Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-07-22 / 14. szám
A lelátóról jelentjük... NEM VÁRT SIKEREK LONDONBAN A sztár a kupájával, a magyarok és a frankfurtiak világklasszisa, Détári Lajos - mondja a képaláírás, s a felvétel azóta bejárta a világ sportsajtóját. A szőke, kispesti futballista valóban csak a világ legjobbjaitól látható alakítással ragasztotta a labdát a 81. percben megítélt szabadrúgás után a Bochum kapujába. Ezzel a Frankfurt csapata győzött a nyugat-berlini olimpiai stadion hetvenezer nézője előtt rendezett kupadöntőn. A magyar játékosért már 7,5 millió dollárt is ígértek, de Klaus Grämlich, a klub elnöke kijelentette: „Détári nem eladó...” A futballista, akinek egyébként a Frankfurt kedves figyelmességgel már piros-fehér-zöld melegítőt is csináltatott, szerényen nyilatkozott: „Most érzem igazán a súlyát annak, hogy magyar vagyok.. * A tavaszi idény végére feltámadt, de így is csak az ötödik helyen végzett a Ferencváros labdarúgócsapata. A népszerű Fradi az aranylabdás Albert Flórián és Rákosi Gyula vezetésével az utolsó hat mérkőzésen 11 pontot szerzett. Többek között Tatabányán is 2:0-ra győztek és ezzel a Honvéd segítségére voltak, amely tizedszer lett bajnok. A már korábban kiesett Kaposvári Rákóczi mellett a Debrecen kényszerült búcsúra az első osztályból. A szövetség elnöksége azonban az utolsó fordulókban lezajlott több mérkőzés gyanús eredménye miatt vizsgálatot rendelt el. * Gellér Sándor, a válogatott kosárlabdázóból lett edző, aki egy év alatt a bajnokság és a kupa megnyerésére vezette a Zalaegerszeget, korábbi klubja, a Budapesti Honvéd szakvezetője lett. * Guczoghy György és Storczer Beáta nyerte a tornászok olimpiai főpróbáját, a magyar bajnokságot. Guczoghy kedvenc szere, a lólengés mellett, korláton és nyújtón is győzött a szerenkénti döntőben. Borkai Zsolt, a világbajnok, aki januárban kisebb műtéten esett át, még csak könnyített gyakorlatokat mutatott be. A tornászok a délkoreai válogatott tavaszi látogatásának viszonzásaként még az olimpia kezdete előtt rövid edzőtáborozást tartanak Szöulban. * Pierre Tóth (San Francisco) az FTC-MTK örökrangadó előtt nyújtotta át a Golden Gate Kupát, s a 300 dolláros csekket a kaliforniai magyar klub tagsága nevében Bánki Józsefnek, a bajnokság legjobb ferencvárosi labdarúgójának. * Bukovi Mártonnak, a három éve elhunyt kiváló sportembernek a síremlékét, amelyet az MTK baráti köre adományozott, felavatták a Rákoskeresztúri temetőben. A Ferencváros egykori válogatott labdarúgója sikeres külföldi működése után tért haza és a háború befejezését követően nagyszerű csapatot nevelt a Hungária úton. Idestova negyven éve történt... Pontosan 1948. július 29-én 14 órakor kezdődött a londoni Wembley stadionban a XIV. nyári olimpia ünnepélyes megnyitója. Németh Imre, a világrekorder kalapácsvető, az egyik aranyérmes vitte a Kossuth-címeres, háromszínű magyar zászlót. A mintegy 120 magyar versenyzőt udvarias taps fogadta, itthon is csak menetközben, a váratlan, de annál nagyobb örömet kiváltó győzelmek nyomán kísérte nagyobb érdeklődés a magyar sportolók szereplését. Ám a végül 10 bajnokságot, 5 ezüst- és 11 bronzérmet és további 25 helyezést szerzett magyar sportolókat az egész ország ünnepelte. Alig három évvel a kis hazánk lakosainak oly sok szenvedést okozó világháború befejezése után erről a sikersorozatról még csak álmodni sem mert senki. De hogyan is történt hát?... Most az újabb, a Szöulban rendezendő XXIV. nyári játékok előtt újra felidézzük a negyven éve aratott tíz győzelem rövid történetét, s a kiváló bajnokok életútjára is emlékezünk... Németh Imre (1917) a zászlóvivő, a megnyitó előtt két héttel Tatán, az alkalmi edzőtáborban világcsúccsal (59,02) jelentkezett. Ettől ugyan Londonban a hosszúra nyúlt verseny alkalmával elmaradt (56,07), de így is biztosan győzött. A könnyű súlyú atléta a kalapácsvetés stílusának forradalmasítója volt. A Népstadion igazgatójaként vonult nyugdíjba. Miklós fia Montrealban gerelyhajításban nyert olimpiai bajnokságot. Bóbis Gyula (1909-1972), a nyolcgyerekes vasutascsaládból származó derék birkózó, egyszer már befejezett pályafutását kezdte újra és a nehézsúlyú svéd Antonssont legyőzve nyerte az aranyérmet. „A tatai edzőtábor, a kiváló koszt nélkül, amelynek révén közel húsz kilót híztam, sohasem lettem volna olimpiai bajnok” - nyilatkozta hálásan. Öt gyermeke közül Ildikó lánya kiválóan vívott, világbajnokságot nyert. Az olimpiai bajnok MÁV-főfelügyelőként vonult nyugdíjba. Elek Ilona (1907) a kedves Csibi, Berlinben aratott első győzelme után tizenkét esztendővel ismét a legjobbnak bizonyult a páston. A dán Lachman elleni döntő asszójában is hallatlanul nyugodtan és egyben kiválóan vívott. Nemhiába mondták róla: „Ilyen vívónő száz évben, ha egyszer születik...” Négy esztendő múlva Helsinkiben -csaknem triplázott, végül egyetlen vitatható találattal szorult a második helyre. Ma is jó egészségnek örvend, egy ideig a női csapat kapitánya volt, jelenleg#azonban egykori kedvenc szenvedélye, a zene került előtérbe életében. Néhány szerzeményét a rádióban is sugározták. Gyarmati Olga (1924), a Debrecenben feltűnt rendkívül csinos és sokoldalú atlétanő Londonban távolugrásban (569) győzött, de a rövid távokon és gátfutásban is csúcstartó, sikeres versenyző volt. „Most utólag bevallom, roppant ideges voltam, hiszen győzelmet vártak tőlem, s még csak az eredményeket sem tudtam figyelemmel kísérni. Szepes Béla (az amszterdami olimpia gerelyhajító ezüstérmese, Londonban a Népsport munkatársa) rohant oda hozzám, hogy megnyertem, s akkor már sírtam örömömben” - mondta ekkor Gyarmati Olga, aki később váltakozó sikerrel versenyzett, s 1956 után egykori diadala színhelyén, Angliában telepedett le. Takács Károly (1910-1976), korábban a hadsereg altisztje, akinek kezében egy kézigránát felrobbant, jobb karját elvesztette. Ezek után fegyverét bal kézbe vette, s folytatta sportolói pályafutását. A gyorstüzelőpisztoly-lövést fantasztikus világcsúccsal (580 kör) nyerte, tíz körrel lőtt jobbat a második helyezettnél, pedig ez volt élete második nemzetközi versenye. Amikor Szepesi György, a rádió riportere nyilatkozatot kért tőle, zakója belső zsebéből kivette kissé kopott tárcáját, abból az első napi verseny után az előre megírt győzelmi nyilatkozatot és szépen olvasni kezdte. Négy évvel később Helsinkiben ismételt, s győzelmi nyilatkozatát akkor is előre megírta. Alezredesként vonult nyugdíjba, élete végéig tevékenyen részt vett a sportéletben. A kardcsapat: Berczelly Tibor (1912), Gerevich Aladár (1910), Kárpáti Rudolf (1920), Kovács Pál (1912), Papp Bertalan (1913) és Rajcsányi László (1907) folytatta a még 1908-ban, Londonban megkezdett nagy sorozatot. A legyőzhetetlen magyar kard fénye változatlanul csillogott. Gerevich Aladár, aki már Los Angelesben is tagja volt a csapatnak, az egyéniben duplázott. Különben csak a római olimpia után vonult vissza, hétszeres olimpiai bajnokként, mint a magyar sport legeredményesebb olimpiai résztvevője. Makkegészségnek örvend, s jelenleg is naponta oktatja a fiatalokat a Vasas pasaréti vívótermében. Két fia közül, a londoni olimpia idején született Pál, többszörös világbajnok. Berczelly Tibor (1912) nyolcszoros magyar bajnok, de a nagy versenyeken elsősorban mégis csapattagként szerzett világhírt. Visszavonultan, kicsit sértődötten él Budapesten. Kárpáti Rudolf (1920) Londonban kezdte és Rómában az egyénit is kétszer nyerve, hatszoros olimpiai bajnokként búcsúzott. A kard kivételes tehetségű virtuóza volt. Honvéd ezredesként vonult nyugdíjba, de változatlanul dolgozik, a tiszti ház művészeti igazgatója. Kovács Pál (1912) Berlinben vívott először s Rómában utoljára az olimpiai bajnokegyüttesben, hat aranyérmet őriz vitrinjében. A belvárosi Quint eszpresszó tulajdonosa, tavasszal köszönt le a nemzetközi szövetségben viselt elnökhelyettesi tisztségéről. Három fia közül az egyik, Tamás világbajnok volt, jelenleg a szövetség főtitkára és egyben a szövetségi kapitány is, a szöuli felkészülés irányítója. Papp Bertalan (1913) két olimpián járult a csapat sikeres szerepléséhez. Alezredesként vonult nyugdíjba, a Honvéd szakosztályát vezette. Jelenleg később megkedvelt sportjában, a teniszben tevékenykedik. Rajcsányi László (1907) három olimpián szerepelt a győztes csapatban. A fővárosnál dolgozott, főmérnökként vonult nyugdíjba. Csik Tibor (1927-1976), a Jászberényből elindult ökölvívó sohasem védekezett ugyan, de megállíthatatlanul ment előre, támadott, ütései pörölycsapásként zúdultak ellenfeleire. Az üstökösként feltűnt versenyző hullócsillag gyanánt távozott a szorítóból. Az öklözést hamar abbahagyta, előbb Belgiumban élt, majd Ausztráliában telepedett le, a montreali olimpia évében hunyt el. Papp László (1926) a népszerű angyalföldi bohém, aki karikalábai miatt baráti körben még mindig „Görbe” névre hallgat, Londonban kezdte csodálatos olimpiai pályafutását. A nála általában egy fejjel magasabb ellenfeleit rendre megadásra késztette fantasztikus erejű balkezes horgaival, csapott ütéseivel. A háború utáni időszak legjobb magyar sportolója a háromszoros olimpiai bajnok, aki a profiszorítóba tett kockázatos kirándulását is sikerrel fejezte be. Jelenleg a válogatott kapitánya. Pataki Ferenc (1917-1988), a szaltókirály, az év első felében hunyt el, hosszú betegeskedés után. A londoni olimpia befejező napján, Csík, Papp és Gerevich mellett a negyedik magyar győzelmet aratta, remekbe szabott talajgyakorlatával. A kiváló tornász később artista lett. így nyert a magyar sport tíz olimpiai bajnokságot Londonban. A bajnokok példáját remélhetően Szöulban is többen követik. DEZSŐ 27
