Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-08-05 / 15. szám
rendkívüli képességűnek bizonyult, különösen a zene terén, és követte apja mély vallásosságát. Alig ért azonban felnőttkort, amikor 1921-ben egy későn felismert vakbél-perforáció következtében meghalt. A trianoni békeszerződés után Batthyány László családjával körmendi birtokára települt, és az itteni kastély egyik szárnyépületében nyitotta meg szemkórházát. Mivel hosszú évek nagy fizikai és szellemi megterhelése egészségét megrendítette, felhagyott az általános sebészeti gyaget, ruhaneműt, élelmet is adott. A hajléktalan koldust és más nyomorultat - a szükséges gyógyulási időn túl is - mindaddig bent tartotta a kórházban, amíg teljesen fel nem táplálta. A szegények orvosának vallotta magát és nem szerette, ha betegei megköszönték a jóságát. Műtője falán ez a felirat volt olvasható: „Gib der Arbeit hier den Segen und den Lohn im anderen Leben!” (Itt áldásodat add a munkára, a jutalmat pedig a másik életben!) Híre olyannyira elterjedt egész Nyugat-Magyarországon, hogy már 1903 körül a MÁV-nak különvonatot kellett reggelenként beállítania a Pozsony-Királyhida útvonalon, hogy a betegek eljuthassanak Köpcsénybe. Hetente két-három napon operált, a többi napon pedig járóbeteg-rendelést tartott. Nem volt ritka az a nap, amikor száznál többen vártak nála vizsgálatra. Ha valaki megkérdezte tőle, mivel tartozik, azt felelte, hogy egy Miatyánkkal. Az első világháború éveiben a katonai szolgálatra bevonult köpcsényi körorvost is helyettesítette és kórházát hadikórházzá változtatta, ahol egyszerre 100-150 sebesült katonát is gyógyított. 1. Dr. Batthyány-Strattmann László (1870-1931) családja körében. Köpcsény. 1916 2. Dr. Posey amerikai szemésszel Körmenden... 3. Köpcsényi kórházában az I. világháború sebesültjeivel. 1915-ben nagybátyja, Batthyány-Strattmann Ödön halála után megörökölte a Batthyány- Strattmann hitbizományt, és vele a hercegi címet. Amikor a hírt meghallotta, családját a kápolnába vezette, letérdelt velük és így szólt: „Igazán nem tehetek róla, ezt a jó Isten küldte, hát köszönjük meg.” A hercegi cimer „Fidelitate et fortitudine” (Hűségben és lelkierőben) jelmondatát „Fidelitate et caritate” (Hűséggel és szeretettel)-re változtatta. A cím és a hatalmas vagyon személyiségén mit sem változtatott, talán még egyszerűbbé és mértéktartóbbá tette. Kerülte a zajos társadalmi eseményeket és a politikai közszereplést. Kizárólag gyermekei nevelésének és orvosi hivatásának élt. Birtokai jövedelmének mintegy kétharmadát nyelte el a kórház, valamint a megye szociális intézményeinek, és a környék szegényeinek gondozása. Amikor kiadásai láttán arra intették, hogy gondolnia kellene gyermekei jövőjére is, az aggodalmat azzal hárította el, hogy gyermekeit kereső foglalkozások megszerzésére és áldozatos, tevékeny életre neveli, tehát megélnek majd a birtokok nélkül ««. Ödön, a legidősebb fiú korlattal, és végképp a szembetegségek gyógyítására szakosodott. Kortársi szakvélemények szerint kiváló képességű operatív szemsebész volt, aki gyakran mások által már reménytelennek minősített esetekben is teljes gyógyulást ért el. Sebészi szakértelme rendíthetetlen hittel párosult, csodásnak minősített eredményei minden bizonnyal ennek tulajdoníthatók. Becslések szerint mintegy háromezer szemműtétet végzett élete során, amíg 1929 őszén le nem döntötte őt is az alattomos kór. Szenvedélye, életeleme volt a gyógyítás, a testi és lelki szenvedések enyhítése. „Csak az igazság győz, és csak a szeretet gyógyít” - vallotta Paracelsuszszal, és ezt tartotta élete és orvosi működése vezérfonalának. A keresztút vége Mondják, hogy a körmendi kastély parkjában éles kövekkel kirakott út vezetett egy feszülethez. Ez volt az ő keresztútja, amit mezítláb, imába merülve gyakran végigjárt. A valóságos keresztút járása azonban akkor kezdődött, amikor 1929 szeptemberében egy reggel véreset vizelt és az urológiai vizsgálat megállapította a hólyagrákot. November 27-én Bécs legelőkelőbb magángyógyintézetében, a Lőw szanatóriumban megoperálták, de megmenteni már sem ezzel, sem pedig a rendkívül fájdalmas gyógykezelésekkel sem sikerült. Szinte állandó gyötrelmes görcsök közepette még tizennégy hónapig szenvedett, de eszméletét egy pillanatra sem veszítette el. A halála előtti napon, 1931. január 21-én meggyónt és megáldozott, másnap reggel még elmondta Szűz Mária kis zsolozsmáját, este pedig családjával együtt a teljes rózsafüzért, majd a halálküzdelem legcsekélyebb jele nélkül csendben elaludt. Gyakran idézte Szent Pál első korinthusi levelének szeretethimnuszát és életét eszerint alakította. A bécsi Alserkirchében ravatalozták fel, a beszentelést a betegágyából felkelt Piffl bíboros, Bécs érseke végezte, aki lázzal, betegséggel mit sem törődve azt mondta, hogy „szentet csak egyszer temethet életében az ember”. Batthyány László földi maradványait innen Körmendre vitték, »majd január 27-én a németújvári családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Epilógus A boldoggá avatási pert Gustav Piffl utódja, Innitzer bíboros indította el 1944. augusztus 1-jén. Ezzel párhuzamosan, Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök kinevezte a bírói testületet. A vizsgálat első szakaszában öszszegyűjtötték Batthyány-Strattmann László írásait, leveleit és tanúkihallgatásokat folytattak. 1981-ben kezdeményezte ismét az osztrák püspöki kar - László István kismartoni püspök tevékeny közreműködésével -, majd a magyar püspöki kar is az eljárás folytatását. 1986 őszén megalakult előbb a kismartoni, 1987 nyarán pedig a szombathelyi egyházmegyei bizottság, mivel a per megindítására jogosult az életszentség hírében álló személy lakóhelye és halálának helye szerint illetékes - ez esetben a bécsi, kismartoni és szombathelyi - püspökség. A végső döntést a pápa hivatott kimondani az ügyben. Szent volt-e Batthyány-Strattmann László? Nemcsak a katolikus egyház hitéleti kérdése csupán? Megfogalmazható-e hívők és nem hívők számára, világnézeti különbségeken felülemelkedve ennek az életútnak a tanulsága? Nem választotta ugyan kétfelé a tengert, vizet sem fakasztott a kősziklából, de ha csak annyit tett, hogy ezrek szenvedését enyhítette, emberként, orvosként, boldog férjként és családapaként példát mutatott egy elidegenítő, erőszaktól mardosott világban, akkor már érdemessé vált mindnyájunk tiszteletére. PUSZTASZERI LÁSZLÓ 15
