszékhely rangját is megvonták. Akik akkor az egyház

szellemi hatalmának megtörése nélkül elkép- FOTÓ: zelhetetlennek vélték a jövőépítést, szem elől GÁBOR VIKTOR tévesztették azt is, hogy az itteni egyházi intézményekben felhalmozott szellemi tőke egy világi felsőoktatási központ alapjait is megvethette volna, ha higgadt ésszel és előrelátással sáfárkodnak véle. A legújabb időkben már érezhető a helybeli közéletben is a szemléletváltás eredménye, miután örvendetesen gyarapszik egy új, korszerű gondolkodású és távlatokra tekintő értelmiségi réteg, amely a múzeumok, oktatási és egyházi intézmények köré csoportosulva, lendületet adhat a nagy múltú város fejlődésének.

PUSZTASZERI LÁSZLÓ