Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-01-22 / 2. szám
ságok is. 82 ezer előfizetést tartanak nyilván, ami rengeteg — és kevés. Augusztus elejétől lehet előfizetni a következő évi lapokra, de két hét múlva a legtöbb keretszám már kimerül, és nem fogadnak újabb jelentkezéseket. A magyar tv-adás viszont könnyűszerrel vehető — és veszik is. A moszkvai program után — a híradó kommentárjai a Gorbacsov-érában gyakran mennek élményszámba — átváltanak Budapestre. Ennek kapcsán említhető egy másik érdekes élmény. Ha valaki Ungváron azt kérdezi magyarul, hány óra van, rögtön rávágják, hogy mondjuk tizenkettő. Ha viszont oroszul kérdi, hogy kotorüj csasz, akkor a válasz: dva, vagyis kettő — ám ha „kinézik” az emberből a magyart, akkor hozzáteszik mosolyogva, hogy po vasemu dvenadcaty, vagyis „a maguké szerint tizenkettő”. A karórák többsége a pesti idő szerint jár, noha a hivatalos idő a moszkvai. A váltás automatizmusa csak a látogatónak különös — az itt élőknek olyan természetes, mint hogy a nappal után az este jön. Egyetem, színház, kerületi újság A kárpátaljai magyar világ egyik fellegvára az ungvári egyetem magyar tanszéke. A városszéli dombon, a szőlőskertek szomszédságában lévő új modern épületben Vaszócsik Vera docens foglalta össze tevékenységüket, összesen 100 diákjulk van az öt évfolyamon s 1963 óta mintegy 320-an kaptak diplomát. Kárpátalján egyébként 83 magyar iskola van, ebből 56 az érettségit adó tízosztályos és 27 a nyolcosztályos. A tanszék az oktatás mellett egyre szerteágazóbb tudományos tevékenységet folytat, egyik mostani érdekes munkájuk a kárpátaljai dialektológiai atlasz készítése. Másik „kulturális erődítmény” a Népszínház. Vezetőjével, Schober Ottóval Beregszászon beszélgettünk. Évente egy-két darabot mutatnak be, viszont ötven-nyolcvan előadást tartanak. Tízet-tizenötöt Beregszászon, azután pedig felkerekedik a társulat, amelynek tagjai közt van asztalos, mérnök, borbély, orvos és tanár egyaránt. „Nem vagyunk kísérleti színház” — szögezi le az ősz, bajuszos direktor. Magyarán csak biztosra mennek, Illyés, Móricz, Gyárfás, Kertész Imre szerepelnek a kínálatban, s Bállá László is két darabjával. (Az egyiket, az Influenzát, teszi hozzá Schóber, le akarták tiltani, mert nevetségessé tesz egy kolhozelnököt.) Beregszászon kerestük fel a Vörös Zászló című lap szerkesztőségét is — itt dolgozik a jánosi presszóban emlegetett Füzesi Magda. A Vörös Zászló a kerületi pártbizottság lapja, 12 ezer példányban jelenik meg, hetenként háromszor. E lap körül is kialakult egy izmosodó irodalmi mag. 1984 nyarán létrehozták az Illyés Gyula Irodalmi Kört. (Részlet ismertetőjükből: „Legfontosabb feladataink a Kárpáti Kiadó könyveinek, a magyarországi kiadókkal közösen megjelentetett kiadványoknak, a szovjet írók magyarul megjelent műveinek megbeszélése és népszerűsítése, a klasszikus és a kortárs magyar irodalommal való ismerkedés.”) A folyamat megy tovább/Munkácson 1987 őszén megalakult a II. Rákóczi Ferenc Magyar Irodalmi Klub, nyáron pedig létrejött a kárpátaljai Nyelvművelők és Irodalombarátok Drávái Gizella Köre. „Nagy áldás ez..." Egy következő beregszászi helyszín : Forgon Pál református püspök kellemes, szerény otthona. A püspök úr lelkesen mesél a gyülekezetről. 81 templomuk működik, 13 pap, 4 segédlelkész és 4 növendék teljesít bennük szolgálatot, bár, mint hozzáteszi, „negyven lelkész lenne az ideá-1. Ungvári látkép 2. Bállá László 3. Balia D. Károly 4. Füzesi Magda 5. Az ungvári régi szállá az Ung partján 6. Emléktábla az ungvári Feketesas vendéglő híres vendégének 7. Forgon Pál református püspök és felesége 8. Schóber Ottó, a Népszínház vezetője A SZERZŐ FELVÉTELEI lis”. „Lehet, hogy nem találnak bennünket olyan képzettnek, mint másutt — mondja —, de hitünkben minden bizonnyal erősebbnek bizonyulunk.” Állami támogatás nélkül, kizárólag a hívek adományából az elmúlt tíz évben 44 felújított templomot szentelt fel a püspök úr — ebből a múlt esztendőben hetet. Milyen nagy a befolyásuk? Egy adatot említ: Beregszászon évente 400-420 ember hal meg, ők 140-et temetnek el. Forgon Pál dicséri a nemzetközi konferenciák, a kontaktusok szélesedésének gyakorlatát („nagy áldás ez számunkra”), és hozzáteszi azt is, hogy „az állam évről évre megértőbb”. Ha valaki erről mesélni tud, akkor ő bizonyosan az. Asztalán a sok fényképalbum között feltűnik az „1628 nap” című. Szibériai élményeit gyűjtötte össze, melyeket az 1950-es években szenvedtettek meg vele. A peresztrojka Sok mindenről lehetne és talán kellene is még mesélni egy négynapos látogatás mélyen beivódott „gyorsfényképei” alapján. Például a kárpátaljai zenéről, Márton Istvánról, akinek zenekari és kórusműveit nagy sikerrel játsszák Ukrajna hangversenydobogóin és aki évek óta lelkesen irányítja a „Magyar dallamok” című együttest. Vagy a képzőművészeti kiállításról, amit Veress Gábor, a beregszászi kerületi pártbizottság első titkára oly szeretettel mutatott meg az Ybl Miklós tervezte tanácsháza egyik termében. (Két kortárs alkotó, a kerámikus Horváth Anna és a festő Garanyi József alkotásai láthatók e tárlaton.) Lehetne árnyalni is a képet. A gyerekek a magyar iskolákban például magyar történelmet nem tanulnak és irodalomtörténetet is csak a 8. osztálytól. A kétnyelvű, magyar—ukrán felirat ritka az utcákon — noha ezt senki nem tiltja, a helyiek elhatározásától függ. Lehetne elmélkedni az okokról. Az összképet azonban ez kevéssé befolyásolja. Annyit mindenképpen érdemes még elmondani, hogy a politizáló kárpátaljai magyarok a beszélgetések tanúsága szerint örülnek annak a szovjetunióbeli változásnak, amit az egész világ, az orosz kifejezést átvéve, mint peresztrojkát ismert meg. Nemcsak azért, mert ez magában hordozza a remélt magasabb életszínvonal ígéretét, hanem azért is, mert az új légkörben tovább erősödhet hídszerepük. Többen örömmel újságolták, hogy a magyarországi utazások könnyebbé váltak. HALÁSZ GYÖRGY 15
