Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-06 / 16-17. szám

A MENEKÜLTEKÉRT Az Estado de Säo Paulo napilap június 30-i számában „Felhívás a magyarokhoz és a magyar nép bará­taihoz” címmel közli, hogy a város magyar közössége és a magyar szár­mazású brazilok, a Brazil Vöröske­reszt segítségével gyűjtést indítanak az Erdélyből Magyarországra mene­kültek számára. A hirt bemondta a Manchete tv-hálózat is. * Az Erdélyből Magyarországra tele­pültek zökkenőmentes beilleszkedé­sét, gyökéreresztésüket akarja előse­gíteni a nemrégiben megalakult Er­délyi Kör, amelyet a Szentendrei Pe­tőfi Hagyományőrző és Kulturális Egyesület szervezett. Az alapítók nem kevesebbet vállaltak, mint a jel­mondatukban is kifejezésre juttatott, erkölcsi kötelezettségnek a megtartá-Élt egy idős hölgy egy pesti gar­zonlakásban - régi bútorok, könyvek és lassan lepergő századunk megany­­nyi gyötrelmes és gyönyörűséges em­léke között - akinek kedves, meleg hangja, hibátlan, szép magyar beszé­de három évtizeden át minden héten megszólalt a Szülőföldünk hullám­hosszán. Gyorsan változó világunk­ban, amelyben szükségszerűen vál­toznak a rádióműsorok és azok sze­replői is, Kárpáti Zoltánné Leveleslá­dája jelentette a biztos pontot, a megnyugtató állandóságot. A nagyvi­lágban szerteszét élő hallgatók szinte távoli rokonnak, meghitt barátnak érezték, akivel megoszthatják gond­jaikat és örömeiket. Évtizedek munkája ért véget most május havában, amikor Kárpátiné - maradjunk még ennél a költött név­nél - életkora és egészségi állapota miatt, nem könnyű szívvel, de elbú­csúzott hallgatóitól. Ebben a hosszú utat, rögös életpá­lyát felidéző rádióbeszélgetésben fel­fedtük, hogy Kárpátiné nem más, mint a magyar nyelv elhivatott műve­lője, a szép beszédért folytatott harc ismert apostola: Péchy Blanka. Akkoriban, amikor szerkesztősé­sát: „Minden magyar felelős minden magyarért!”. Az áttelepült romániai magyarok megsegítésére jótékonysági kórus­­hangversenyt rendeztek a püspökla­dányi református templomban. Köz­reműködött: Kodály Zoltánné Pé­­czely Sarolta énekművész és Kovács Endre orgonaművész. * A Hollywoodi Magyar Reformá­tus Egyház nevében Fekete Gyula presbiter 200 ezer forintos adományt adott át a Magyarországi Református Egyház erdélyieket segítő szolgálatá­nak. Az Ausztráliai Szabad Magyar Református Egyház 750 ausztrál dol­lárt küldött. A Svéd-Magyar Kultűr­­klub elnöke, Ruttkai Iván 4000 svéd koronát adott át a Magyar Vöröske­reszt főtitkár-helyettesének, dr. Al­földi Károlynak. günk felkérésére a Levelesláda című műsor háziasszonya lett, még tevé­keny színésznő volt, a Vígszínház tagja. Kárpátiné „szerepe” - jól tud­ta - nem annyira színészi tehetséget kívánt, mint inkább szívet, embersé­get. Egy sokat látott, tapasztalt asz­­szony megértő kedvességével szólni azokhoz, akik soraikkal felkeresik, tanácsot kérnek vagy csupán együtt­érzést, s akik számára a rádión át ér­kező hang a távoli otthon üzenetét je­lenti - ez volt Kárpátinéként Péchy Blanka. Minden megszólalása szere­­tetet sugárzott, s a címére érkező le­velek viszonozták az érzést. A magyar nyelv szeretete, féltése vezette el Péchy Blankát ahhoz a szándékához - amit sikerült is meg­valósítania -, hogy megalapítsa meg­takarított színészi, írói tiszteletdíjai­ból a Kazinczy-díjat a szép magyar beszéd jutalmazására. Amikor műsorunkban búcsúztat­tuk, csak Kárpátinétól köszöntünk el. Nem sokkal ezután Péchy Blanká­tól is búcsút kellett vennünk. 94 éve­sen távozott közülünk egy művész, si­kerekben gazdag, tevékeny és áldoza­tos élet után. CSERVENKA JUDIT A Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkára, a Miniszterta­nács elnöke az amerikai kor­mány meghívására július 19. és 27. között nyolcnapos hivatalos lá­togatást tett az Amerikai Egyesült Államokban. Grósz Károly útja cél­jaként egymás kölcsönös megismeré­sét, a magyar reformfolyamatok be­mutatását jelölte meg; olyan politi­kai feltételek megteremtését, amely segíti a jövőbeli gazdasági együttmű­ködést. A látogatás első állomásán, Chicagóban e vállalkozásnak megfe­lelően találkozott a Marmon-csoport és a McDonald’s cég vezetőivel. A Guardian Industries és a Baker és McKenzie cég - ugyancsak Chica­góban - ebédet adott a magyar ven­dég tiszteletére. Itt jelentették be, hogy Schmidt Lajos, a jogi iroda társtulajdonosa 150 ezer forint érté­kű dollárt adományozott a Nemzeti Banknak a Magyarországra mene­kült erdélyiek megsegítésére. Ugyané célra tett adományt William David­son, a Guardian cég elnöke is, ennek összegét azonban nem hozták nyilvá­nosságra. Grósz Károly, Chicagóban, a Mid- America Bizottság tagjai előtt beszé­det mondott és válaszolt a feltett kér­désekre. Utalt a bevezető beszédben elhangzottakra; ezt Schmidt Lajos tartotta, aki ecsetelte a magyarság ezerszáz éves küzdelmét a Kárpát­medencében a fennmaradásért. - Magyarország - mondta Grósz Ká­roly - Európa keresztútján fekszik, északról délre, keletről nyugatra csak hazánk területén át lehet közlekedni. A tizenegy század alatt meglehetősen nagy volt a forgalom. Hazánk alkal­mazkodóképességére jellemzőnek mondta a következő adatokat: Ma­gyarországon él a világ lakosságának 0,25 százaléka, termelésünk a világé­nak fél százaléka, exportunk pedig a világ külkereskedelmének egy száza­léka. Mit akar Magyarország? - tette fel a kérdést. - Olyan modern államot, amely alkalmazkodik a századvég követelményeihez. Mindenkivel együtt élni, együtt dolgozni, aki erre hajlandóságot mutat. Politikai szem­pontból több nyíltságot, több szabad­ságot, több demokráciát ígért. Chicagóból Kaliforniába vezetett a magyar politikus útja. Sacramentó­­ban találkozott George Deukmejian­­nal, az állam kormányzójával, aki ki­fejtette: Kaliforniában nagyon sok magyar származású amerikai él, és tevékenységük segíti azt, hogy a Ma­gyarországról alkotott elképzelések itt pontosabbak, mint az Egyesült Államok több más részén. Egy San Franciscóban tartott elő­adásán Grósz Károly a magyar re­formtörekvésekről beszélt: „A ma­gyar kormány filozófiáját Deák Fe­­renctől, ahogy mondani szoktuk, a haza bölcsétől kölcsönöztük: kockáz­tathatunk mindent a hazáért, de a ha­zát kockáztatni nem szabad.” Grósz Károly kaliforniai hivatalos megbeszélései között magánprog­ramra is időt szakított. Meglátogatta 84 éves nagynénjét, keresztanyját, Kron Erzsébetet, aki 1936 óta él az Egyesült Államokban. Utoljára 28 évvel ezelőtt találkoztak, Magyaror­szágon. Grósz New Yorkban találkozott a magyar emigráció képviselőivel. E találkozón tartott előadásán új korszak kezdetéről beszélt, azt mond­HABSBURG OTTÓ MAGYARORSZÁGON Hatévesen, hetven évvel ezelőtt járt utoljára Magyarországon. A jú­liusi, rövid látogatás alkalmával Habsburg Ottó interjút adott a Ma­gyar Nemzet című napilapnak és a Magyar Televíziónak. „Örömmel lá­tom, hogy nyíltabban politizálnak, nagyobb a demokrácia. Igazi haladás tapasztalható” - mondotta egyebek között, s jelezte, hogy novemberben mint az Európa-parlament képviselő­je érkezik Budapestre. Arról is szólt, hogy a romániai falupusztítás ellen tiltakozó indítványát egyhangúlag el­fogadta ez a testület. A román lapok gúnyos hangnem­ben írtak Habsburg Ottó magyaror­szági látogatásáról. A bukaresti la­pok azt állították, hogy egyesek dr. Habsburgot Magyarországon „trón­örökösként” köszöntötték, holott „még Horthy is megtiltotta Habsburg Ottónak, hogy belépjen az ország­ba”. BÚCSÚ PECHY BLANKÁTÓL ta, hogy a magyar politika most négy évtized tanulságait veszi számba, szembenéz gyöngeségeivel, amelye­ket meg akar haladni. „A rrúltat nem tagadjuk s nem felejtjük, de a jövő követelményeiből indulunk ki. Ma - folytatta - több közéletiséget aka­runk, kiterjesztjük az egyén érvénye­sülési jogait. Tárt karokk ti várunk mindenkit, aki jó szándékkal közele­dik hozzánk.” A világútlevél bevezetéséről is szólt, a kiutazók számánac a nagy­arányú emelkedéséről, de elismerte, a gyors intézkedés közben megfeled­keztek az 1956-os magatartásukért joghátrányban szenvedőkről, azok­ról, akik nem kérték rehabilitásukat. „Néhány embert igazságtalanul meg­bántottunk, ezért úgy ha:ároztunk, hogy augusztus végéig törvényben mentesítjük őket minden joghátrány alól.” Utalt arra: élnek határainkon kívül olyan magyarok is, akik nem ok nél­kül féltik kultúrájukat, szülőfaluju­kat, s az ő érdekükben felemeljük a szavunkat. E rövid felszólalást követték a kér­dések. Grósz közölte: Én minden ka­tonát leszerelnék, mert a katonai kia­dás kidobott pénz. A szovjet erők tá­vozásának azonban előfeltétele az európai viszonyok alakulása, s mi tá­mogatjuk azt a szovjet javaslatot, hogy minél hamarabb vigyék haza minden ország területéről az idegen csapatokat. „1956-os tevékenységéért Nagy Imrét a magyar kormány nem reha­bilitálja” - hangsúlyozta Grósz Ká­roly. Harminc év múltán azonban a kormány úgy érzi, erkölcsi kötelessé­ge Nagy Imre, s a perben elítélt má­sik két kivégzett hamvait a családnak visszaadni, s lehetővé tenni, hogy végső nyugvóhelyre kerüljenek. A romániai magyarság sorsát ele­mezve jelezte, hogy a román politika a svábok, szászok ellen is irányul. Ki­jelentette, közvetítést addig nem le-Grósz Károly, a magyar emig­ráció képviselőivel történt ta­nácskozásával egy időben írás­ban is üzenetet intézel t az Egye­sült Államokban élő Magyarság­hoz: f Az Egyesült Államokban tett hi­vatalos látogatásomat örömmel használom fel arra, hogy a Magyar Népköztársaság kormár ya nevében tisztelettel köszöntsem a magyar származású amerikai ál ampolgáro­­kat. Az óhaza napjainkban mind na­gyobb felelősséget érez a határain­kon túl, a világ különböző országai­ban élő, de a nemzethez tartozó magyarok sorsa iránt, figyelemmel kíséri az Egyesült Államokban lete­lepedett csaknem kétmilliónyi, ma­gyar származású honfitársunk bol­dogulását is. Büszkeséggel tölti el, ha az új hazában élő magyarságot a jó állampolgároknak kijáró megbe­csülés, tisztelet övezi. Magyarország igen fontosnak tartja, hogy a kivándoroltakkal kö­zösen ápolja az összetartozás érzé­sét, segítse a magyar nyelv, a kultú­ra, a hagyományok, a magyarságtu­dat megőrzését, erősítse az óhaza és 4

Next

/
Thumbnails
Contents