Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-08-05 / 15. szám

ívriTí; Szöulban máris felhangzott a magyar himnusz KÉTSZÁZ MAGYAR SPORTOLÓ AZ OLIMPIÁN A lelátóról jelentjük Az olimpiára készülő magyar vízilabda-váloga­­tott értékes 9:8 arányú győzelmet aratott Genová­ban az olasz csapat ellen. Az olasz bajnokságban egyébként több egykori válogatott játékos, világ­hírű magyar pólós szerepel, mint például Faragó Tamás (Arenzano), Horkay György (Firenze), Budavári Imre (Nervi), Somossy József (Sári), Udvardi István (Savaro). * Polgár Judit, a mindössze 12 esztendős diák­lány, Zsuzsa és Zsófia nővéréhez hasonlóan kivá­ló sakkozó. Az Izland szigetén rendezett verse­nyen a férfiak mezőnyében másodszor teljesítette a nemzetközi mesteri szintet. Ezzel egyedülálló rekordot ért el, hiszen a csodagyereknek tartott Bobby Fischer is csak 14 évesen lett nemzetközi mester. A Polgár-lányok vállalták a szereplést a magyar válogatottban a Görögországban sorra kerülő sakkolimpián. * Boksay Zsuzsa, a kosárlabda-válogatott kapitá­nya, aki közel háromszáz alkalommal szerepelt címeres mezben, hároméves szerződést írt alá az SG München csapatához. * Gécsek Tibor, 24 esztendős szombathelyi kala­pácsvető is tagja lett a nyolcvanasok klubjának. Új magyar rekordja (80,12) ugyan messze van Szedih világcsúcsától, de mégis remény lehet ar­ra, hogy az egykori kiváló magyar kalapácsvetők Németh Imre, Csermák József és Zsivótzky Gyu­la méltó utódaként felzárkózzon a nemzetközi él­vonalhoz. * A San Marinóban rendezett női súlyemelő Eu­­rópa-bajnokságon kiválóan szerepeltek a magyar versenyzők. Takács Erika (82,5 kiló) az össze­tettben, Torna Ibolya (60) a szakításban, Triff-Ár­­kosi Anikó (67,5) pedig lökésben nyert aranyér­met. * Az Egyesült Államok ökölvívó válogatottja Las Vegasban 24:2-re nyert a világválogatott ellen. A vendégek egyetlen győzelmét a papírsúlyú Isa­­szegi Róbert aratta. A csapatban szerepelt másik két magyar közül Váradi János vereséget szenve­dett, Füzessy Zoltán jobb volt ellenfelénél, de le­pontozták. * Jánosi Zsuzsa, a Bp. Honvéd kiváló vívónője nyerte a Világ Kupát. A Buenos Airesben rende­zett utolsó viadalon 1:4-ről fordítva 8:5-re győ­zött legnagyobb vetélytársnője Zita Funkenhau­­ser ellen, és végül a harmadik helyet szerezte meg, ami elég volt a Világ Kupa elnyeréséhez. Hazaérkezése után=elmondta, hogy sikerét jórészt a kint élő magyaroknak köszönheti, hiszen a ver­seny során gyakran zúgott a „Hajrá Jánosi... Hajrá magyarok” - lelkesítő biztatás. Dr. Török Ferenc, az öttusázók olimpiai baj­nok kapitánya volt a legfrissebb. A tavaszi baj­nokság végeztével kijelölte az ötkarikás játékokra utazó csapatát. Igaz nem volt nehéz dolga, hiszen a Mizsér, Fábián, Martinék hármas tavaly, tizen­két hosszú év után hódította vissza az elsőséget a Franciaországban megrendezett világbajnoksá­gon. Mizsér Attilának egy esztendővel korábban, az egyéni viadal eredményhirdetésekor Mel­­bourneben akasztották a nyakába a világbajnoki aranyérmet. Fábián pedig, aki tavaly párbajtőrví­vóként is kiérdemelte a világbajnoki részvételt, 1984-ben volt a világ legjobbja. A válogatás meg­történte természetesen nem csökkentette a tusá­­zók edzéseinek, felkészülésének intenzitását. A hazai bajnokság után előbb Japánban verse­nyeztek, majd Olaszországban álltak rajthoz. Ezt a római versenyt a kapitány különösen fontosnak ítélte, hiszen Szöulban is olasz lovak várják az öt­tusázókat. A szervezők ugyanis pályázatot hirdet­tek lovak vásárlására. (Jellemző a hazaiak olykor változatlanul lassú gondolkodására, nehézkessé­gére, hogy mi magyarok nem voltunk a pályázók között.) Török dr. bízhat Kelemen Péter segítségében is. Az egykori világbajnok ugyanis újabb magyar edzőként kapcsolódott be a házigazdák olimpiai előkészületeinek irányításába, s így nyilván hasz­nos tanácsokat adhat a magyar csapatnak. Az öttusázók válogatásával egy időben lassan alakul, formálódik a magyar küldöttség. A kor­mány június végén tartott ülésén a magyar Olim­piai Bizottság szöuli jelentése is napirenden sze­repelt. Az ésszerű takarékosságra is felhívták a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőinek figyelmét, így arra, hogy a csapat kialakításánál korábban megfogalmazódott elvet, miszerint csak az érem­illetve pontszerzésre, valamint az egyes verseny­számokban a döntőbe jutásra esélyes versenyzők kerülhetnek az olimpiai csapatba, igyekezzenek szigorúan betartani. Ennek az elvnek a mérhető sportágakban, például az úszásban úgy szereztek érvényt, hogy csak az a versenyző számíthat a ki­utazásra, aki a tavalyi világranglista nyolcadik helyezettjénél jobb időt teljesít. Más sportágak­ban pedig elsősorban a világversenyeken való szereplés a fokmérő. A küldöttségek nagyságát elsősorban a csapat­sportolók részvétele határozza meg. A világbajno­ki ezüstérmes férfikézilabda-válogatott mellett egyedül a vízilabdázók tudták kiharcolni a rész­vétel jogát. A reményteljesen rajtolt labdarúgók éppúgy könnyűnek találtattak, mint a női kézilab­dázók, röplabdások, vagy a női kosarasok. így azután az olimpián részt vevő magyar spor­tolók létszáma aligha lépi túl a kétszázat. A május közepén lezárult előzetes, tájékoztató nevezések szerint a Magyar Olimpiai Bizottság a műsoron lévő 237 szám közül 140-re jelentkezett. Vala­mennyi versenyszámban várható magyar induló birkózásban, kajak-kenuban, öttusában, sportlö­vészetben, súlyemelésben, tornában és vívásban. Ismert szigorú előírások szabályozzák a hivatalos kísérők, vezetők, edzők, sportorvosok, segítők lét­számát. Egy 200 versenyzőt számláló csapatot mintegy nyolcvan hivatalos személy kísérhet el. További magyar szakemberek, tisztségviselők vesznek részt a versenybíróságok munkájában, nyújtanak segítséget a szervezőknek. S ha arra gondolunk, hogy az ezer külföldi bíró, szervező között 43 magyar szakember is jelen lesz, akkor igazán büszkék lehetünk, hiszen ez egyben a ma­gyar szakemberek hozzáértésének, rátermettségé­nek újabb ékes bizonyítéka. A szereplést tekintve a Magyar Olimpiai Bi­zottság szerényen azt tervezi, hogy a magyar sport őrizze meg helyét a nemzetközi élvonalban, a nemzetek nem hivatalos pontversenyének első tíz helyezettje között. A számszerű eredményeknél az utolsó, 1976-ban rendezett teljes olimpiát te­kintik mércének. Montrealban a magyar sporto­lók, mint emlékezetes négy arany (a tornász Ma­gyar Zoltán, a gerelyhajító Németh Miklós, a ví­vó Tordasi Ildikó és a vízilabdázók sikerével), öt ezüst és tizenkét bronzérmet szereztek, összesen 155 pontot gyűjtöttek. Valóban szerény ez a célki­tűzés, hiszen az elmúlt esztendőben például a ma­gyar sportolók tíz első helyezést szereztek az olimpiai sportágak hivatalos világversenyein. Mindenesetre a versenyek előtt mindig jobb, sze­rencsésebb szerénynek lenni. A kiutazásra is minden előkészület megtörtént. A Magyar Olimpiai Bizottság 21 légitársasággal tárgyalva választotta ki végül a dél-koreai KAL társaság kedvező ajánlatát. A KAL gépei szállít­ják majd a sportolókat, és gépük kétszer, szep­tember 10-én, a játékok előtt és október 4-én a versenyek végeztével száll le a Ferihegyi repülőté­ren. Ez a két gép viszi a versenyzők zömét, s hoz­za majd az érmeseket és a helyezetteket. A többi­ek a társaság menetrend szerinti járataival Párizs, Frankfurt és Zürich érintésével repülnek Szöulba. Egy-egy jegy mintegy hatvanezer forintba kerül, ami a fele a teljes összegű menetjegy árának. A szállás és ellátás napi 42 dollár az olimpiai fa­luban. így, ha egy-egy sportoló számára átla­gosan húsz napot számolunk, s csekély zsebpénzt is veszünk hozzá, kint tartózkodása 120 ezer fo­rint körüli összeget jelent. A formaruhára, a sportfelszerelések beszerzésére, kiszállítására, a felkészülésre, a külföldi és hazai edzőtáborozá­sokra, a versenyeztetésre fordított kiadásokkal együtt az olimpiai részvétel közel 100 millió forin­tot tehet ki. Ennek a hatalmasnak tűnő összegnek egy része megtérül. A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság hatezer dolláros támogatást ad felszerelé­sek vásárlására, 6 versenyző és 2 vezető teljes részvételi költségeit fedezik, minden olimpiai ver­senyző után 800 dollár térítést fizet. Emellett a Magyar Olimpiai Bizottság már 18 hazai szpon­zorral is megállapodást kötött az olimpiai részvé­tel támogatására. Ezek egyike, az Állami Biztosi­tó például félmillió forintot utalt át az Olimpiai Alapítvány folyószámlájára, s az öt bajnokságon felül nyert minden magyar olimpiai aranyérem után további százezer forintot ajánlott fel. Az olimpiai bajnokokat ezen felül egyenként kétszá­zezer forintos úgynevezett életút biztosítással is jutalmazzák. A bajnokok és helyezettek, valamint a pontszerzők jutalmazására a Magyar Olimpiai Bizottság is gondol. A sportkedvelők nemhogy sajnálnák a pénzt, hanem remélik, hogy minél több ilyen magas jutalmat kell majd kifizetni. Hi­szen ahogyan Deák Gábor, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a közelmúltban fogalmazott: Milliók érdeklődő figyelme kíséri az olimpiai fel­készülést ... S még többen várják Szöulból a jó eredmények hírét! Az olimpia ünnepélyes meg­nyitójára ugyan csak szeptember 17-én kerül sor, de a magyar himnusz máris felhangzott Dél-Ko­­rea fővárosában. A Han folyón kiépített regatta­pályán ugyanis főpróbát tartottak a rendezők, s a kajak egyes 1000 méteres képzeletbeli döntő futa­ma után Csípés Ferenc nevét írták ki az ered­ményjelző táblára. (Nem véletlenül, hiszen a dél­koreai kajakosok olimpiai felkészülését két ma­gyar Szakember, Füzesséry Gyula és Hajba Antal irányítja.) Csipes képzeletbeli győzelme után ját­szották el a magyar himnuszt a Han folyó part­ján ... VAD DEZSŐ 21

Next

/
Thumbnails
Contents