Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-08-05 / 15. szám
színvonala. A higgadt mérlegelés eredménye:- Az elméleti képzés nálunk és a többi hazai orvosegyetemen is megüti a jó európai színvonalat. Ugyanezt állítják a hallgatók, pedig ők - mivel a saját bőrükről van szó - általában az oktatóknál szigorúbban ítélik meg a kérdést. Weninger Csaba harmad-, Sándor János negyed-, Budai Zsolt, Büki András, Mosonyi Tamás ötöd- és Sütő Gábor hatodéves egybehangzó véleménye szerint az elméleti képzés valóban nagyon jó, széles és biztos alapot adna a gyakorlathoz, ha... Idézem a rektorhelyettest:- A gyakorlati tevékenység, valamint a betegekkel való közvetlen foglalkozás lehetőségeit kellene gyarapítanunk. Ez azonban a klinikai ágyak számától függ, ezért jelentős javulásra e szűkös időkben nem számíthatunk. Büki András ötödéves ezt így fejezte ki:- Óriási tömegű medikus zúdul rá a klinikákra, és ez a helyzet csak akkor enyhül majd, ha megépül az új ötszáz ágyas tömb. De mikor lesz az?! Akadnak azonban a gyakorlati képzésnek az ágyszűkén kívül egyéb akadályai is. Ezekről elsősorban a hallgatók szóltak. Sándor János negyedéves az oktatás struktúráját, a száz percekre tagolt órabeosztást szidja:- A munkát állandóan meg-megszakítva lehetetlen bármilyen feladatban is elmélyedni. T öbben elmondják: a klinikusok munkaszerződésében szerepel ugyan az oktatási kötelezettség, de mivel a medikusokkal való foglalkozás anyagi pluszt nem hoz, ezenfelül a betegekre fordítható időt is megkurtítja, sokan csak sebtében foglalkoznak jövendő kollégáikkal. A medikusok szavait igazolják azok az adatok, amelyeket az oktatástechnikai és módszertani csoport - dr. Tigyi András professzor irányításával - 1981-ben és 1987-ben gyűjtött, az oktatók és hallgatók körében végzett kérdőíves vizsgálatok során. Az oktatókat fölkérték, hogy osztályozzák: a ranglétrán való előrejutásban szerintük mely tényezők játsszák a legjelentősebb, illetve a legcsekélyebb szerepet. Az 1981-ben megkérdezett 245 és az 1987-ben válaszoló 192 oktató véleménye: az előléptetésekben meghatározó szerepük van a személyes kapcsolatoknak (1981: 3,8, 1987: 4,2 volt az „osztályzat”), a kutatómunkának (1981: 3,9, 1987: 4,0), valamint a közéleti tevékenységnek (1981: 3,9, 1987: 4,0). Közepes „osztályzatot” kaptak a személyi kvalitások (1981: 3,1, 1987: 3,0), továbbá a gyógyító munka (1981: 2,9, 1987: 3,0). A legrosszabb „átlagosztályzat” pedig az oktató-nevelő munkának jutott (1981: 2,2, 1987: 2,1). Budai Zsolt ötödéves szerint a képzés jóval eredményesebb lehetne, ha nemcsak beszélnének és írnának az intézetek és a tantárgyak integrációjáról, hanem végre;valahára valóban össze is hangolnák őket. Ő is, Mosonyi Tamás is kifogyhatatlanok a példákból, hogyan „dupláznak” az oktatók, hogyan magyarázza el hosszan a sebész, majd a nőgyógyász, végül az urológus újra és újra azt, amit a harmadévesek már kórbonctan- vagy kórélettanórán megtanultak. Ez a duplázás, sőt triplázás okozza azt is, hogy némely foglalkozásokon gyér a hallgatóság részvétele. A hiányzások, persze, indokolhatók még a diákok túlságosan nagy óraterhelésével, ezenfelül néhány oktató kvalitásbeli hiányosságaival vagy a diákok egy részének fegyelmezetlenségével is. Igaz, akad oktató, aki gyakori névsorolvasással próbálja óráira bekényszeríteni a diákokat, de az ilyeneket a néhai Szabó Dezső kémiaprofesszor szavainak citálásával emlegetik a fiatalok:- Kétféle oktató van. Az egyik katalógust tart, a másik előadást. Hogy a gyakorlati képzés körül nincs minden rendben, az a már említett közvéleménykutatás 1981-es adataiból is kitűnik. A megkérdezettek 44,6 százaléka már akkor úgy vélekedett, hogy tantervi módosításra lenne szükség. Ez önmagában is elég magas arányszám, de még többet mond, hogy a gyakorlati képzés időszakában, a negyedik, illetve az ötödik évfolyamon tanítók közül a reformot javasolok aránya 61,3, illetve 68,0 százaléknyi volt! N em véletlen tehát, hogy az intézmény Hivatalos Közlemények című 1988. évi 4. számú kiadványában megjelent Ifjúságpolitikai intézkedési tervben a 10. pont így hangzik: „Korszerűsíteni kell - ha szükséges átdolgozni - a kórházi gyakorlatok rendszerét. Biztosítani kell, hogy a kórházi gyakorlat az ismeret- és tapasztalatszerzés eredményes forrása legyen.” És a 12. pont: „1988. szeptember 1-jétől kezdődően be kell vezetni az új tantervet.” Mégis, amikor megkérdem: végül is milyen a pécsi Orvostudományi Egyetemen a képzés, jó avagy rossz? - az összes megkérdezett - oktató és diák egyaránt - a „jó” osztályzatra szavaz. Budai Zsolt ötödéves indokolása:- Évről évre jó néhány hallgató vált egyetemet, és akik innen elkerülnek, akár a fővárosban, akár másutt nagyon jól megállják a helyüket. Gyakran jobb jegyekre vizsgáznak, mint itt korábban. Büki András ötödéves a tudományos diákköröket és a speciális kollégiumokat dicséri. Ezek közül ki-ki a saját érdeklődése szerint szabadon választhat. Sütő Gábor hatodéves - ő már csak fél lábbal egyetemista, fél lábbal pedig az I. számú belklinika orvosa - arról beszél, hogy számos országban járt már, s úgy látta, hogy a pécsi hallgatók felkészültsége, tudása nemcsak eléri, hanem túl is haladja az ottaniakét. A rektorhelyettes az itt tanuló külföldi diákok növekvő számára hivatkozik. Négy esztendeje kezdődött el a pécsi Orvostudományi Egyetemen az angol nyelvű képzés, és az 1987/88. tanévben már 22 országból 124 hallgató jött ide, s nemcsak az úgynevezett fejlődő országok fiataljai. Az Egyesült Államokból 28 (közülük, nevükből ítélve, 14 bizonyosan magyar apától származik), Izraelből öt, az NSZK-ból és Kanadából négynégy, Angliából három diákja van az egyetemnek, sőt még egy ausztráliai is akad. És amire a rektorhelyettes a legbüszkébb:- Vannak olyanok, főleg az Egyesült Államokból és a Kanadából érkezettek között, akik a második év végén hazamennek, és otthon is levizsgáznak anatómiából, élettanból, biokémiából. A visszajelzések szerint nem is rosszul. Ezért is vette föl intézményünket a washingtoni egészségügyi kormányzat az elismert külföldi egyetemek listájára. Amikor azonban a képzésnek nem a szakmai, hanem az etikai oldaláról faggatom dr. Harsányi László és dr. Tigyi András profeszszort, illetve a hallgatókat, már nem ilyen pozitív a válasz. Azzal kezdik, hogy nálunk köztudottan igen-igen alacsony az értelmiségiek, különösen pedig a pályakezdő értelmiségiek fizetése. Ézért az orvosok nem jelentéktelen hányada a bérezés hibáit paraszolvencia - magyarán hálapénz - elfogadásával igyekszik korrigálni. Előfordul a beteggel szembeni türelmetlenség, a túlzsúfoltságból eredő elkapkodott vizsgálat. Az orvostársadalom pedig - mint „külvilág” - feltehetően hat az orvosjelöltek hivatástudatának, etikai tartásának alakulására.-Amit biztosan tudunk: frissen végzett doktoraink többségét erősen befolyásolja szakválasztásában a várható jövedelem - szögezi le a rektorhelyettes. - Kialakultak az úgynevezett hiányszakmák. Ilyen a kórbonctan, az igazságügyi orvostan, a laboratóriumi orvosi szakma, a radiológia és még sorolhatnám. Ezekben a szakmákban ugyanis nincsen paraszolvencia. A harmadéves Weninger Csabától viszont azt hallom, hogy a szak- és állásválasztás nem mindig és nem mindenhol a végzőstől függ.- Ha úgynevezett jó szakról vagy jó helyről van szó, akkor működésbe lépnek a „keresztapák”. Ez is egyik oka lehet, amiért sok hallgató nem törődik mással, csak hogy a vizsgája úgy-ahogyan meglegyen, hogy ezt a hat évet kis kettesekkel átbliccelje. E z azonban csak a „külvilágra”, annak is csupán egy részére érvényes, mert az egyetemen a nagy nyilvánosság előtt rangsorolják a jelölteket, s ahogyan a rektorhelyettes állítja: ezt a rangsorolást az állásokat meghirdető kórházak, tanácsok általában figyelembe is veszik. Különösen szigorúan mérlegelik azokat, akik valamilyen egyetemi, klinikai helyet pályáznak meg.- Róluk tanulmányi eredményük, tudományos munkájuk és közéleti tevékenységük alapján döntünk - mondja Mosonyi Tamás, aki az egyetemi tanács elnökségi tagjaként az idén is részt vett az állások elosztásában. (Az egyetemi tanácsnak egyébként 132 tagja van, egyharmada oktató, a másik harmad a hallgatók, a harmadik harmad pedig a többi dolgozó közül kerül ki.) - A döntő a tanulmányi átlag, holtverseny esetében például egy jelentéktelen, akár 0,1 tizednyi plusz már valakinek a javára billentheti a mérleget.- A többség azonban mégsem itt benn helyezkedik el - mondja az egyik ötödéves, aki, úgy látszik, már egy kissé tájékozódott „odakinn”. - És a pályázók nagyon jól tudják, hová kilátástalan jelentkezni, mert ott valakinek már meg van „ágyazva” a helye.- Ennek és sok másnak is tulajdonítható, hogy a tanulás és a jó tanuló értéke a hallgatók körében leértékelődik - teszi hozzá Weninger Csaba, jelezvén, hogy e tekintetben már a „befejezett” harmadévesek is rendelkeznek némi tapasztalatokkal. Még folytatná, de órájára néz, elköszön. Lehet, hogy éppen a tudományos diákkörbe igyekszik. Mert szerencsére szép számmal akadnak azért olyanok is, akik nem kalkulálnak, csak hajtanak, mint a megszállottak. De a diákok többsége nem megszállott, csak közönséges halandó. Hogy ők is hajtsanak, és főleg hogy a „mellékessel” nem kecsegtető orvosi szakokra is legyen elegendő vállalkozó, ahhoz még sok mindennek változnia kell. GARAMI LÁSZLÓ 13
